A Bethlen-kormány a tényleges ellenzéki közhangulattal szemben hónapok óta csupán a lapjaiban védekezett. A védekezése nem volt szerencsés.

Ezen az őszi vasárnapon aztán tűzbe dobta gárdaezredeit és a legnehezebb mozsarait vonultatta föl: a kormány offenzivába ment. Jászárokszálláson a jobboldal rétora és legszuggesztivebb egyénisége, Vass József állott szembe a gazdasági leromlás okozta országos elégedetlenséggel és kiábrándulással.

A beszéde klasszikus szónoki remek. Először két karjába kapta a kormányzat mostohagyermekét, a lenézett, árva, kócos demokráciát és az égig emelte. Férfias őszinteséggel beismerte, hogy ő sincs megelégedve a mai demokratikus berendezkedéssel, ő is többet remél és többet akar. Ebben a fülledt és veszedelmes atmoszférában azonban a magyar nem demokrácia után kiabál, hanem okos gazdasági politikát, megélhetést, nyugalmat és jobb jövőt követel. Annyira átérezzük az idők súlyát, hogy szívesen belenyugodnánk a sorrendbe, ha valóban utat, lehetőséget, céltudatos, komoly programmot látnánk, de amikor csak szavakat hallunk, zengő, szép szavakat... amelyek gazdasági helyzetünkön az eliramló évek során mit nem változtattak.

Vass miniszter megrázó szavakkal fordul az erőszakos választásokon megtizedelt ellenzék felé, amiért meneszteni akarják a kormányt és fűrészelik a miniszterelnököt. Meglepő fordulat! Azért igazán nem neheztelhet senki az ellenzékre, mert a kormányt meg akarja buktatni és a saját politikai programját kivánja érvényesíteni... Ha nem ez volna a célja, föladata, hivatásának lényege, ugy a kormány mögött volna a helye.

A politikai etika szempontjából, ha már erről van szó, sokkal aggodalmasabb, ha a kormány pártja veszi a nagy fürészt a kezébe. A mai kormányzat alátámasztására talán nem sorakozik föl az egén osztatlan közvélemény, de Vass miniszter nyugodt lehet, hogy elszánt lélekkel, erős akarattal egy táborban talál minden becsületes magyart, ha az állami rendet, a dolgozó társadalom biztonságát fenyegetné veszedelem akár jobbról, akár balról.

Zsitvay miniszter Békésen mondott tüzes, érdekes, harcias beszédet. A pecsétőr bizonyos gazdasági tényezőkön suhogtatta ékesszólása ostorát, akik a rendelkezésükre álló pénzzel nem ugy sáfárkodtak, mint . ahogy kellett volna. Ha ez így van és bizonyára így is van, mert az igazságügy-miniszter mondja, nem értjük, miért a derék békési gazdáknak és nem a királyi ügyészségnek önti ki a szívét.

Dörgő éljenzéssel fogadjuk Zsitvay Tibornak azt a kijelentését, hogy a magyar társadalomból ki kell közösíteni mindazokat, akik a magánérdeküket fölébe helyezik a közérdeknek. De régen vártuk már ezt a kiközösítési eljárást! Lelkesedésünket kissé zavarja ugyan az a kérdés, amelyet az igazságügyminiszter nyomban ezután fölvet: hol és ki boldogult azért, mert az egységes párt tagja? Fájdalom, lapunk korlátolt terjedelme nem engedi meg, hogy erre a kérdésre válaszolhassunk. Ma nem is fontos, nem is érdemes.

Készek vagyunk a mult minden emlékét és a jelen minden bűnét átégetni a hazafiasság kohójában, ha a magyarok irgalmas Istene átsegíti a nehéz időkön, amelyeknél nehezebbet nem élt át ez a boldogtalan nemzedék.