Fájóbb, üszkösebb sebe nincs ennek a szerencsétlen országnak, mint a tanult tudatlanok elhanyagolt kérdése. Mindenki tudja, hogy közel egymillió analfabéta él a megcsonkított országban, hogy kétmillió ember nem olvas soha, hogy sokszázezer kisgazda írástudása kimerül a földet veszejtő váltókra kanyarított ákom-bákomokban, hogy százezer iskolaköteles nem jár iskolába s hogy hétszázezer magyar ifjú a tökéletes elhagyatottság vak sodrában nevelődik, - de mindenki hiszi, hogy ezeket a szörnyű árnyoldalakat kiegyenlíti s a nemzeti életet kultúrfölényes fényességbe borítja a tanult, művelt emberek hatalmas serege.

Magyarországon tényleg sok a tanult ember. az úgynevezett középosztályban közel háromszázezer lélek helyezkedett el és ez a megduzzadt intelligencia, mint dolgozóosztály kötelességszerűen végzi a gondolattermelés, a munkaszervezés s az állami és társadalmi adminisztrálás összes feladatait.

Ebben a vezető, irányító osztályban a tanult tudatlanok furcsa, ösztönös szövetsége beteges hatalomhoz jutott!

Felső rétegük csak párezer embert számol, de a kisemberekben tízezres segélycsapatokkal és tartalékokkal rendelkezik. Az elhelyezkedésük rendkívül bonyolult. Nagykövetek, közéleti nagyságok, rangos tisztviselők, egyleti dísztagok, kaszinói elnökök, felcseperedett polgári tekintélyek és lecsúszott urak, kis kegyencek és megszervezett pretoriánus gárdák, hivatali törzsőrmesterek és a biztos fizetéstől, a nyugdíjtól dölyfösre szélesedett, nyomorgó szellemi altisztek együttesen és közösen biztosítják a tanult tudatlanok irányító hatalmát.

Látható szervezetük nincs. A szellemi szagról megismerik egymást. Életkoruk, az új strébereket leszámítva, 45-75 év között ingadozik. Tipikus háború előtti nemzedék, a boldog kultúrinfláció korának szülöttei és haszonélvezői. A karriert kijárták vagy kiülték s a foglalkozási alkalmazkodás következtében súlypontjuk a lábakban és az ülőrészeken fekszik. Öltözet, megjelenés, modor kifogástalan. Magyar csíny kifelé, osztrák alázatosság felfelé, összmonarchikus gőg az alantasok irányában; - ez a kidolgozott, bevált, háromdimenziós viselkedésük az élet nehéz harcaiban.

A műveltségüket úgy hordozzák, mint a hadastyánok a boszniai háború emlékérmét. Okmányokkal bizonyítható műveltségük van. Készen, változatlanul 25 év óta. Világok összeomlanak s újak keletkeznek, csak ez a jó békebeli műveltség rendíthetetlen és örök. Nem felejtenek, de nem is tanulnak, s az idők rohanásából kiszületett észvesztő újdonságokat, eseményeket és helyzeteket határtalanul üres frázisok és holt idézetek rendszerébe süllyesztik.

Mindenhez egyformán értenek! Aki ma az állami méntelep vezeti, az holnap szemrebbenés nélkül veszi át a szegényügyek országos intézését. Ha szerencsés, húsz elnökséget is összeszed s minden társadalmi szervezetet tönkretesz, de ő megmarad. A tanult tudatlan mindenre alkalmas, mert mindenre egyformán alkalmatlan. Mindent tud, kivéve azt, amire szüksége van. Nincs kételye, nincs szorongása a hatalmas feladatok miatt, mert amikor elkezd dolgozni, megszűnik gondolkodni. Ritkán téved, mert óvatosan hallgat, csak szelíden sejteti, hogy tudna segíteni. Lényegében jó ember, csak nem szükséges, mert a lehetőség szerint semmit sem csinál. Külön-külön bájos, kedves úriemberek, de együttesen az egyiptomi szárazsághoz hasonlatos nemzeti csapás a puszta létezésük…

Bizalmas körben fanyarul elégedetlenek, nyíltan lelkesen helyeselnek, s aki mást akar, mint az uralkodó rendszer, az – kommunista… A meggyőződést, a nyílt színvallást, a becsületes ellenállást elvből nem ismerik. A tanult tudatlanok miatt nem lehetett Magyarországon diktatúrát csinálni! A rendszer előtt egyszer, de örökre lefeküdtek s az erőszak velük szemben lehetetlenség. Aki keserves dühében nekiszalad, megtorpan előttük, mert vádolhatatlanok, gáncsnélküliek és meggömbölyítettek. Nincs hol megfogni őket!

Minden kormányhoz odaállnak, de lojális terméketlenségükkel meg is buktatnak minden vezért. A kölcsönös kis segítségek, az egyéni és családi protekciók és a lihegő tekintélytisztelet szövevényes szálain közlekednek egymással, miként a pókok. Az egyetlen általános szabály, a fair play biztosítéka csak az, hogy mindenhonnan közös erővel ki kell rúgni a tehetségeket. Ahol ez sikerül, ott nincs semmi hiba. a fokozatos fejlődés, a lassú haladás frázisának hangoztatásával biztosítják a tökéletes megmerevedést s vak kerékkötői minden ésszerű átalakulásnak. A 40.000 lóerős motorok korában tucatonként egy lóerőt képviselnek s nem csoda, hogy a csillogó gép és a gazdasági törvények a fejünkre nőnek a tehetetlenek uralma alatt.

Ez a réteg pusztított el minden becsületes megmozdulást ebben az országban! Ez a réteg a korrupció, az álparlamentarizmus és a sorvasztó akaratnélküliség melegágya! Az ő kényelmük és konok maradiságuk miatt toltuk el minden kis részletkérdés megoldását a csodaképpen várt jobb időkre s ők váratták meg velünk a viharfelhők összetorlódását!

Rajniss Ferenc