Holt művész hangja szól a rádióban,
hallgatom, hallgatom s irigyelem:
a mi hangunkat, hogyha meghalunk,
testünkkel elnyeli egy rossz verem.

A gyémánt hang kiszáll az ablakon
s a dombról, mint patak lehempereg.
Amerre csörgedez s bukkan vigan,
remeg a fű s az őszi levelek.

Késett lepkéknek lesz nászindulója
s egy kicsi lány kendőt bont és örül;
karingós táncra kezd a kút körül,
pendelye leng s látszik, nincs bugyogója.