Dtum
Login with Facebookk
1928 | December

Fazekas Imre drámája a Magyar Szinházban

Trojka


A tulajdonképpeni dráma ez:

Két férfi meghitt barátságban él egy sachalini deportációs telepen, a közös szenvedésben. A barakkjukban él egy parasztlány, aki az egyiknek szeretője, mindkettejüknek cselédje. A másik férfi is szereti ezt a lányt, de amíg a szerencsétlen állapot tart, eltitkolja szerelmét. Aztán jön egy nagy változás: a forradalom felszabadítja a rabokat s a két férfi a változott állapotban vad dühvel kerül egymással szembe a lányért.

Ez a mag nagy hatásra számított, exotikumával is érdekes burokba van foglalva. A sachalini fegyenctábor, politikai foglyok, a híres tudós és az ezredes bányamunkából jönnek, a vacsorájuk marhafaggyús krumpli, egy kis vaj hozzá már gyanút kelt, ha látogató kopog az ajtón, ideges rémülettel néznek rá, katonák jelentik, hogy aki este tíz után a barakkon kívül mer mutatkozni, ólmot kap a testébe, az elaggott fogoly, aki negyven évi rabság után is bús, hazavágyó nótákat énekel balalajkaszó mellett, a kapitány, aki őrjárat élén az ellene megkísérelt gyilkos merénylet tettesét keresi és meg is találja a volt akadémikus tudós személyében.

 

A merénylet oka: a kapitány is szemet vetett a csinos parasztlányra. Aztán a foglyok halálos izgalma, mikor érezni kezdik, hogy valami történni fog s lázas készülődésük, mikor megjött a felszabadulásuk híre, a készülődés az elutazásra.

A mag érdekes és érdekes a burok is, csak éppen a burok nincs szervesen kinövesztve a magból, inkább csak rá van húzva s ezért nem mindenütt van a kettő pontosan összenőve. Általában itt a különben jól átgondolt, sok szinpadi érzékkel megkonstruált és ízlésesen megírt darab legfőbb baja: nem szerves, nem a karakterek és események kérlelhetetlen logikája vezeti a cselekvényt, hanem az író elgondolása. A kapcsai kívül vannak, nem a belső struktúrájában.

 

Ezért esik abba a két hibába, amelyeken elcsúszik. Az egyik, hogy az egyetlen női szereplőnek, a parasztlány Natasának nem ad igazi reliefet. Öntudatlan, kedves lénynek gondolta el a szerző, olyan parasztlánynak, aki nem talál abban semmi különöset, hogy együtt él az egyik fogollyal, holott nem is szerelmes bele, tetszik neki a csinos, cifra kapitány, parányi előnyökért hajlana is hozzá, de sejtelme sincs a vele egy barakkban élő két férfi helyzetéről, nem is tud rágondolni, hogy mi ezeknek az előkelő, művelt embereknek, az akadémikus tudósnak és a daliás ezredesnek itt raboskodni a fagyos Sachalin szigetén. Kedves, jószívű, hű állat.

 

Ezt azonban inkább csak kimagyarázzuk az alakból, a szerző nem mutatja meg cselekvésben, nem keveri bele aktíve a harcba, meghagyja a két férfi közötti vetélkedés passzív tárgyának. Ezzel pedig elejt egy magától kínálkozó, erős hatáselemet és elejti azt a tükröt is, amelyben a két férfi karaktereit, helyzetét, akaratát legelevenebben lehetne meglátni. A nagy mozgásban hullámzó cselekvény minduntalan elakad, ha a lány szájába van adva a szó.

A másik szervi hiba a befejezés. Az ezeredes és a tudós vad dühvel robbannak össze, már késre mennek, de észretérve, sorshúzásban állapodnak meg. Akinek a fej jön ki, azé a lány, - a másik agyonlövi magát. A sors az ezredes ellen fordul, a tudósra marad a lány, - csakhogy ez nem akar vele maradni, inkább elmegy a kapitánnyal Japánba. A tudós pedig őrülten világgá megy. Csakhogy: drámát nem lehet sorshúzással elintézni, különösen a végkatasztrófát nem lehet a sorshúzás eshetőségére bízni.

Csak olyan dolgoknak lehet történni, melyek kényszerűen s csak egyetlenféleképpen történnek, olyan határozottan adódnak az előzményekből, mint a matematikai tétel a premisszákból. Mi lenne, ha a sors ellenkezőképpen dönt? Ép úgy lehetne ugyanaz, mint más. A szerző öngyilkosságba vitte egyik hősét, de megölte a másikat is, mert az ezredes pisztolyának eldurranása után a tudós már elveszt minden érdekességet s hoppon maradása majdnem komikus.

A két hiba szoros kapcsolatban van. Ha a szerző belehelyezi a dráma cselekvényének dimenzióiba a parasztlányt, ha aktív szerepet ad neki és ehhez való reliefet, akkor nem kellett volna a fej vagy írás kétes értékű ötletéhez folyamodnia, a katasztrófát elintézte volna a lány közbelépése. De amilyen cselekvéstelenné tette, a két férfi harca közben megfeledkezett a lányról, akiért a harc folyt. Az ilyen szervi hibák mutatnak rá, ha egy szerző nem belülről, saját indulatából és lelkiismeretbeli mondanivalójából építi ki cselekvényét, hanem tematikusan, merő elgondolásból.

Fazekas Imre eddigi darabjainál a Trojka jelentékenyen értékesebb. Az író azóta megtanulta, hogy a hatás keresésében való túlbuzgalom vétheti el legkönnyebben a hatást és most már mértéktartással dolgozik. A részletekben mindig rendelkezésére áll az invenció, a jelenetek - köztük különösen az, amely a foglyok izgalmát mutatja meg a kiszabadulás előtt - érdekesek, mozgalmasak, az a két-három alak, aki a foglyok seregéből kiválik, néhány vonással jól van ábrázolva. A két főalak temperamentum-különbségét is folyton tartani tudja. Az egész darabban van bizonyos lendület, amely könnyen viszi magával a nézőt s érdekessé teszi a drámát. S a szinészeknek is jól a kezére dolgozik, ad nekik, ha nem is széles skálát, de érdekes játszanivalót.

Csak Makay Margit jár a játékban rosszul. Natasa alakja nem ad neki kedvező alkalmat, kitárni művészetét, alig vihet be mást a szerepbe, mint meleg, szeretetreméltó lényét és finom, könnyed mozgását. Néhány szép, benső hangja így is van s az ember örül, ha a szinpadra jönni látja. Kiss Ferenc erővel és temperamentummal játssza meg az ezredes alakját, ingerült kitörései, ellágyulásai, a kapitánnyal szemben való vergődése s antagonistájával való harca életteljes szinészmunka, erősen össze van fogva benne az alak minden jellemvonása.

 

A tudós lágyabb és halkabb alakjából Törzs csinál jó szinpadi figurát s a legveszedelmesebb ponton át tud kerülni anélkül, hogy ellenszenvessé válnék. Csortos-nak egy epizódfigura, a fogságban elvénhedt öreg ember jutott. Maszkban, mozgásban már ahogy bejön, kész a hatás, beszéde, éneke atmoszférát teremt körüle, elsőrendű szinészi miniatür ez. Egy jelenetnyi alakot pontos rajzzal hoz ki Z. Molnár, egy fölösleges groteszk alakban Peti mutat jó komikus szinészt. Egy sereg szinésznek van még néhányszavas szerepe, ezek is össze vannak hangolva, nincs köztük hamis hang. Vaszary János első jelentős rendezői munkájával jól megállja a helyét, minden részletet kellő táborba állít, tehetséges rendezőt nyert benne a szinház.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Hivatalos svéd nyilatkozat a golyóscsapágy-szállitásokról Hivatalos svéd nyilatkozat a golyóscsapágy-szállitásokról
Stockholmi diplomáciai körökben általános feltünést keltett a svéd...
Az óriási kalap Az óriási kalap
A női divatnak talán sohasem volt még olyan furcsa találmánya, mint...
Jávor Pál, él Jávor Pál, él
Sopron elfoglalása szabadulást jelentett sok politikai fogoly...
Gerevich Aladár nyerte Budapest kardbajnokságát Gerevich Aladár nyerte Budapest kardbajnokságát
A Magyar Vívó Szövetség rendezésében a Sportcsarnokban zajlott le...
Az OTE országos atletika versenye Az OTE országos atletika versenye
Az OTE a Vörösvári-uti pályán rendezte versenyét, a melynek...
Bulgária összeomlása
A Balkán az egész világháború során mellékhadszíntérnek számított,...
Gyermek - szinházak Newyorkban Gyermek - szinházak Newyorkban
A newyorki East-Sidenek van egy kulturális intézménye, mely...
Ausztria kész a „nagyvonalu megoldásokra” Ausztria kész a „nagyvonalu megoldásokra”
A tegnapi minisztertanács kereskedelempolitikai határozataival...
Írás és árulás Írás és árulás
Emlékeznek, mikor a Copperfieldben a kis Dávid megszökik...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98