Dtum
Login with Facebookk
1929 | Január

A főváros élelmezése szállitási szempontból

Irta: Temple Rezső országgyülési képviselő

A lófogatu szállitási eszközöktől eltekintve vasut, hajó és automobil látja el fővárosunkat élelemmel. És ha fővárosi emberrel beszélünk, hangos panaszukban a drágaságnak három főokát emlegetik: a kereskedőt, a fővárosi illetékeket és a fuvarköltséget. A kereskedőnél a haszon tulmagas százaléka, az illetékeknek a megszámlálhatatlan sokfélesége és nagysága és végül a fuvarköltségek tulméretezése az, aminek az élelmiszerek drágulását tulajdonitják.

Lehet, hogy az első két tényezőnél bizonyos jogos panasz áll fenn, de a fuvarköltségeknél azoktól, akik minden kis eltolódást hangos jajszóval szoktak kisérni, a kereskedőknél – jelen esetben az élelmiszerkereskedőknél – hosszu-hosszu ideje egy hang nem hallatszik.

Arról, hogy a Budapestre szállitott élelmiszereknél gyorsabb szállitást követelnek, hallottunk, példáúl a gyöngyösi szőllőnél, de a vasuti tarifa leszállitását nem követelik már. De nem is követelhetik, mert a vasut a legmesszebbmenő kedvezményben részesiti a budapesti piacra szállitott áru fuvarköltségét. Csak vegyük találomra avágóállat 50 %-os kedvezményes tarifatételét.

A teherautó fuvarozásnál már vannak drágitó körülmények.
Csak példának hozom fel a szolnok–budapesti relációt. Itt három körzet áll fenn, ugy, hogy Szolnok vidékéről két izben kell átrakni az élelmiszert, mig Budapestre érkezik. Ez drágit, késleltet. És itt akarok rámutatni arra a hibára is, amibe majdnem valamennyien beleestünk, t. i. az a bizonyos félelem, hogy az autófuvarozás veszélyes konkurrenciája lesz a vasutnak s el fogja vonni a teherforgalmat gyorsabb és esetleg olcsóbb fuvartételeivel a vasuttól. Még a kereskedelmi tárcánál tartott költségvetési beszédemben is kifejezést adtam ebbeli aggodalmamnak. Pedig itt kell rektifikálnom önmagamat.

Véleményem szerint nem kell félni a konkurrenciától.
Sőt: még azokat a korlátozásokat is meg kell szüntetni nézetem szerint, amelyeket a körzetekkel mesterségesen felállitottunk.

1926-ban 34 géperejü árufuvarozó vállalat volt és 5433 vagón áru került rajtuk keresztül elszállitásra. 1927-ben 92 vállalat állott már a közönség rendelkezésére, viszont a szállitott áru mennyisége 4885 vagónra csökkent. Mi ez a kis forgalmi teljesitmény, viszonyitva vasutaink teherszállitási számadataihoz: egy számba nem jövő, kis csekélység. Ettől a konkurrenciától félni nem szabad. Lássuk a szabad versenyt a forgalom lebonyolitásánál. Autó és autóvállalat között, autó és vasut között. Menetsürüség, gyorsaság és különösen a háztól-házhoz való szállitás nagy előnyeivel szemben az autón mégis a vasut fog diadalmaskodni.

Németországban is nagy volt az ijedtség a vasut rentabilitása szempontjából az autófuvarozással szemben. A vasutak szövetsége kiküldött Amerikába egy szakembert, hogy ezt a konkurrenciát tanulmányozza. S mi volt az eredmény? Visszajött és jelentette, hogy oly minimális az a mennyiség, amit az autó elhóditott, hogy szóra sem érdemes. És ma Németországban a vasutak – nem törődnek az autóval, mint versenytárssal. Ezt kell nálunk is tenni.

Budapest élelmezésénél fontos volna, ha az összes élelmiszerszállitó vonatok a kora hajnali órákban közvetlenül a vásárcsarnokokig futnának be és pedig nemcsak a nagy vasutaknál, de a négy nagy helyiérdekü vasutnál is. Mert a főváros élelmezésénél csökkenteni kell minden olyan költséget, amely a főváros lakosságának megélhetését megdrágitja. Pedig minden átrakodás drágit. Ezért aggódom, hogy az uj nagy vásárcsarnok, ha a periférián épül – drágitani fogja az élelmiszereket, hiszen onnan még be is kell szállitani a centrumba. Dupla költség.

Annakidején, mikor a felfordulás után az első baromfi- és tojásexportot meginditottam, nemcsak külföldön voltunk versenyképesek, mert zárt vonatban s igy tetemesen olcsóbban szállitottunk, de Budapest élelmezésére is sikerült olcsó baromfi- és tojásakciót megszerveznem. Én a nagyszállitóknak, kik Budapestre élelmiszert szállitanak a belső relációban, saját vagónjaikban, zárt vonatokban, nagy kedvezményeket adnék, még pedig magas tarifaengedménnyel. Mert ha néha tizedfillérekről is van szó, ma olyan időket élünk, hogy mindenkinek össze kell fognia Budapest lakossága élelmezésének olcsóbbitására.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98