Dtum
Login with Facebookk
1931 | Február

Schöpflin Aladár - Szendrey Júlia

Az erdődi kis gazdatiszt-lány nyugodt-nyugtalanul élt az öreg kastélyban. Nyugodtan, mert egyszerű, világos perspektíva állt előtte: falusias érdekek, konszolidált helyzetű család, nagykárolyi, szatmári, debreceni mulatságok, apró flirtök, könyv vagy kézimunka melletti ábrándozások, aztán házasság valami derék, rendezett viszonyok között élő fiatalemberrel, jobbfajta gazdatiszttel vagy közepes birtokossal, a házasságba eseménytelen élet, melynek csendjét gyakori gyereksírás teszi még csendesebbé.

 

Nyugtalanul, mert benne is benne volt a kor romantikus álma, valami imaginárius szép és nagy élet után való vágy, az a méreg, amelyet George Sand oltott bele a kor izgékonyabb asszonyaiba. Normális körülmények között ez a nyugtalanság aligha mutatkozott volna máskép, mint az egyszerű falusi élettel való elégedetlenségben s a haladó korral egyre rusztikusabbá öregedő férjjel való sűrű csetepatékban.

 

Egyelőre abban a szép elsóvárgásban élte ki magát ez a nyugtalanság, amelyet ma is annyiszor látunk frissebb elméjű és fantáziájú vidéki lányok arcán, mikor az ablakból merengve néznek az elszáguldó gyorsvonat után. Fellengzős levelek Nagykárolyba Térey Marihoz, a hű barátnéhoz, fellengzős naplójegyzetek tanuskodnak erről az ábrándos sóvárgásról, feltűnik egy-egy vidéki gavallér bajúszos arca, - egyebekben Szendrey Julia sorsa úgy indul, mint száz meg száz középmódú magyar úrilányé az 1840-es évek második felében.


A dolgok azonban egyszerre a normálistól nagyon is eltérő fordulatot vesznek. Szendrey Julia megismerkedik Petőfivel s ettől a pillanattól fogva addig rejtett élete a nyilvánosság világításába kerül. Kezdődik a dolog a költő szerelmes verseivel; a fiatal lányon - hogy a kor divatos nyelvén szóljunk, - bizonyára kéjes borzongás futott át, mikor azokat a rajongó vallomásokat olvasta az Életképekben, melyekről nemcsak ő tudta, hogy neki s róla szólnak.

 

 

Aztán a konfliktus az apával, a kierőszakolt házasság, - olyan módja a házasságnak, melyet bizonyosan stílusszerűnek talált a költő, mert pontosan egyezett a költő és a polgári világ viszonyának romantikus elképzelésével s amelyet szépnek talált a leány is, mert megfelelt ábrándjainak valami rendkívüliről, a benne szunnyadó excentrikus ösztönnek. Petőfinek természetes levegője volt a nyilvánosság, megvolt benne a színész exhibicionizmusa, a költő intim kontaktus-keresése a közönségével.

 

Ő nem titkolta el semmi dolgát a nagyvilág elől, verseiből, prózai írásaiból mindenki mindig pontosan értesülhetett minden kicsi és nagy ügyéről-bajáról. Házassága előzményei is a nyilvánosság napvilágánál folytak le, a nyomtatott betű és a szóbeszéd megafonján hangzottak végig az országon és, csemegéi lehettek az akkori egyhangú magyar társaséletnek. Az erdődi kislány híres asszony lett, az egész ország beszélt róla, a pesti irodalmi körök polgárias asszonynépe úgy várhatta, mint valami paradicsom-madarat, érdeklődve, izgatódva, pletykára éhesen.

 

S mikor aztán megjelent férjével Pesten, kurtára nyiratta a haját, közzétette néhány naplójegyzetét - máris ráhúzták a magyar viszonyokra lekicsinyített George Sand-klisét. A költő ország-világ szemeláttára oltárra emelte Juliát, elhalmozta költészete virágaival, kivilágította szelleme minden ragyogásával. A jóbarátok és jóbarátnők pedig en garde álltak, - várták, mi lesz ebből. Egyelőre nem lett semmi különös. A házasság jól sikerültnek látszott, Petőfi lángolt a boldogságtól, az asszonyka nem csinált semmi feltünő dolgot, sőt sietett gyermeket szülni. A Nagy Galeotto hiába tátogatta száját, nem akadt torkára falat.

Szerette Julia Petőfit? - kérdezték utóbb. Vagy talán csak hiúságból ment hozzá, a költő híréért, a nyilvános nagy életért, - találgatták az örök gyanakodók. Együgyü kérdés. Persze, hogy szerette. Ezt nem kell bizonyítani naplójának vallomásával, leveleinek áradozásával, megmondják mindjárt a szerelmi viszony tényei s a házasság körülményei. Merő hiúságból fiatal lány nem teszi ki magát olyan családi viharoknak, nem megy bele a költő melletti bizonytalan sorsba, melyet apjának aggodalmai még bizonytalanabbnak tüntettek ki.

 

Az, hogy Petőfi költő volt, hírneves, érdekes ember, lényének természetes tartozéka volt, nem ráakasztott cifraság, a szerelem előidézésében és szításában ennek is meg lehetett a maga része, sőt oroszlánrésze. Petőfi nem volt úgynevezett csinos fiú, elegáns sem volt, szalónias finom modorú még kevésbé Szegény is volt. Juliának bizonyára voltak csinosabb, elegánsabb, finomabb modorú és jobbmódú gavallérjai.

 

De Petőfi költő volt, hírneves volt, ez kompenzálta a romantikus és irodalmi hajlamú leány előtt az átlag-gavallérok egyéb kellemes tulajdonságait. Petőfiről nem tudjuk, hogy mint embernek valami különös sikerei lettek volna a nőknél, de viszont semmi ok sincs azt képzelni, hogy fiatal tüze, lobogó férfiassága, vakmerő hirtelensége ne tudott volna egy szép és érdekes életről ábrándozó falusi leányra azzal az érzéki vonzással hatni, amelyből a szerelem fakad.


Ez a kérdés különben is csak Petőfi halála után vetődött fel, olyanok vetették fel, akik a priori tagadó feleleteket kívántak adni rá. Ekkor kezdődött és virágzott ki az a pletyka, amely azóta rávetette torzító árnyékát Julia alakjára. Mikes Lajos, aki pár év előtt felfedezte, most lelkiismeretes gonddal kiadta Szendrey Julia véletlenül kezébe jutott hátramaradt iratait, feljegyzéseit, leveleit, Dernői Kocsis László, aki e kiadvány elébe megírta szépirodalmi formában Julia életét Petőfi halálától fogva, nagy nyomatékkal igyekeznek ezeket a pletykákat utólag megcáfolni, revideálni Julia emlékét.

 

 

Munkájuk, melynek eredménye a Szendrey Julia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása című igen díszesen kiállított, képekkel és facsimilékkel dokumentált terjedelmes könyv (Budapest, Génius-kiadás), teljes egészében sikerült. Julia fel van mentve az ítélet alól, melyet a szabadságharc utáni években, majd halála után kimondtak rá. Ez az ítélet különben is el volt évülve, csak ki kellett mondani elévülését. A rehabilitálók nemes buzgalommal végezték munkájukat, posthumus szeretetből és kegyeletből idealizálják Julia alakját, de akármi realisztikus felfogás is épp úgy rátenné sírjára a felmentés koszorúját.

Julia a Petőfi-legenda áldozata volt. A költő emlékét a kortársak szemében felnagyította a csatatéren elhúnyt hős alakja s megkezdődött az az idealizálás, amely tárgyát az emberek fölé, túlzott méretekre igyekszik emelni. Ezzel egyidejűleg az összeomlott szabadságharc romjain megkezdődött a bűnbak-keresés. A politikában még habozott a közvélemény, Kossuthban keresse-e a bűnbakot, vagy Görgeiben. Petőfi bűnbakját hamar megtalálták Julia személyében.

Julia valóban nagy hibát követett el. Nem felelt meg annak a képnek, melyet az alakuló Petőfi-legenda hatása alatt a közvélemény Petőfi özvegyéről elképzelt és követelményül állított fel. A mult század középi biedermayer-romantika szellemében Petőfi özvegyének magatartását úgy írták elő, hogy mint halhatatlan bánatú mártir-özvegy, sápadtan, ki nem fogyó könnyel szemében, örökös gyászfátyollal takarva arcát, az élettől elzárkózva, mozdulatlanná kövült fájdalommal ül férje szimbolikus sírján, mint elárvult Múzsa vagy mint a gyászjelentések szomorúfűz alatt búsongó vignettája.

 

Ehhez a kliséhez argumentumokat adott maga az elhúnyt költő is: a Szeptember végén az emberek szemében örökre Julia alakjára rögzítette az özvegyi fátyol kötelességét. Julia hihetőleg nem is tudta, hogy ezt követelik tőle, de ha tudta volna, sem alkalmazkodott volna a közvélemény kívánságához. Ehhez vagy temperamentum nélküli alkalmazkodó lélek kellett volna, vagy rendkívüli nagy, erős, tragikus ösztönű lélek. Ő pedig nem volt sem nagy lélek, sem kis meghunyászkodó. Temperamentumos, ideges teremtés volt, hogy dacos is volt, azt megmutatta apjával szemben.

 

Huszonkétéves volt, szép és kívánatos volt, ahogy régen mondani szokták, érdekes özvegy. Nyilván úgy érezte, - s ki vonná kétségbe, hogy joggal - hogy még előtte áll az élet, még joga van javaihoz, még nem illik bele a temetőbe síremléknek. Segesvár után becsületesen megtett mindent, hogy eltünt férjét felkutassa. Vállalta a téli szekerezés fáradságát és veszedelmét, bebarangolta majd egész Erdélyt, minden nyomot felkutatva, az utolsó pillanatig remélve, hogy életben találja urát.

 

Megszólták érte, hogy férfiruhában utazott: ebben talán volt is egy kis excentricitás, de el lehet képzelni, hogy abban az időben kényelmesebb és veszélytelenebb volt így az utazás. Mikor reményei megsemmisültek, Kolozsvárról Erdődre ment, apjához s onnan, kisfiát otthagyva, feljött Pestre. Itt is utána járt Petőfi nyomainak s részben éppen ezért került pletykák középpontjába. Bizonyára nem élte az aszkéta özvegy életét, szabadon, függetlenül élt egy hónapos szobában, látogatókat fogadott, nem titkolta el, hogy még fiatal és szép, szereti, ha tetszik, tud mosolyogni, sőt nevetni is - szóval úgy élt, mint ezer meg ezer független, szép, fiatal özvegy.

 

Amit a többieknek megbocsátottak, azért őt elítélték. Egyszerre azon vette észre, hogy úgy viselkednek vele, mint valami gyanús nővel. A nők pletykáztak róla, az akkori nyárspolgáriasság szellemében hírét költötték, a férfiak kezdtek úgy közeledni hozzá, mint valami szabad prédához. S kellett, hogy legyen benne valami nem közönséges érzéki vonzóerő, amit a közepes nők általában bűnnek szoktak ítélni más nőknél. A harisnyastoppoló családanya, aki házassága pillanatában örökre végzett a szerelemmel, mindig elítéli azt az asszonyt, aki magához vonzza a férfiakat.

 

 

S hogy Julia vonzotta a férfiakat, azt eléggé bizonyítja az, hogy magára vonta Liechtenstein herceg altábornagy figyelmét és a nagyúri gavallér, a bécsi udvar elegáns alakja, szerelmi kalandok hőse is szerelmi ajánlatot tett neki. S hogy érdeklődése elég meleg volt, azt bebizonyította azzal, hogy az elutasítás után bosszújával üldözte Juliát. Az asszonyok megszólása, a férfiak tolakodása, a herceg fenyegetőzése a Pestről való kiutasítással, talán az anyagi helyzet bizonytalansága is eléggé megzavarták a fiatal asszony fejét, hogy belekapaszkodjon abba a mentőövbe, amelyet Horváth Árpád nyujtott neki.

 

Hogy vonzotta-e más is a szerelmes udvarlással közeledő egyetemi tanárhoz? Horváthról tudjuk, hogy nagy kedvelője volt a női nemnek, erős érzékiségű férfi. Nem lehetetlen, hogy sikerült neki felborzolni a fiatal asszony érzékeit, hiszen Julia ereiben sem folyt szilvalé. Adat azonban erre nincs. És hogy mély szenvedélyről nem volt szó Juliánál, azt saját szavai erősítik.

Julia tehát eldobta az özvegyi fátyolt. Ez volt nagy bűne a maga kora szemében. A Petőfi-legenda mind erősebb hatása alá kerülő világ féltékeny volt rá az eltünt költő nevében. Második házassága volt a kiindulópontja azoknak a mendemondáknak, amelyek árnyékot vetettek alakjára. Még Arany János is megírta A honvéd özvegyé-t, de finom érzéssel elrejtette a verset a fiókjába. Julia a népszerűség, az ünneplés magasságából lesiklott a népszerűtlenség elszigeteltségébe.

 

Ami akkor, 1850 közhangulatában érthető, sőt mondhatni, elkerülhetetlen volt, a róla kimondott ítéletet ma, 80 év mulva átvenni és érvényben tartani értelmetlenség volna. Julia egyszerűen élt azzal a joggal, amely rendelkezésére áll minden özvegy asszonynak. Hogy Petőfi emléke második házasságában is szent volt neki, ezt bizonyítják későbbi iratai. Senkinek sem volt joga tőle azt kívánni, hogy önmaga fölébe emelkedjék, vagy hogy lényével ellenkező életformák közé szorítsa magát.

Büntetlenül is megbűnhődött. Második házassága szerencsétlen volt, azt eddig is tudtuk, de hogy milyen szerencsétlen volt s miért, azt most tudjuk meg a Mikes Lajos által publikált iratokból. A talán nyers és darabos, de gyöngéd és tiszta Petőfi után egy szatír ágyába került a boldogtalan fiatal asszony. Tűrte az igáját, amíg tűrhette, szenvedett egy utált házasélet poklában - s mikor nem bírta tovább, elszakadt férjétől, betegen, korán megöregedve, elhagyatottan élt egy zergeutcai kis lakásban.

 

Ezzel ismét felújította a pletykát; akkoriban még az ilyen házassági bajokról sokkal szigorúbban ítélt a világ, ridegebb volt a felfogás, hogy asszonynak minden körülmények közt férje mellett kell maradni. Beteg magányában nem volt senkije, csak egy Tóth József nevű fiatalember, aki Gyulai Pál ajánlatára került hozzá felolvasónak. Sajátságos az életerő utolsó fellobbanása a halál felé siető, rákbeteg asszonyban: harmadszori férjhezmenetelre gondol, el akar válni törvényesen férjétől, protestáns hitre térni, hogy férjhezmehessen Tóth Józsefhez.

 

Erre kér engedélyt apjától egy különös, gondolkodásba ejtő levélben, amelyet az öreg Szendrey sohasem kapott meg, mert Julia meghalt, mielőtt elküldhette volna. A levélben nincs szerelemről szó, Julia meg akarja jutalmazni titkárját hűséges szolgálataiért a kezével. Mikor már egy szörnyű betegségtől kínozva a halál mesgyéjén áll! Még egy szörnyű vádiratot diktál - írni már nem tud - férje ellen, hozzá intézett levélben, Tóthnak és aztán csakhamar lehúnyja szemét.

Irodalomtörténeti szempontból Julia élete befejeződött Petőfi halálával. De mint a magyar biedermeyer-kor alakja érdekes, - egyike a kor nagyon kevés nőalakjainak, akiknek sorsát részletesen ismerjük, mint konfliktusba kerültek életük atmoszférájával s szenvedtek ettől a konfliktustól. Egy nagy költőnek szerzett rövid, de nagy boldogságot s önmagának szerzett hosszú, de nagy boldogtalanságot.

<<
<
1
2
3
4
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Petőfiné Szendrey Julianna Szendrey Júlia sírja
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Kovács 47.9-re javította a 400-as rekordot Kovács 47.9-re javította a 400-as rekordot
Szombaton és vasárnap rendezte a Magyar Atlétikai Szövetség...
Érdekes képek Érdekes képek
Az artisták mindenféle állatot bevittek már a czirkuszba, hogy...
Áruüzleti hirek Áruüzleti hirek
A gabonagyüjtés országos kormánybiztosa az idegen megszállás alól...
Ujból megindul a harc: infláció vagy defláció! Ujból megindul a harc: infláció vagy defláció!
Ugylátszik, igen rövid idő választ el attól, hogy a klasszikus,...
Magyar Hockey Club – Budapesti Hockey Club 5:1 (1:0) Magyar Hockey Club – Budapesti Hockey Club 5:1 (1:0)
A vasárnap délelőtt lefolyt mérkőzésben nívós és igen izgalmas...
A magyar csendőrség új fegyvere A magyar csendőrség új fegyvere
A csendőrségnél még most is a Kropacsek-féle ismétlőfegyvert...
Molnár Antal : Weiner Leó Molnár Antal : Weiner Leó "Csongor és Tündé"-je
Részletekben és hangversenyteremben kapjuk a magyar színpadi...
Nagy áldozatok árán sem tudták bekeriteni Rommel csapatait Nagy áldozatok árán sem tudták bekeriteni Rommel csapatait
Rommel tábornagy fölényes stratégiájával, amely az angoloknak a...
A MAFC meetingje A MAFC meetingje
Teljes elismerés illeti a MAFC-ot, jelesen annak éltető lelkét,...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98