A politikai élet vezető tényezői vasárnap három helyen is folytattak bizalmas megbeszéléseket a franktárgyalás első két napjának föltünést keltő eseményeiről.

Külön tanácskoztak a kormánypárti, külön a legitimista és külön a demokratikus ellenzéki képviselők és a tanácskozások befejezése után esősorban Zsitvay Tibornak, a nemzetgyülés alelnökének, a parlamenti frankbizottság volt elnökének fölfogása iránt érdeklődtünk, aki a következőket mondotta  munkatársunknak:
— A franktárgyalás első két napja után vannak, akik „szenzációs uj fordulatról” vagy legalább is uj és meglepő adatokról és momentumokról beszélnek. Erre vonatkozóan én csak annyit mondhatok, hogy a főtárgyalás első két napján semmi ujat és meglepőt nem hallottam.

Zsitvaynak e nyilatkozatával szemben meg kell állapítani, hogy a kormánypárt egy részében valóságos konsternációt keltett Nádosynak Baross Gábor szerepéről, különösen azonban Gerőnek Teleki Pálról tett vallomása.

Azt a kósza hirt viszont, hogy Teleki a legutóbbi napok eseményei következtében lemondani készül mandátumáról, beavatott helyen „rosszakaratu kombinációnak” minősítik. A legitimista politikusok egyhangu véleménye szerint a franktárgyalás első két napja Teleki grófra nézve számos terhelő momentumot produkált és a legitimista ellenzék egyik vezére kijelentette A Reggel munkatársának, hogy ezeknek momentumoknak annál nagyobb sullyal kell politikai szempontból latbaesniök, mivel „az egész közvélemény tisztában van azzal, hogy Teleki gróf mennyire a mai politikai rendszeri képviseli”.

Érdeklődtünk ezután a demokratikus ellenzék fölfogása iránt is, amelyre vonatkozóan Pakots József igy nyilatkozott:
- A parlamenti frankbizottság elnökének nyilatkozata egyenesen meglepő. Zsitvay nem csodálkozik azon, hogy Teleki grófról kiderült, milyen kezdeményező rendelkező szerepe volt a frankhamisitásban. A közvélemény már a nyomozás során tisztában volt „nyugodtan alvó ur” szerepéről. Teleki gróf a rendőrségen azt vallotta, hogy Windischgrätz hercegtől szerzett tudomást a frankhamisitási tervekről, de vallomásában egyetlenegy szóval sem tett említést arról, hogy a frankhamisítás ügyében Nádosynak is szerepe volt.

- Ehelyett csak annyit tartott szükségesnek kijelenteni, hogy még idejében megindította ugynevezett „lebeszélési akcióját”, sőt továbbment és Bethlen miniszterelnöknek is fölhívta figyelmét az ügyre. A szombati franktárgyaláson viszont Gerő beszámolt arról a tanácskozásról, amelyet Teleki Pállal a gróf József-téri palotájában folytatott és amelynek a végére - itt a szenzáció! - megérkezett Nádosy is és a megbeszélés befejezése után autóján magával vitte Gerőt Windischgrätz lakására.

- Már most két eset lehetséges: vagy referált Teleki a miniszterelnöknek arról, hogy Nádosy is benne van a frankhamisitásban, vagy nem.

- Ha igen, akkor Bethlen grófnak az az intézkedése, hogy éppen Nádosyt utasította a hamisítási akció megakadályozására, kompromittáló a kormány intézkedésének komolyságára.

- Ha pedig Teleki nem számolt be a miniszterelnöknek Nádosy részvételéről, akkor Teleki gróf rosszhiszemüsége és a későbbi sulyos komplikációkért való szörnyű felelőssége kétségtelenül megállapítható.

- Különösnek tartom, hogy a szombati főtárgyalásnak ez a nagyjelentőségü momentuma, amely bevilágit az egész frankbotrány rejtelmes hátterébe, nem keltett politikai fontosságának megfelelő föltünést a közvéleményben, holott kétségtelen, hogy a pör kimenetele és a kormány felelősségének megállapitása szempontjából döntő fontossága van.