December 14-én volt száz éve annak, hogy Madarász Viktor megszületett. Emléke elválaszthatatlanul egyetlen képéhez fűződik, a Hunyadi László siratásához, mely történelmi festészetünknek egyik legkiemelkedőbb műve. Madarász dacos és büszke egyéniség volt, aki művészetének kialakulásához Párizsban, a mult század francia romantikájának légkörében jutott.

Egyszerűbb és kevésbé külsőséges volt, mint müncheni kultúrájú társai, akik idehaza minden sikert és elismerést learattak. Pályája a legszerencsétlenebb magyar művészpályák egyike alig két-három olyan képet hagyott reánk, amelyek maradandók. Madarász annyira hozzánőtt a párizsi festői kultúrához, hogy amidőn elszakadt tőle, már csak bizonytalanul és erőtlenül tudott alkotni. De ez a Hunyadi László siratása erős és hatásos eszközeivel, victorhugói páthoszával, festőiségének gazdagságával túl fogja élni kortársainak számos ma még közbecsülésben álló művét.

*