A politikai érdeklődés középpontjában Gömbös Gyula honvédelmi miniszter áll. Gömbösnek legutóbb egy bécsi ujságban jelent meg nyilatkozata, amelyben az osztrák-magyar megértés szószólója volt. E nyilatkozatnak osztrák politikai körök abban látják a jelentőségét, hogy Gömbös megbarátkozni látszik az osztrák-magyar gazdasági közösségnek a franciák által propagált gondolatával. Ezzel szemben az utóbbi napokban Gömbös a francia sajtó koncentrált támadásainak centrumába került.

A „Paris Midl” és a „Populaire” azt irják, hogy Magyarország pénzügyi válságának egyedüli oka a titkos fegyverkezés költségeiben keresendő. A „Le Journal” és a "Le Matin” pedig megállapították, hogy a magyar államháztartás krizise alkotmányválsággá nőtt, mert a honvédelmi miniszter, mint diktátor veszi át a hatalmat és diktatórikus törekvéseinek utjában már nincsenek is akadályok.

Közérdekünek tartottuk, hogy fölkeressük vasárnap a honvédelmi minisztert és egyenesen szembeszögezzük a kérdést:
- Tudja a miniszter ur, hogy a külföldi sajtóban a hadügyi tulkiadások számlájára irják a magyar államháztartás krizisét?

- Tudom, Ismerem a hiresztelések forrásait és nem titok előttem a tendenciájuk sem. Ha belföldi források, ugy nincs más céljuk, mint hogy az én politikai pályafutásomat derékbatörjék. Ha külföldiek: Magyarországnak akarnak ártani. Ilyen és ehhez hasonló tendenciákban már sokszor volt részem és soha vitába nem szálltam velük. Teljes testi és lelki harmóniában végzem tovább a kötelességemet.

- Foglalkoztatják-e a miniszter urat a leszerelési konferencia nagy kérdései és a hatalmak erre vonatkozó javaslatai?

-Állandóan foglalkoztatnak! A nemzetek leszerelésére vonatkozó javaslatok sorra áttanulmányoztam és alaposan megvitattam munkatársaimmal.

- És a magyar álláspont!

- A magyar álláspont az egyenjoguság elvét vallja változatlanul magáénak. Mélységesen átérezzük, hogy mai nehéz helyzetünkben nincs számunkra fontosabb, mint a békés élet erényei: a munka és a termelés, de az élet nem viselhető el a megalázottság és a kiközösítettség sorsában, csak ugy, ha teljesen egyenrangu félnek ismernek el bennünket.

- Érdeklődéssel kiséri-e a francia katonai hatalom fejlődését?

- A francia történelemnek minden lapja háborukkal, küzdelmekkel van tele – feleli. – A vérbeli katona képzeletét fölgyujtja és szivét megdobogtatja a franciák sok nevezetes, fényes haditette. A magyar hadiiskolákban a haditudományok alapismereteit a napoleoni hadjáratokból meritik a növendékek. Állandó és nagy érdeklődéssel figyelem a francia hadsereg problémáit, az erődítési munkálatokat éppen ugy, mint a szárazföldi, légügyi és tengeri haderők átszervezését.

- A miniszter ur – folytatjuk – néhány hete egy bécsi lapnak adott nyilatkozatában azt mondotta, hogy a legjobb valuta a munka és a tehetség. Mit ért ez alatt?

- Hitem szerint egy nemzet jelentőségét és értékét nem pillanatnyi pénzügyi helyzetéből kell megitélni, amely lehet ideig-óráig ragyogó, de lehet olyan borus is, mint a mi mai szituációnk, hanem azoknak az erőknek a szempontjából, amelyek a nemzetben lakoznak.

- A nemzet jövőjének, gazdasági jövőjének legbiztosabb fundamentuma az a tehetség és munkakészség, amely a nemzet egyetemét áthatja. Tűrhetetlen nemzet vagyunk. Sehol annyi tehetség. mint nálunk; művészetben és tudományban annyi fejlődőképes, megérett és munkavágytól izzó, zseniális emberünk van, hogy nálunknál sokkal nagyobb nemzetnek is becsületére válnék.

- Én szerintem az igazi demokrácia abban áll, hogy a gazdasági életben, tehát a nemzeti termelési ágak bármelyikében és a szellemi életben, tehát a tudományban és a müvészetben megnyilatkozó értékek reprezentánsai szabadon érvényesüljenek! A tehetségek függetlenek attól, hogy milyen miliőben, osztályban, társadalomban, palotában, falusi kunyhóban, kastélyban vagy külvárosi tömeglakásban születtek.

Éppen ezért sem társadalmi, sem osztály-, sem származási különbségek tenni nem lehet és nem szabad.

Én az igazi értékek arisztokráciájának uralmát akarom! Ezeknek szabad érvényesülése és a fontos posztokon való elhelyezkedése biztat Magyarország szebb, boldogabb, kiegyensulyozottabb jövőjével, mert rajtuk keresztül szólal meg a nemzeti géniusz. Ha már a közkeletü demokráciáról beszélünk, akkor itt, ebben az országban a demokrácia csak izig-vérig nemzeti és magyar lehet. Lekopirozni, átültetni más nemzetek szociális és politikai berendezéseit még akkor is, ha azok ott beváltak, dőreségnek tartanám, mert minden politikai szisztema homokra épül, amit nem saját magából termel ki a nemzet, mint a rét a füvet, a hegy az erdőt… Ha az előbbi elgondolás alapján biráljuk meg Magyarország mai szociális és gazdasági helyzetét, ugy gondolatmenetemnek nem lehet más logikus folytatása, minthogy a kapitalizmus mindazon kinövéseit, amelyek akár az egyén, akár az összesség rovására fejlődhettek ki, le kell nyesni a munka becsületének és megbecsülésének és a közérdek mainál sokkal fokozottabb érvényesülésének érdekében.

Ez a kor nem tür más politikát, mint amelynek végcélja: a nagyobb tömegek nagyobb boldogsága! A munkás és a tőke és a termelés és a tőke közötti viszonyban tudatosan és határozottan olyan kiegyensulyozottságra kell törekedni, ahol az effektiv munka teljesítményeit elismerik, ahol akár a testi, akár a szellemi munka megkapja a maga emberhez méltó ellenértékét. Ebben az értelemben tartom a munkát és a tehetségeket a legbiztosabb és a legjobb valutának.

- Ugyanazok a külföldi lapok, amelyek támadást intézték a miniszter ur személye ellen, a közrend és a nyugalom tekintetében is némi szkepszizsel ítélik meg a magyar helyzetet…

- A karhatalmi szervek a belügyminiszter és az én hatáskörömben teljesen elégségesek arra, hogy a nyugalmat és a közrendet minden vonatkozásban biztosítsák. Az én fölfogásom szerint különben az igazi egyensuly sohasem a kötéltáncos balanszirozása: a rendet preventiv intézkedésekkel kell és lehet biztosítani!

- És mi az igazság abban, hogy a miniszter úr a saját diktaturáját késziti elő, hogy a parlamentarizmus félretételével önkényuralomra törekszik?

- A diktaturára való törekvések? Dajkamesék! Én vagyok az utolsó, aki a szuronyokra épített hatalomnak a szószólója. A sok szóbeszédből és nemtelen hirharangozásból annyi az igazság, ami általában közismert: nem olyan fából vagyok faragva, aki visszaretten a cselekvéstől. De a diktaturára való berendezkedést elutasítja magyar lelkem és politikai meggyőződésem!

Egyedül és kizáróan csak a lelkét harmóniája, a békés munka, a magyar tehetségek szabad érvényesülése, a termelés zavartalansága és a nagy történelmi multhoz való ragaszkodás teremtheti meg Magyarország jövőjét.

Nekem olyan hatalom sohasem kellene, amely nincsen összhangban a magyar nép létérdekeivel, alkotmányos ösztöneivel és szeretetével.

Végzetes az a politika, amely nem a nép nagy többségének érdekeit írja zászlójára! A jó politika nem lehet más, mint a nép egészséges életösztöneinek a tolmácsa.