Dtum
Login with Facebookk
1923 | November

Forgács Rózsi


I.

Megindító belépni ide: a Thália vagy két évtizeddel ezelőtt ebben a katakombában indult, áhítatos nézők előtt, kik hittek az irodalomban és színjátszásban. Kis komédiákat játszottak este, szivarozó, borozó vendégeknek, nappal pedig nagy tragédiákat, sápadt, boldog fiataloknak. Vékony márványasztalkák nyújtóznak a vörösplüss fallal elválasztott páholyokban. Kinn a mellékutca bejárója előtt lázas zsibongás s a vasárnapi kora délelőtt fanyar érdekes hangulata. Cikória kávé szaga leng a levegőben. Fent a vendéglő konyhájában ma is hallani, amint a deszkán a szakács bárddal aprózza a húst, ebédre.


II.

Lehet-e szellemeket idézni? A szellemek elrebbentek vagy beérkeztek. Csak Forgács Rózsi van itt, ki bujdosó útján visszatért oda, ahonnan magasba szállt, koszorúival és fájdalmával, be-nem-érkezhető tehetsége dicsőségével. Gyászruhában ül a pamlagon, szép mozdulattal. Ő az orosz özvegy, ki majd összevész egy vidám hadnagyocskával és a perpatvar által felesége lesz. Aranyserleget tart kezében, hogy válasszon két férfi közt. Ő a német végzet, a huszadik század árnyalatával. Ő a bomlott svéd grófkisasszony. Mindegyik szerepében ugyanaz a varázs, melyet nehéz elemezni. Éles és biztos olvatag lírizmus nélkül, s mégis bensőséges. Hangja majdnem vidor, a tragikus jelenetekben is, de tiszta szívhang. Kitöréseiben pedig hatalmas. Gazdag lélek. Igaz ember. Nagy színésznő.


III.

Azokról a darabokról, melyeket az új kamaraszínház bemutatott, csak ennyit. "A medve" köztük a legkülönb, noha minden igény és irány nélkül készült s mindössze annyi anyag van benne, mint egy Csehov-karcolatban. Sem naturalista, sem realista, csak csehovista. Viszont Georg Kaiser, ki expresszionistának nevezi magát, nem kaiserista. Ez a legfőbb hibája. Strindberg "Julia kisasszonya", úgy éreztem, már irodalomtörténeti levegőt áraszt s önkényességén nem egyszer mosolyogtam. A jelen kornak nincs és nem lehet drámája. Az, az emberiség, mely nem tudja eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz és mindent megért, nem tarthat számot erre a nagy erkölcsi művészetre.

 

Kosztolányi Dezső

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A leggyorsabb gépkocsi A leggyorsabb gépkocsi
A gépkocsik széditő gyorsasága már a mindennap tapasztalatai szerint...
Fedák Sári kolozsvári vendégszereplését megakadályozták a diákok Fedák Sári kolozsvári vendégszereplését megakadályozták a...
Hosszas előzetes tárgyalások után Fedák Sári engedélyt kapott a...
Zsabka Magda nyerte a tőrvívóbajnokságot Zsabka Magda nyerte a tőrvívóbajnokságot
Kedden délután lapunk zárta után fejezték be Budapest 1946. évi hölgy...
A Magyar Kupa 1912-13. évi döntője A Magyar Kupa 1912-13. évi döntője
FTC-BAK 2:1 (2:0). A mult évben kellemetlen kudarc érte az MLSz-t a...
Kánaán a pusztaság helyén Kánaán a pusztaság helyén
„Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, tikkadt szöcskenyájak...
Bemutatók Bemutatók
Móricz Zsigmond A vadkan-ban és a Búzakalász-ban, valamint egy-két...
A villamosság ujabb csodája A villamosság ujabb csodája
A resonnanz-ot zongoristák, fizikusok ismerik. A szó jelenti...
A moziról A moziról
Mindössze néhány megállapítást szeretnék tenni itt a filmről. Úgy...
A júliusi felkelés Péterváron A júliusi felkelés Péterváron
Csak áttételesen kapcsolódik az első világháború történetéhez az...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98