Monor, június 15.
 Pakots József a monori kerület képviselője, vasárnap délután tartotta beszámolóját a kerületi székhelyén. Utjára elkisérték Rassay Károly és Benedek János nemzetgyülési képviselők. Pakotsot a budapesti vendéget többezer főre menő közönség várta a város főterén és lelkes ovációkkal fogadta őket, amikor autójuk a beszámoló szinhelyére érkezett. Dr. Szőllősi Zoltán pártelnök üdvözlő beszéde után Pakots József lépett a szószékre s a publikum zajos éljenzése közben elmondta beszámolóját.

- Amikor ezen a dobogón megjelenek, furcsa érzés fog el, mert egy megváltozott világgal találkozom. Először állhatok dobogóra két esztendő óta, eddig csak hordókból, asztalokról szólhattam választóimhoz, mert a hivatalos hatóságok állandóan akadályokat gördítettek utamba. A világ megváltozott, de én a régi maradtam, töretlen, hajthatatlan, ellenzéki. Végignézve két esztendő politikai történelmén, meg kell állapítanom, hogy ezen idő alatt sikerült nagyjában a kormányzati rendszert arra kényszeríteni, hogy a mi igazságainknak érvényt szerezzen.

Én nem mondhatom azt,amivel a kormány védekezik állandóan, hogy "elveszített háboru és a kettős forradalom kára...", mert nem ez a kutfeje a mostani helyzetnek, hanem bünös előremozdítója az erők széphuzása, a gyülölködés. Volt itt egy korszak, amelyik a legszebb jelszót, a kereszténység és a nacionalizmus jelszavát írta zászlajára: hitt is mindenki e jelszavak megváltó erejében, de ez a jelszavak politika mindenkit elárult.

A gyülöltség mérgét hintették a lelkekbe, a kereszténység boritékja mögött belopják a köztudatba a zsidókérdést. Bizony, ez volt a divat, minden bün bakjául a zsidót ütni: amikor a kommunizmus felhője elmult, előálltak a zsidóság vádlói: zsidók az okai a kommunizmusnak. Rólam is azt terjesztetté, hogy kommunista voltam s mig az igazságot hirdetem, aljas fegyverekkel harcoltak ellenem. Ez volt a kurzus!

De ez a kurzus megbukott, mert tótágast állni nem lehet sokáig.

Hisz olyan volt a kurzus képe, mint a ravennsi kikötőé, amely összegyüjtötte a világ összes hajóit, de egy nap elvonult a tenger, homok maradt a helyén. Ezért hívják halott városnak, la sitta mort-nak. Ilyen halott város most ez a kurzus! Gömbös Gyula és társai, amikor távoztak a kormány berkeiből, fajvédőkké vedlettek. Ellenünk akarják megvédeni a magyar fajtát, ők, a Wolffok, a Lehnérek, a Fanglérek. És mindaddig, amig a nép igazi akarata nem nyilvánul meg a választásoknál, nyílt tere lesz a parlament a politikai szélhámosságnak!

Ezután a politikai és gazdasági konszolidációról szólt, majd megkérdi a megjelent polgárokat, vajjon érezték-e a földreformtörvény hatását! Kaptak-e földet? ... amire több hang közbeszól:
- A temetőben.

- Ugy van, nem becsületesen gondolták el ezt a törvényt és nem becsületesen oldják meg. Ezután a külföldi kölcsönnél kapcsolatban az adókról beszélt. A 250,000,000 kölcsön milyen külön terheket fog az ország minden gyermekére róni. Kitér a házszabályrevizió kérdésére is, azonkívül a most készülő sajtótörvényre. Aki ezt a törvényjavaslatot szerkesztette – mondja Pakots – és aki elfogadja, annak nem jó a lelkiismerete. Végezetül egy görög mondattal bucsuzott választóitól: A hétkapuu Thebae előtt, ha egy utas be akar térni, az ott fekvő Sphinxtől egy talányt kapott s ha ezt megfejtette, bemehetett a városba, de ha nem tudta megfejteni, elpusztult a kapuk előtt. Ilyen talány a magyar kormány részére a szociális kérdés. Ha megoldja, jó, de ha parlagon hagyja heverni ezt az égetően sürgős problémát, akkor pusztulnia kell.

Ezután Rassay Károly lépett a pódiumra:
Két év előtt jártam utoljára a magyar vidéken a most azért jöttem, hogy szembenállva megnézem, vajjon kell-e a nép a demokráciához. Visszanézve a kétesztendős multra, ugy érzem, mintha egy őserdőt kezdtünk volna irtani akkor s most látjuk csak igazi eredményét ennek az irtásnak. Akkor csak a hit volt meg bennünk, de az őserdőként sötétlett előttünk a jövő, s most ugyan szinte nem látunk az idők elé, de látjuk a megtett munkájuk eredményét.

A keresztény kurzus a mult két esztendő alatt erkölcsi válságba jutott. Elhomályosították a nemzeti gondolatokat és meggyalázták a keresztény eszméket ezzel, hogy önző érdekek szolgálatába állították. Ezek a politikusok mezítlábas prófétákként indultak, de nem ugy érkeztek be. A demokrácia a haladás eszméjét írta zászlójára és épp ezért kell megóvni ugy a reakciótól, mint a tulzók politikájától.

Ezt az országot nem viszik többé sem 1918-ba, sem 1919-be.

Rassay Károly nagy tetszéssel fogadott beszéde után Benedek János szólt a közönséghez:
Huszonöt év óta, mint egy kintornán, mondotta, hajtogatom a "Kossuth Lajos azt izente" melódiáját. – Én mindig egy uton haladtam, a Kossuth Lajos utján és egy igazságért küzdöttem: egy ember olyan, mint a másik. Ez a vezérelvem továbbra is.

A beszámoló után a monori Vigadó nagytermében bankett volt, ahol a polgárság képviselői közül számosan felköszöntötték Pakots Józsefet é a budapesti vendégeket.