Dtum
Login with Facebookk
1928 | Április

Ibsen epilógusa a Vígszinházban

Ha mi holtak feltámadunk

A költő zárószava, amelyben megvonja a saját élete s általában az élet summáját s zord kétségbeeséssel állapítja meg mindannak értéktelenségét, amiért feláldozta az életet, - roppant nehézségeket gördít a színpad, de különösen a rendezés elé. Megtalálni a darab hangját, amely kettős hang, realisztikus dialógban átvitt értelmű, szimbolikus gondolat hangja (különösen az első felvonásban, mert később egyre jobban előtérbe lép a szimbolum s a harmadik felvonásban már csaknem elvonatkozik a konkrétumok világától), egészen különös beleélést kíván s az előadásnak olyan hangolását, amely teljesen ellenkezik a mai színpad összes megszokásaival.

 

Előadás közben a rendezésnek folyton éreztetnie kell, hogy a színpadon mozgó alakoknak a külsőn kívül egy belső profiljuk is van, azon kívül, hogy a való életben benne élő emberi lények, még absztrakciók hordozói, a költő lelkiállapotának különböző szempontból való kivetítései is. S ezen felül ki kell hozni a költő líráját, figyelmeztetni arra a nézőt, hogy ez az epilógus csak formájára drámai mű, belsejére nézve egy nagy, zord lírai költemény, a művészetért önmagát feláldozó ember tragikus csalódásának kifejezése. Valahol a reális és irreális között kellene mozogni az előadás stílusának. Ehhez beleérzés, fantázia, merészség kell, - eredeti, erős rendezői koncepció.

Sajnálattal kell megállapítani, hogy a Vígszinház előadása nem tudott megfelelni a vállalt feladatnak. Nem adott stílust az előadásnak, a színészeket benne hagyta a beszéd és mozgás ama megszokott modorában, melyben minden más modern darabot játszanak. Ezzel helyenkint érthetetlenné tette a darabot, eltakarta az egész szimbolikus és eszmei részét s túlságosan kihangsúlyozta benne az idők folyamán megkövült elemeket. Mert bármi megrendítő egészében a darab s bármi örök nagy dolgokat ragad magával sodra, vannak benne mozdulatlan szikladarabok, petrifikálódott szimbolumok, melyek ma csak absztrakcióknak hatnak; - a rendezőnek, ha már nem tudja ezeket élővé tenni, legalább el kell takarnia. Az elmélyedő rendezői munka hiányát érezzük itt. A színészek játékán is. Túlságosan lágyra hangolták az előadást, úgy hogy hellyel-közzel már az olvatag szentimentalizmus könnyei csepegtek benne.

 

Ibsen és szentimentalizmus! Csak ott volt kielégítő az előadás, ahol érvényben maradhat a realisztikus beszéd s ahol az alak maga közelebb marad a mindennapi valósághoz. Ezért van a legkevesebb kifogás Makay Margit játéka ellen, mert az alak, melyet ő játszik, a legreálisabb és legkevésbé terhelt. Varsányi Irén és Kürti József is érezték, hogy valami más, a megszokott beszédrutintól eltérő hangra volna szükség, meg is találták azokat a fedett, könnyes hangokat, amelyekre szükség van, a rendezőnek kellett volna őket rávezetni, hogy ezt kimélyítsék és stílust alakítsanak belőle.

 

Egészen kirívó a vadász alakja, ahogy Hajmássy játszotta és az Iréne feketeruhás kísérője. Az előbbi egy groteszken komikus figurát csinált Ibsen fantasztikus elképzeléséből, az utóbbi megmaradt a szinpadi instrukció betűinél, a tiszta merő szimbolumból így egyszerűen egy feketeruhás apáca-féle lett, akinek időnkinti megjelenése olyanformán hat, mint Ibsen elképzelésének paródiája. Díszlet dolgában is csak a harmadik felvonás díszletében van némi stílus, a többi alig más, mint konvencionális utáncsinálása az instrukció szavainak, fantázia és invenció nélkül.

A Vígszinház Ibsen iránti kegyeletét akarta leróni ezzel az előadással. De érdemes-e ilyet csinálni, ha nem adják meg hozzá a kellő eszközöket és nem feküsznek bele kellő elmélyedéssel a feladatba? Kegyelet az, amit hit és meggyőződés nélkül csinálnak? Még arra sem fordítottak gondot, hogy ezt a szövegében is kényes darabot a meglévő legjobb fordításban adják elő. Itt volt erre Hajdu Henrik fordítása, mely igazi Ibsen-értő és poéta eredeti norvég nyelvből készült műve. Érthetetlen, hogy mért mellőzték ezt és mért választottak az előadás céljára egy bizonyára nem eredetiből készült, stílusban is középszerű fordítást.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Királyunk hetvenedik születésnapján Királyunk hetvenedik születésnapján
Lelkesült örömmel ülte meg nemzetünk a király hetvenedik születése...
Temesvár hős védője Temesvár hős védője
Háromszázötven év előtt Magyarországon a törökök hódító hadjáratának...
Jégruha a repülőgépen Jégruha a repülőgépen
A repülőtechnika a szemünk előtt nőtt naggyá és egyúttal a...
A tenger fenekén, a tengeri pók A tenger fenekén, a tengeri pók
Közvetlenül előttem óriási, feketetestű, negyven-ötven centiméteres...
Leányok öröme, apák bánata a farsang Leányok öröme, apák bánata a farsang
Karneváli herceg minden bálterembe bevezeti az idei farsang...
A MÁV Gépgyári Sport-Kör országos versenye A MÁV Gépgyári Sport-Kör országos versenye
1 angol mérföldes gyaloglás: (Bajnokok kizárva.) 1. Konarik József...
Apróságok Apróságok
Bercelly Magda után most Szilágyi Rózsi, a Magyar Színház volt...
A háborus államok hadi kölcsönei A háborus államok hadi kölcsönei
Az óriási lelkesedés, mely Németországban a háboru iránt...
A villogó lámpák titka, a glimmlámpák A villogó lámpák titka, a glimmlámpák
Az itt közölt Karolus-féle távolbalátó képmezejét pontosan tízezer...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98