Dtum
Login with Facebookk
1928 | Július

Leo Janacek

Hatvkankét éves volt már, amikor a legvigasztalanabb, a legtragikusabb háborús napokban Prága egyszerre csak arra eszmélt, hogy a nagy Smetana utódját kapta benne s az "Eladott menyasszony" egyszerű, meleg melódiái után a "Jenufá"-t, holott már akkor ez az opera tizenkét éves multjával műsordarabja volt a Bécs és Prága közötti provincializmusba süllyedt szövetmetropolis: Brünn szerény operájának.

 

Amikor Janácek a Jenufát írta, még csak ötven éves volt és nyílt, nagy szemeivel, Goethere emlékeztető széles homlokával, valami derűs, sörös bonhomiával és szerény zeneiskolája padjai mögül a jövőbe ívelő várakozásssal, gyakran hallhatta első műve előadását, amelyet osztrák beamterek és elhízott cseh kelmefestők lokálpatriotizmusból fakadó tapsai tartottak életben.

 

Azután tizenkét sovány, keserű, meddő év következett, a véletlen szeszélyes játékára való idegsorvasztó várakozás, amíg az ősz Janácek divatba jött, felismerték, mert a morva mezők pásztorainak dalát, a morva erdők zúgását hozta a muzsikus folklorista minden üdeségével, kristálytisztaságával és mégis valami lázas, törtető szilajsággal, amit pedig csak a húszéves vad zsenik vére, lelke deríthet melódiává. Prága elindította, Berlin fémjelezte és mire az új állam megalakult, a cseh nemzeti kultúrának első kikristályosodott markáns egyénisége az ősz morva-szlovák Leos Janácek brünni zenetanító lett.

Prága a morva mezők dalosát köszöntötte benne, ahogy a prágai sikerhez is a prágai német irodalom büszkesége, a szuggesztív erejével ható regényíró Max Brod segítette, ugyanúgy a berlini Schilling és Kleiber voltak szükségesek ahhoz, hogy most már a prágai provincializmusba ragadt ősz mestert világnévhez segítsék és kijelöljék helyét a ma zenetörténetében.

 

Mert Janácek a Gabriella Preiss paraszti novellájából írott első operájában, a Jenufában, amelyben első kritikusai Smetana pianissimóinak és legatóinak, táncai édeskés staccatóinak újjászületését vélték hallani, szavak melódiáját adta, azzal a természetes melegséggel, azzal a sajátossággal, ami megtévesztően emlékeztet a csiszoló, formáló komponisták elfinomodott és külső érzéki hatásra apelláló modorára, holott az ő orkesztere nem polifonikus, a zene inkább a színpadon van, az éneken és sokszor csak a vonók unisonója viszik az erőteljes melódiában rejlő friss érzelmességet és merész forradalmiságot. S mi ez az érzelmesség, mi ez a forradalmiság?

 

Hol felhorkanó, hol elfulladó, hol hirtelen elnémuló morva-szlovák népdal-motivumok, melódiát melódiára öntő források halk játéka, tiszta folklore, tiszta természet, valóságos kontrapunkt nélküli orkeszter, a zenei dráma minden koloritjával, minden impresszionizmusával. Egy melegebb, szenvedélyesebb, szinesebb, egészségesebb Smetana ő és amikor Prága a Dalibor után új, nemzeti operát, a békeszerződésekkel összeforrasztott cseh, morva, szlovák népek nagy nemzeti operáját akarta a Jenufában felfedezni, tévedett.

 

És Berlinnek kellett jönnie, Kleibernek, aki a büszke, szép Jenufa tragédiájában az emberi operát látta meg, a perzselő szerelem, az önfeláldozás dinamikus zenei líráját kórusokkal, táncokkal, kicsendülő nagy fugatokkal. S a nagy sikerek se térítették el a brünni kispolgárt, az öregedő zenetanítót, sok szorgalmas falusi kántor orgonamesterét és a Német Akadémia tagsága, a londoni aranyérem, a gyors egymásutánban megjelenő Janácek-életrajzok, kommentárok a hetvenedik éve felé közeledő mestert új munkára serkentik. Az örök ifjúnak látszó alkotó, az első sikerek mámorában új zeneelméletet teremt.

 

A harmónia és a formatan mellé a szavak melódiája elemzésének szükségességét, a természetes zenei alap mély analizisét helyezi és mosolyogva nyilatkozik néhány kritikusáról, akik zenei realistának bélyegzik. Holott a prózai opera áhítatos követője csak a szavak melódiáját, csak a szavak egymásbaboruló, egymásba forduló zenéjét hallgathatja, ahogy Charpentier a Montmartre operájában, a Louise-ben vagy Musszorgszkij a Borisz Godunovban is napjaik természetes szavait, beszédét öntötték örök zenei értékekké.

S élete végén a "teoretikus" Janácek a "Katja Kabanová"-t, Osztrovszkij "Vihar"-jára írott operáját adja ki. A szövegkönyv, ez a klasszikussá váló orosz dráma, az orosz Madame Bovary szomorú története, aki nyomorult miliőjét nem tudja elviselni. Unalom, filiszterség, elrontott élet: ez az operalibretto.

 

Janácek, aki fiatalságában élt Oroszországban, ott, a Volga partján, ahol Osztrovszkij vihara lejátszódik, lelkében, agyában magával hozta a Volgát és a szürke folyam monoton áradásával hömpölyögteti akcentusról akcentusra a drámai zenét. A hatalmas nyitány már magában hordja az uralkodó motivumot, az alig hallható vonókat szaladó kürtök viszik... az orosz pusztaság, trojkák csilingelése, vihar, villám.

 

Van az operában egy jelenet, egy lázas szerelmi éjszaka a Volgánál, - népi dalmotivumok teszik terheltté a zenével festett sötétséget, - Katja és Boris halálgondolatokkal tépődnek, az orkeszter elválik az énektől, már szinte akvarellhatásúvá válik és a vadászkürt triolája, amit Janácek előtt mindenki csak hegedűre mert írni, felsír, felzokog, ahogy csak élő, vérző ember zokoghat. Ebben az irodalmi és zenei hatásában is páratlan jelenetben nyert igazolást Janácek Ťteoriájať, a szavak melódiája, a folklore, az ösztönös emberi zene dinamikája, amely a primitívben, a természetességben, a népi mélosban keresi az őszinte, tiszta emberi zenét.

Leos Janácek a napokban meghalt s amikor örök álomra húnyta le felejthetetlenül tiszta kék szemét, hetvennégy éves volt. A kései elismerés után következő utolsó néhány év lázas munkában telt el, néhány szimfónia, egy nagy kórus, két opera: a Makropulos (Karel Capek színművére) és a Holtak háza (Dosztojevszkíj regényére) várnak még bemutatóra. Rossz arra gondolni, hogy ha mindez megíratlan marad, a zenetörténetben megismétlődik Musszorgszkij tragédiája.

Az a nép, amelynek Bartókja és Kodálya van, akik a régi daloktól búcsúzó faluból merítik zenei géniuszuk erejét, szívvel gondolhat a sírba ment öreg Janácekre, az öreg morva parasztok és zsellérek dalának áhítatos figyelőjére.

Kázmér Ernő (Pozsony)

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Farkasházi György -  Élni bűn Farkasházi György - Élni bűn
Annyi gond űz, annyi baj vicsorgat Rám, hogy úton-útfélen rémülök S...
Két fontos postai reform Két fontos postai reform
A kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium intézményesen...
Kell-e forgalmi adót fizetni a forgalmi adó után? Kell-e forgalmi adót fizetni a forgalmi adó után?
Az „Üzlet” folyó évi november hó 10-én megjelent számában...
Karácsonyi rádió műsor Karácsonyi rádió műsor
Ünnepinek alig volna nevezhető a karácsonyheti műsor, de volt benne...
„Kísértetek”  - a Nemzeti Szinház bemutatója „Kísértetek” - a Nemzeti Szinház bemutatója
Ibsen műveinek a Nemzeti Szinházban nincsen szerencséjük. Mikor a...
Gömbös halála után vasárnap megalakult a Darányi-kormány Gömbös halála után vasárnap megalakult a Darányi-kormány
Darányi Kálmán kormánya vasárnap, 12-én, délelőtt véglegesen...
A boer háború és következményei A boer háború és következményei
Szomoruan kezdődik az uj század azokra a nemzetekre nézve, melyek...
Rövidek Rövidek
(Német Távirati Iroda.) Megerősítik azt a szombaton kiadott...
Korányi pénzügyminiszter a nemzet gyilkosának tartja, aki az állami kiadások komoly csökkentésének utjába áll Korányi pénzügyminiszter a nemzet gyilkosának tartja, aki az állami...
Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter az állami költségvetés további...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98