Ez a két eddig külön haladó, de körülbelül hasonló törekvésű egyesület most együttes kiállítást rendezett a Nemzeti Szalónban. Valóban szerencsés pillanatban, amikor dokumentálni kellett, hogy van új és jelentős magyar művészet, mely bebocsátást kér a Műcsarnokba, hogy onnét eredményesebben küzdhessen érvényesüléséért. Sajnos, az összeállítás már nem olyan szerencsés, mint az időpont választása. Bernáth Aurélnak, Szőnyi Istvánnak és Aba-Novák Vilmosnak csupán kisebb igényű alkotásait mutatja be, a vezető egyéniségek közül csupán Márffy, Berény és Egry vannak erejükhöz méltón képviselve.

A többiek derekasan kitettek magukért és így mégis egy jó színvonalú kiállítás jött létre. Bornemissza Géza, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Derkovics Gyula, Farkas István, Ferenczy Noémi, Kmetty János képei mellett úgyszólván majdnem minden kiállítót fel kellene említenünk.

Az idősebb nemzedékekből is eljöttek néhányan, hogy együttérzésüket a fiatalsággal bizonyítsák, így Csók István, Vaszary János, Kernstok Károly, Medgyessy Ferenc és remek plakettjeivel Beck Ö. Fülöp.

Különösen hangsúlyozott kiemelést érdemel a szobrászati rész, ahol Pátzay Pál, Varga Oszkár, Vilt Tibor, Csorba Géza alkotásai igen jó képet adnak az új szobrászati törekvések értékességéről.

A fiatalok között természetesen még fiatalabbak is jelentkeznek, közülök Beck Juditot említjük föl, aki egy érdekes új technikával, üvegre festett olajfestményekkel lepi meg a látogatókat.