Külföldi folyóiratokból

Erről a témáról hoz rövid ismertetést a Socialistische Monatshefte tavalyi, 51. kötete abból az alkalomból, hogy Franz Diderich, a német irodalom avatott ismerője, bűnügyi történetek hozzátételével kezdte meg kiadványai sorozatát a Vorwärts vállalatában. Ezt a kötetet újabbak fogják követni. 1911-ben a Lese már hasonló vállalkozásba fogott.

Akkor Artur Kurtscher adott ki egy kötet bűnügyi történetet, köztük Schiller munkáját, a Verbrecher aus verlorener Ehre-t és Kleist Michael Kohlhaas-át, ennek a vállalatnak azonban nem volt folytatása.

A Diderichtől kiadott első kötet Schiller és Kleist elbeszélésén kívül Droste-Hülshoff Judenbuch-át tartalmazza: oly elbeszélések ezek, melyeknek kriminálpszichológiai értékét növelik azok a történelmi képek, melyek megkapó világossággal bontakoznak ki az olvasó előtt.

Sajátságos az a hatás, melyet a bűn úgy a költőre, mint az olvasóra tesz. Ezt a hatást sokan elemezték már, és sokféleképen igyekeztek megmagyarázni, a magyarázatok éppoly érdekesek, mint maga a tény. Kriminálpsychológusok azt a valóságot hangsúlyozzák magyarázatukban, hogy a rendes és törvénybontó ember között nincs végtelen különbség. "A két szélsőség között - írja az egyik - a lappangó bűn hatalmas területe van, benépesítik ezt azok, kik megmaradnak a gondolatnál és elképzelésnél, s nem lépnek ki a tett mezejére".

Annyi bizonyos, hogy minden irodalom, mely a bűnnel foglalkozik, e kérdés iránt határtalanul felcsigázott érdeklődésben nőtt fel: kezdve Poen, Conan Doyle s Emile Gaboriaun át e műfaj mai képviselőiig, a skandináv Sven Elvestadig s Frank Hellerig. Schillert illetőleg egyébként ismerjük azokat a közelebbi körülményeket, melyek őt általános érdeklődésre számot tartó tárgyához segítették.

Előszavában, melyet az általa kiadott Sammlunk Merkwürdiger Rechtsfälle als ein beitrag zur Geschichte der Menschheit 1792-1795-ben írt - (többé-kevésbé érdekes bűneseteknek négy kötetes, hivatalos gyűjteménye) - egyebek közt a következőket mondja:

"Az olvasási kedvnek egyre mohóbb szomjúságát - mely ma már azokat a néprétegeket is áthatja, melyeknek szellemi megműveléséért az állam oly keveset tesz - ahelyett, hogy jó írók nemes célokra használnák fel, középszerű skriblerek és nyerészkedő kiadók, zsákmányolják ki, kik rossz áruikat, a szükségletre számítva, forgalomba hozzák, ha ezzel a népműveltségnek és közerkölcsnek ártanak is.