A Keresztény Nemzeti Párt tegnap este nagyméretű ünneplésben részesítette vezérét, Friedrich Istvánt abból az alkalomból, hogy az ügyészség a Tisza-pörben elejtette ellene a vádat. Több ezer főre rugó tömeg gyült össze a Wenckheim-palota környékén, hogy Freidrich Istvánt ünnepelje. A palota feljáró lépcsőzetén fehérruhás hölgyek álltak sorfalat. Weisz Konrád és Hornyánszky Zoltán nemzetgyülést képviselők üdvözölték elsőbben Friedrichet, majd különböző küldöttségek járultak eléje, biztosítván őt bizalmukról és ragaszkodásukról.

Freiderich István hosszabb beszédben köszönte meg az ünneplést s többek között ezeket mondta:
- Megrendülve állok itt önök előtt, mert rettenetes felelősséggel jár ezt a sok szeretetet és bizalmat átvenni. Én csak ember vagyok, gyenge teremtmény, aki mindazt, amit tőlem várnak, csak akkor tudom megtenni, ha az Isten is segít.

- Budapest ma igazán magához ölel, azonban mindig mondottam, hogy nem innen merítem erőmet, hanem én a magyar vidékre megyek erőt nyerni.

- Sok megrendítő pillanatot éltem át, de a legborzasztóbb az volt, amikor jöttek hozzám a tótok és az erdélyi székelyek piszkosan, rongyosan és azt mondották nekem, te leráztad már a bilincseket, de mit fogsz tenni a mi bilincseinkkel? Feloszlatták az irredentákat és ide ült elém a vezetőjük, átnyujt nekem egy koszorut ezzel a szóval: „cselekedjél!” Nekem, ugy látszik, az Isten pihenni való időt nem engedett. Legyünk egyek a munkában és főként ne hízelegjünk volt ellenségeinknek, hanem bízzunk csak önmagunkban. Könyörgök önökhöz, de higyjenek senkinek, hisz minden csak szemfényvesztés.

- Én tudom, mit vállaltam magamra, amikor azt mondottam, hogy a békeszerződést nem fogadom el.

- A mikor fegyver volt a kezemben, az antant máskép beszélt velem. Ekkor mondotta, hogy a románokkal csak ugy tárgyalok, ha kimennek innen. Akkor engem lekalandoroztak. Jöttek haza bölcsei, akik azt mondották, hogy nem kalandorokkal kell megmenteni az országot, azt mondották, aláírják a békeszerződést, mert a kisérő levél nagyszerű és most kisül, hogy a kisérőlevél sem olyan nagyszerű. Lelkem tele van gondolattal, tervekkel és én cselekedni fogok. De most már elég az ünneplésből. Másfél év óta annyit ünnepeltünk, annyi zászlót szenteltünk, szobrot avattunk. Most lássunk a komoly munkához. Ránk vár a feladat, hogy az ezeréves Magyarországot helyreállítsuk.

Miután Friedrich szavai a teremben elhangzottak, az utcán várakozó tömeg is hallani kívánta őt, ekkor az erkélyről ismételte meg szavait.

Amikor Freidrich István a teremből leérkezett a palota elé, a tömeg a vállára kapta, ugy vitték az Egyetem-térig és csak itt szállhatott autójába. A tömeg budai lakására is követte és ablakai elől hazafias dalokat énekelve, csak a késő esti órákban, a legnagyobb rendben oszlott szét.