Az osztrák-magyar baráti és gazdasági kapcsolatoknak mind mélyebbé és bensőbbé tétele ugyanolyan erkölcsi, anyagi és szellemi nyereség Ausztria, mint Magyarország számára. Ausztriában is a közvélemény motorikus ereje irányította mifelénk a Dollfuss-kormány politikáját! Az osztrák nép is megtanulta azt a számtani alapműveletet, hogy hétmillió plusz nyolcmillió az tizenötmillió, és hogy a két ország fogyasztási területe még a számtani összeadáson túl is mennyivel nagyobb kilátásokat jelent együtt, mint külön-külön, a Duna völgyének közepén.

El nem mulasztjuk, hogy elérkezvén a középeurópai mérleg serpenyőjébe oly nehéz súllyal eső bécsi találkozáshoz, ne emlékezzünk meg hálával és elisméressel a nemzeti szocialista német birodalmi kormány hathónapos uralmáról, amelynek külpolitikai sikerei nagy mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a három vezető nagyhatalom: London, Párizs és Róma, egyformán jóindulatú, sőt bízvást mondhatjuk, tizenhárom év óta példátlanul meleg támogatásban részesítik az osztrák és magyar nemzetnek kézfogását...

Állapítsuk meg teljesen elfogulatlanul a Hitler-kormány világraszóló külpolitikai sikereit:
Az első sikere az volt, hogy az angol-amerikai közvéleményt annyira megriasztotta, hogy Európának a világgazdasági és erkölcsi kultúrában vezető két nemzete kiábrándulva fordult el az európai ügyektől. Így végre mód és alkalom nyílik arra, hogy az angol-francia versengés kikapcsolódásával hidaltassanak át a kontinens népeit és államait elszakító ellentétek.

A második sikere az volt, hogy Olaszország, amely Locarnótól kezdve, egy évtizeden át, Németországgal együtt a reviziós európai blokk felépítésével, Franciaország fokozatos elszigetelésével igyekezett a versaillesi rendszert megdönteni, hirtelen ráeszmélvén a pángermán imperializmus veszedelmeire, ezt a politikáját feladta és ezzel kikapcsolta a nemzetközi politikából azt a háborús robbantó villanyáramot, amely az elmúlt év utolsó ez év első hónapjaiban a legkomolyabban fenyegette az európai békét. Fájdalom, a hitleri birodalomnak ez a sikere megtörte a revízió egyenes vonalát és Mussolini és vele együtt mi is, kénytelenek leszünk lelketőrlő diplomáciai részletmunkával új és bizony göröngyös úton elindítani a revizió előkészítését.

A harmadik siker Oroszország politikai súlyának helyreállítása, a bolsevikiek bevezetése az európai szalónba. A kommunista birodalom külügyminisztere, Litvinov elvtárs őexcellenciája a pazar estebéd alatt, amelyet a francia kormány elnöke az ő tiszteletére Párizsban adott, lelke mélyén bizonyára könnyekig elérzékenyülve emlékezett meg a horogkeresztes külpolitika monumentális mestereiről, Hitler és Rosenberg urakról és a politikailag immár jobblétre szenderült Hugenbert úrról, akik nélkül sohasem jött volna létre az a biztonsági szerződés, amelynek megkötéséért tíz évig haszontalan szélmalomharcot folytatott a Kleml diplomáciája.

De a Gömbös-Dollfuss találkozás estéjén mi, az Ostraum falanszterébe beutalt magyarok is, ne mulasszunk el magasra emelt kézzel tisztelegni a harmadik német birodalom világtörténelmi előrelátással megáldott Führereinek és Unterführereinek, mert - látjátok feleim - Hitlernek köszönhetjük, hogy a nemzeti depraváció szomorú korszakában történelmi hivatásunk tudatára ébredtünk, neki köszönjük, hogy rásegített bennünket arra a megismerésre, hogy nem vagyunk és nem leszünk soha a fejjel sziklafalnak rohanó német expanzió kísérleti területe és hogy elvethettük végre magunktól belpolitikailag is, külpolitikailag is a kuruc és labanc romantika szíveket simogató, lángragyujtó, de ma anakronisztikus hagyományait.

A hitlerista külpolitika nagyszerű kibontakozása nélkül sohasem vert volna olyan gyorsan és mélyen gyökeret a magyarság széles rétegeiben és a meggyőződés, hogy Ausztriához kell igazodnunk, ahhoz a néphez, amelyhez századok harcai, szenvedései és boldog évtizedei fűznek, amellyel „Schulter an schulter” építettük fel a XIX. század második felében Európa egyik legtökéletesebben megszervezett és legarányosabban berendezett birodalmát.

Mi ketten, magyarok és osztrákok, együttesen vagyunk bástyái Európának a Balkán felé és mi ketten, magyarok és osztrákok csak együttesen tudunk sáncot ásni a zavaros áradat ellen, amely most nyugatról hömpölyög felénk.

Másfél évvel ezelőtt a magyar és osztrák kormányt még áthidalhatatlan szakadék választotta el a kiviteli politika legalárendeltebb kérdéseiben is. Ma Gömbös Gyula miniszterelnök Bécs kapui között időzik, ma európai meggyőződés, hogy ez a két szomszédállam egymásra van utalva.

Egy tisztultabb, biztatóbb, méltóbb jövő derengésében üdvözöljük Gömbös és Dollfuss kézfogását! A magyar történelem óramutatója a tizenkettes számon áll. Hallgatjuk az óra ütését, ez az óra magyarul beszél!