Dtum
Login with Facebookk
1933 | Szeptember

Gömbös miniszterelnöknek nem kell sem a horogkereszt, sem a diktatúra

Déli egy órakor Gömbös miniszterelnök kezdett beszélni:
- Magyar testvéreim! Ez a vármegye Tisza István gróf vármegyéje. Vannak, akik meghalnak, vannak, akik örökké élnek: Tisza István örökké élni fog! Ő nagy feladatokra vállalkozott, de a feladatok keresztülvitelében nem azt a nemzeti egységet látta maga mögött, amelyre én vágyódom e pillanatban. Tisza István kötött közgazdasági helyzetben magyar politikát folytatott. Neki is volt ellenzéke, mert a függetlenségi gondolat erős gyakorlat volt mindig és jogos volt a nemzetnek az a törekvése, hogy teljesen függetlenül intézze a maga sorsát.


Jellemző a magyar életre, hogy ez elvi ellenzéken kívül Tisza István gróf igazi ellenzéke az úgynevezett aulikusok voltak, akik a Habsburg-dinasztiáért lelkesedtek. Tisza tragikuma az volt, hogy magyar lelkének nem tudott mindenben engedelmeskedni. Ha ma élne, a független öncélúságnak volna a harcosa és a nemzeti egységet hirdetné velem együtt, mert érezné, hogy ez a nemzet vagy történelmi feladatait csak úgy tudja megvalósítani, ha egységes táborba száll és egy akarat szerint irányíttatik. Az én jelszavam: a nemzeti egység. Az ellenzék ezt úgy akarja magyarázni, hogy én nem szeretem a kritikát, pedig aki a kritikát nem szereti, akit nem lehet meggyőzni, azt én nem tartom okos embernek.


A mai élet viszont annyira komplikált, hogy egy ember nem tekintheti át a helyzetet, annak minden részletét, szükség van tehát okos tanácsadókra, olyanokra, akik kizárólag a célt nézik és ez nem lehet más, mint a nemzet érdeke. Én az ellen az ellenzékiség ellen foglalok állást és csak azokat ostorozom, akik mindenáron ellenzékiek, akik arra törekednek, hogy elrontsák az emberek életkedvét. A most kibocsátott gabonarendelet intézkedéseit is hányan kívánták és most hányan kritizálják! Akik kényelmes székekben pipázva nézték, nézik és fogják nézni a magyar életet, természetesen nem tekinthetik át úgy a helyzetet, mint azok, akik hatalmon vannak. Ha itt Berettyóújfalun jelszót adok ki, azt mondom: a magyar feltámadásban hinni kell! Voltak, akik hirdették, hogy Magyarországon csak úgy lehet segíteni, ha a kisantanttal szorosabb kapcsolatba lépünk. Erre én azt mondom, nekünk a kisantanttal rendezni valónk van!


Rendezni valónk azért van, mert a magunk testén tapasztaltuk, hogy minden gazdasági bajnak a kútforrása az igazságtalan béke. Ezért programunk nem lehet más, mint békés eszközökkel követelni a béke revízióját. Sokan azt mondják, hogy előbb a mindennapi kenyeret kell biztosítani, én viszont azt mondom: egy nemzet, amelyet kizárólag anyagi szempontok irányítanak, a saját vesztére tör. Ha büszkék vagyunk arra, hogy történelmi nemzet vagyunk, akkor a történelmi nemzeteket jellemző önfeláldozással, szenvedni és dolgozni tudással kell élni mindennapi életünket és be kell látnunk azt is, hogy az igazságtalan békén túlmenően önmagunkban is igen sok a hiba.


Vajjon megengedhetjük-e magunknak a pártoskodást e pillanatban, amikor nagy feladatok előtt állunk? Megengedhetjük-e, hogy vallási szempontból differenciáljuk a nemzetet, amikor minden ember egyformán kedves a Mindenható Isten előtt? Vannak – hallom, itt is megjelentek néhányan – akik egy nagyrabecsült nemzetek hivatalos jelvényével akarnak itt Magyarországon propagandát csinálni. Ámde egy nacionalistának nem szabad másolni, a nacionalista első kötelessége, hogy magyar legyen, hogy egész gondolatvilága a magyar lélekben gyökerezzen. Az a politika, amelyet idegenből importálnak, nekünk nem lehet kedves, mert hiszen meg sem értjük.


Vannak, akik azzal dolgoznak ellenem, hogy protestáns szellemet preferáltam. Erre azt válaszolom, hogy én elsősorban magyar ember vagyok és amikor embereket keresek különféle posztokra, akkor csak a rátermettséget nézem. Elismerem, hogy a magyar katolicizmusnak nagy érdemei vannak és az is bizonyos, hogy sehol a világon nincsen olyan előkelő poziciója a katolikusságnak, mint Magyarországon. Ha egyes uraknak nincs más politikai argumentum a tarisznyájukban, mint a felekezeti békétlenség szítása, akkor jobban teszik, ha félreállanak, mert a tűzzel játszani csak gyermekeknek szokása. Magyar egységet, magyar lelkesedést, becsületes munkát, az erkölcsi értékek istápolását, a szegény testvér támogatását, a testvéri egység megteremtését nem lehet kicsinyes pártszempontok alapján elérni, hanem a nemzet örökkévalóságának kútjából merített ihlettel kell megérezni, hogy a történelem útja merre visz. Egyesíteni kell a nemzetet ezen a történelmi úton, akkor diadalmas lesz a magyar feltámadás.


Világszerte más és más világnézeti problémák merülnek fel. A háborúelőtti, a mult rendszerek belpolitikai vonatkozásában roskadoznak. A villamosság korában nem érünk rá Pató Pál módjára állandóan tanácskozni.


Sokan diktatúra után vágyódnak és azt mondják, hogy tőlem ezt várták volna.


Én azonban ismerem a fajtámat és tudom, hogy a magyar ember a diktatúrát úgy képzeli el: te parancsolsz és te engedelmeskedsz, én azonban nem, mert nekem különvéleményem van! Aki várja a diktatúrát, ez nem szeretné azt a Gömbös Gyulát, aki rajta akarná ezt a diktatúrát kipróbálni.


Én nem kérek az ilyen diktatúrából, de az igaziból sem!


Remélem, hogy a magyar ember megérti az idők szavát, szegény és gazdag egyaránt – a karteleket is ideszámítom – és átalakítja a közéletét, úgy, amint az a magyar érdekeknek megfelel. Mi olyan politikai rendszer után vágyódunk, amelyben a közélet által tárgyilagosan ellenőrzött egy törvényes akarat érvényesül, és pedig nem csigalassúsággal, hanem villamos áram gyorsaságával.


Az egész magyar közigazgatási apparátusnak át kell alakulnia, mert a közigazgatás és minden intézmény, egyén a nemzetért van és nem megfordítva! Nincs liberalizmus, ahol az egyén toronymagasságban érvényesül az összesség, a nemzet, a város, a falu, az érdekképviselet érdekének dominálnia kell az egyén érdekei felett. Ha felismerjük, hogy mi porszemek vagyunk, a miniszterelnök is, a munkás is és a magunk munkáját a közösségnek alázatos szolgálatába bocsátjuk, akkor megértjük egymást. A bürokrácia tudja meg, hogy nem ezért van, hogy bürokratizáljon, hanem azért, hogy kiszolgálja a közönséget!


Ne az élvezze az hasznot, aki nem dolgozik, hanem, aki verejtékes munkával szerzi meg a kenyerét!

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Gömbös beszéde Berettyóújfalun A miniszterelnök a vasútállomáson elhalad a vitézek sorfala előtt
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A vonal szeszélyei A vonal szeszélyei
Bármily egyszerű és disztelen is a vonal egymagában, a formák...
Érdekes képek a nagyvilágból Érdekes képek a nagyvilágból
XIII. Alfonz spanyol király a kis fiával. A király, a ki magyar...
Atlétika – A párisi „kis olimpiász” Atlétika – A párisi „kis olimpiász”
A nagy nemzetközi atlétikai verseny második napja nagy érdeklődés...
Mundus se recipit Mundus se recipit
A színházakban már a múlt század vége felé eltörölték az...
Adó-operáció Adó-operáció
Nincs az országban illetékes tényező, amely már az elmult esztendőben...
A Féry-féle galvánelem A Féry-féle galvánelem
A Féry-féle galvánelem. Mint ismeretes a Leclanché elemben a barnakő...
Színházi bemutatók Színházi bemutatók
Shakespeare, ahogy mondani szokták, egy világot teremtett. Ez nemcsak...
Egy szerb pártvezér sorsa Egy szerb pártvezér sorsa
Szerbiában Tajcsics Rankó a parasztok bálványa. Husz esztendő óta...
A marokkói kérdés A marokkói kérdés
Mig az egész világ a tengeri csatát lesi, az alatt a kelet-ázsiai...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98