Páris, május 11.

Jeane d’Are, az orleansi szüz ünnepén Franciaország uj . képvielöket választ. Sehol semmi izgalom. Ha a pártok plakátjai nem rikítanának az utcákon, akkor Páris egészen megfeledkezne a választásról. Már a legutóbbi alkalommal is a választóknak több mint 30 %-a nem szavazott le.

Leghangosabbak a „francia fascisták”  Leon Daudet pártja, mint a szélsőjobboldaliak mindenütt egész Európában. De a royalista, klerikális és reakciós Action Francaise-nak csak kevés híve van, épp ugy mint a kommunistáknak, akik a frank esésével agitálnak vagy az anarchistáik pártjának, amely szintén állított jelölteket.

A választásokon 2194 jelölt pályázik képviselőségért. Az északi departementben Loucheur az egyik listavezető jelölt a Rhone departementben Herriot, a baloldali blok egyik vezére lépett föl és heves küzdelemben áll Daudet pártjával. Girondban Mandel, Clémenceau volt titkára küzd Capus földmivelésügyi miniszterrel. Ennek a választásnak külön szenzéciója, hogy a bordeauxi püspök pásztorlevelében ajánlotta hivei figyelmébe Mandelt – aki tudvalevő zsidó. Páris első választókerületében Noulens volt pétervári követ és Berard pártonkívüli: a másodikban Blum, a szocialista vezér és Pathé, a legérdekesebb jelöltek, - Daudel, a militarista Marc Sauguier-vel a pacifistával áll szemben.és itt lépett föl Paul Painlevé volt miniszterelnök is, aki Blummal én Herriot-val együtt vezeti a cartel des gauchet.

A választási küzdelem tulajdonképen két nagy pártcsoport, a bloe national, az eddigi kormánypártok és a cartel des ganches, a radikálisok és szocialisták szövetsége között fog eldőlni. Mind a két blok azt fogja egymásra, hogyha a másik győz, ez Németország megerősödéséhez, tehát uj háboruhoz vezet. A közvélemény fölvilágosodottabb része persze tisztában van azzal, hogy a harcias politika folytatását Poincarénak és nem a baloldali pártoknak győzelme jelentené.

A kormányzó pártok esélyeit megerősítette a jobboldali politika nagy sikere a német választásokon, Ha ők maradnak fölül, ismét tipikus háború utáni parlamentet kap Franciország, amely nem fog a békülékenység és kiegyezés utján haladni.

Viszont még a legoptimistább kormánytámogatók sem veszik biztosra, hogy az 584 mamdátumból a bloe national 302-őt tudjon merszerezni, mint 1919-ben, a győzelem és glaire mámoros napjaiban. Gyöngiti Poincaré kilátásait, hogy a kispolgároknak az a rétege, amely lelkesen tapsolt a Németországon taposó francia politikának, ma már nem olyan lelkes, anyagi gondokkal küzd és sorai közt nagyon sok a nemszavazók száma. Ezzel szemben a baloldali blok szervezettebb és fegyelmezettebb.

Korántsem lehet még sejteni, hogy a kettő közül melyiké lesz a győzelem.

A francia választáson lajstromokra szavaznak, de a kisebbség csak ott nyer képviseletet, ahol az egyik listának nincs abszolut többsége.

A szavazás vasárnap reggel 8 órakor kezdődött az egész országban, délután 6 órakor ért véget és eddig nyugodtan, rendzavarás nélkül folyt le.

A párisi eredményt csak a késő éjjeli órákban fogják kihirdetni és csak hétfőn reggel lehet a Szajnadepartement, valamint a nagyobb választási centrumok eredményét megállapítani.
A végleges eredmények az egész országból kedden reggel lesznek ismeretesek, mert a szavazatok kiszámítása meglehetősen bonyolult. Mindkét blok többséget remél, vagy legrosszabb esetben, hogy a május 25-iki pótválasztások hozzák meg a végleges diadalt.