A hangyák titkos világáról tudósok lebbentették félre a függönyt, hosszas megfigyelések alapján írt munkáikkal. Ez a különben jelentéktelennek látszó ki állat hihetetlen okos, bámulatos szervező képességü és érdekes jellemü.

A hangyaállam egyszerre több királynő, vagyis több anyaállat van, szóval nem hivei az egyeduralomnak. A méhekhez hasonlóan a nők végeznek minden munkát, a férfiak azonban, nemikötelezettségeiken kívül semmire sem alkalmasak, lusta tétlenségben töltik el rövid életüket, - mert miután kötelességüknek eleget tettek – kimulnak.

A nemi életre szánt hangyák szárnnyal bujnak ki a bábokból. Csapatosan teszik meg a nászrepülésüket, az első ölelés után szárnyaik lehullanak. A megtermékenyített királynő sohasem tér vissza otthonába, hanem uj fészket alapít. A hangyák nagy és sokszor művészi lakást, ugynevezett hangyabolyt építenek korhadó fákban, földekben, vagy kövek alatt.

Tavasszal meglehetős üresek e lakások, csak néhány nőstényt és dolgozót, továbbá egynéhány selyemszerü hurokban takart bábot, ugynevezett hangyatojást, lárvákat és petéket találunk, melyeknek száma azután folyton szaporodik. Egy teljes népességu hangyaboly lakóinak száma százezernél is több. Folytonos munkában van a dolgozók különböző csoportja. Szigoruan megszabott munkakörök testalkatuk szerint változó.

Egy megfigyelés alatt tartott hangyaboly egyes hangyáinak hátát különböző festékfoltokkal jelölték meg, hogy müködésük ilyenformán könnyen szemmeltartható lehessen. Azt tapasztalták, hogy ugyanazon hangya kizárólag bábokat táplált, egy másik állandóan petéket vitt a napra, a harmadik rablóhadjáratokra ment, a negyedik csak épitkezésben vett részt és igy ment hosszu heteken keresztül.

Ha az építőmunkásnők bőséges vagy különösen alkalmas építőanyagra bukkannak, felfedezésüket közlik szembejövő társaikkal és a kincses hely pontos fekvését oly ügyesn magyarázzák meg azoknak, hogy maguktól is oda találnak.

Az élelmet keresők begyeikbe annyi felesleget szoktak tömni, hogy hazaérve társaikat szájukon át etetik. Különösen néhány, egyenesen erre a célra tartott hangyát, melynek sohasem távozhatnak a bolyból, táplálnak szisztematikusan addig, míg hátsó testük aránylag hihetetlen nagyra puffad. Az építmény mennyezetéről csüngnek le, ezek az eleven mézesfazekak, melyekből a dolgozók, a felhalmozott mézet csápjaikkal cseppenként kényszerítik ki.

A hangyák kitünő alkalmazkodó képességgel birnak, ennek tulajdonítható, hogy lakásaikat mindig az adott körülményekhez képest építik fel. Épülendő váruk helyét nagyon gondosan választják meg. A földre építőknek különösen az esős idő alkalmas munkanap, mert az esővíz kötőanyagul szolgál. Kupolacsarnokok építésénél fűszár, vagy más növényrész képezi a pilléreket.

A több emeletből álló építmény egyes emeleti különböző hőmérsékletüek és különböző nedvességüek. A munkásnők fáradhatatlanul cipelik a fejlődés különböző fokán lévő bábjaikat egyik emeletről a másikra, tekintettel arra, hogy állapotuk mennyi nedvességet és milyen hőfokot igényel.
A forró égöv alatt élő hangyák fészkeiket a darázshoz hasonlóan finomra rágott fa és nyáluk keverékéből előálló papirvékonyságu anyagból, fákra építik.

Egyik másik szintén forró égöv alatt élő hangyafaj, fészkét vékony, selyemszerű fonállal összekötött falevelekből építi. Sokáig rejtély volt ennek a pókhálóvékonyságu fonálnak az eredete. Azonban hosszas tanulmányozás után sikerült végre felderíteni a rejtélyes titkot. E hangyafajnak bábjai olyan nagy szövőmiriggyel vannak ellátva, hogy a gubót is képesek fonni maguk köré.

Ha a munkásnők két levelet felállítanak, szájukban sietve hoznak egy bábot és a két levél közötti keskeny nyilásra fektetik, megnyomják szövőmirigyét és addig várnak, míg a fonál a levélszéleken szárad, azután a tulsó levelen ugyanigy csinálnak és tevékenységüket addig ismétlik, míg a két levél közötti keskeny nyilás keresztülkasul van szőve. A báb itt valóságos szövőcséve szerepet játszik, ami már csak azért is említésre méltó, mert ritka eset, hogy állat szerszámot használjon.

A hangya rablóhajlama a gazdákra nézve igen hasznos, mert sok kártékony férget pusztít. Kiszámították, hogy egy nagy hangyaboly szorgalmas munkásai egy nap alatt százezernél több rovart tettek el láb alól. A hangyák különben lehetős inyencek is, fészkeikben levéltetüt tartanak és táplálnak pusztán azért, mert cukortartalmu emésztése különös inyükre való falat.

Kötődőtermészetüknél fogva örökös háboruskodásban vannak a hangyák, a sok háboruviselés pedig szükségessé teszi a katonaság tartását. Nagyszerű amazoncsapataik vannak. A hadsereg minden egyes tagja hatalmas, különösen fejlett harapószervvel van ellátva, fejeiket páncél védi. Portyázó csapataik betörnek idegen hangyabolyokba, elrabolják a petéket és ha saját fészkeikben kikeltek, az amazonok rabszolgái lesznek, s minthogy ezek munkaképtelenek őket, mert táplálkozni sem tudnak egyedül. Vitéz harcosok és ez pótol minden más tehetséget.