Dtum
Login with Facebookk
1935 | Március

Füst Milán - József Attiláról

Azon tünődöm, hogy mért tesznek e rendkivüli tehetségű ember versei oly hideg benyomást. Mert, hogy a szívemet nem fűtik fel, az kétségtelen. Hiszen ennek meg is van a próbája. Kezdem olvasni a következő szép versét:

"Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Mikor kosárral ölében
ment a padlásra, ment serényen."

S már meg volnék hatva. Ám a versben utóbb ez következik:

"Most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen;
kékitőt old az ég vizében."

Ez is szép ugyan, de már le vagyok hűtve. Egy jó ötletért, egy szép szóért feláldozza az édesanyát. Költői ötleteibe, szép szavaiba belefullad a szíve, olykor a művészete is. Nem egészen, de fulladoz. A képekért, amelyek kínálkoznak, akár a lepkekergető gyerek, - elszalad, otthagyja a szeretőjét. Ha szeret: annyira jellemzi szeretetét, hogy elfeledi azt.

 

De gyűlöletét sem vagyok képes egészen elhinni... s bár hiszen minden költő gyanus nekem, hogy semmit sem vesz olyan komolyan, még érzéseit sem, mint azt, hogy hatásosan beszélhet róluk... József Attila azonban ennek egész nyíltan is tanúságát adja. Ő úgy haragszik a gonosz folyó-tulajdonosra, amért nem hagyja fürdeni a szegényt, hogy a leghangzatosabb mindenfélét találja ki, amivel megátkozhassa. Az olvasónak az a gyanúja támad, hogy jobban szeret perlekedni, mint haragudni.

 

Olyan, mint az a szép lány, aki nem tud meglenni vita nélkül s addig viszi, amíg az ember megsokallja. Akkor már sírna is és hína vissza, de már le vagyok hűtve s ha visszatérek is hozzá, már csak fölényesen bánok vele. Holott le kellene, hogy igázzon engem, azt szeretném: hogy ne tudjak nélküle lenni. Mert szeretni: azt szeretek mégiscsak a legjobban, minden dolgok között.

 

De ő nem engedi. Mihelyt megint szívelném kicsit, - újra kezdi, kardoskodik, kackiásan perel, szellemesen és szépen, okosan és villogón... s mikor életre-halálra karmol, még akkor is válogatós a szóban, ficamos a szellemességben... de hiába mind e tűzjáték! - a tüze nem fog. Mivelhogy a szenvedély, az indulat, a szív: gyujt... a szellemes szépség csak gyönyörködtet, - ám egyben fáraszt is, - állapítom meg újra. S az ember bizony sajnálja, hogy nem érez nagyobb megrendülést.

Mert, hogy igaz művész: nemcsak szótalálmányai, képei, nemcsak egyes pompás sorai, hanem formaszeretete is bizonyítja - ha formái csak ritkán teljesednek is ki tökéletesekké. Úgy látszik, a formával való csiklandós játék, a merészen szabad fordulatosság: az, amelyet a forma sugall, valamint az így adódó könnyed csillogás és önkényes gondolatkapcsolatok érdeklik a művészetben a legjobban. Addig-addig fúr-farag, gyötri, fordítja mondanivalóját, míg egy-egy pompás szót talál. Ennen lelkét addig táncoltatja, míg remek lesz a tánc. Még gyengébb verseiben is ilyen sorok találhatók:


"Tündöklik, mint a gondolat maga
a téli éjszaka".

Vagy egy elhanyagolt kertről:

"Egy vaslábasban sárga fű viritť.

Vagy az éjszakai homályról:

"Csillagra akasztott homály,
kemény a menny".

Vagy a téli éjszakáról:

"A jég fénye közt tovavillan a kin csattogó hercege..."

A szeretőjének ezt mondja:

"Istennek téged felellek..."

De strófái is akadnak pompásak:

"Oh mennyire szeretlek téged,
ki szóra birtad egyaránt
a sziv legmélyebb üregeiben
cseleit szövő fondor magányt
s a mindenséget."

És bájosak, mint a Fiatal asszonyok éneké-ben:

"Hogy az urunk megjön este,
mosdóvizzel, vacsorával, csókkal várjuk,
ingerkedünk, játszadozunk, csititjuk,
ha bajjal van,
egész éjjel ölelgetjük,
s gömbölyödő kis hasunkat nézegetjük hajnalban"

Egy-egy szép gondolat is feltündököl néha:

"Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra".

S nem egy olyan verse van, amelyre még évek után is szívesen gondol az ember, oly üdén színes, oly friss, oly szellemes... egyik verse például egy hazatérő tehénkéről szól, amelyet piros leányok várnak a kapuban... egyetlen kép az egész, de hibátlan kis kép.

"Dús tőgye duzzad, nagy szemére zúgva
bögölyhad-köd telepszik. Lába durva..."

fordítja hirtelen a szót s ez úgy van odavetve, ahogy kell, a szó az ihlet szava érzem. (S ily érzésem gyakran volt kötetének olvasása közben.) Engem temetnek című versének gúnyoros, játékos és mégis édes képei pedig oly szerencsés összhangban vannak egymással, mint egy cukorsütemény ravaszul összekeresett jó ízei.

Különben pedig elég felelőtlenül versel, ezt meg kell állapítanom. El-elfütyörészget magában s ilyenkor bátran hetyke finánchoz is hasonlítható, aki nagyon meg van elégedve fütyölésével. Ilyenkor egy s más kétes értékű változat is felhangzik bizony, - mint e példák is tanusítják:

"Hosszú az Uristen,
rövid a szalonna..."

Vagy:

"Totyog, totyog a piócahalász,
bámul, bámul a sovány kanász..."

Vagy:

"Az én falkám olyan falka,
ondolálva van a farka..."

Hiszen, hogy szereti a saját merészségét: igen kedves tulajdonsága. Csak egy kicsit sokallom néha. S ezeket az impromptu-ket különösen! - azt a módját, hogy előttem csinálja verseit. Isten nevében nekikezd, hátha sikerül valami? Sokszor sikerül is, de ha nem, nekem kell azt elszenvedni.

 

Vagyis, ki kell mondanom abbéli véleményemet, hogy kicsit sokallom néha túlkönnyű játékait, - túlkönnyű tréfa is akad elég e könyvben... de még a meglepőt és különöset is jobban szereti, mint ahogy illik, - nyílván azt képzeli róla, hogy az mindenkor kincs: tehát halomba gyüjtve is az... parodizáló hajlamát is fegyelme alá kellene vennie, úgy vélem, - olykor még komoly verseinek is kifacsarja izületeit. Amért azelőtt a selyem, rubint, alabástrom és virág volt a régiek költészetének kedvenc díszítő-jelzője, néki tehát a rongy, a kosz, a tök és a krumplipaprikás a díszítés, - csak azért is! S e mulatságával néha nem kis mértékben képes felboszantani.

S még egyre figyelmeztetném, ha megengedi: Hogy olykor bizony odáig megy már a szabad asszociációs-, kép- és hangzat-társításban, hogy némely versének nem több művészi értelmét találom, mint, teszem fel, a ráolvasási rigmusoknak. (Ilyen például a Regős ének, - A hetedik című vers, de még a Medvetánc is.)

S most, hogy kimondtam, ami a szívemet nyomta, vissza kell térnem arra is, amiről többet kell itt szólani s ami mind e kifogásomnál mégiscsak többet jelent nekem: hogy mennyire szeretem az ihletettségét! Mert bármibe kezd is bele, akárhogy kalandoz is, mégiscsak az ihlet vezeti mindenkor... Ő sose fabrikál verset, inkább a vers fabrikálja őt... nem egyszer volt az a benyomásom róla, hogy percről-percre ő maga is szívesen megváltozna, csakhogy az ihletnek kedvezzen.

 

S ez a tulajdonsága olyannyira szeretetreméltó... de még annyira szuggesztiv is: az ember egy pillanatig sem kételkedik benne, hogy költővel van dolga. S ez nagy szó csakugyan, ha meggondolom, hogy ma már, hogy az idő elmúlott felettem, egyre ritkábban győz meg engem efelől költeményes kötet ilyen ékesszólón. S e tekintetben nékem ő a legkedvesebb kortársai között.

 

Nem hagyhatom továbbá szó nélkül azt sem, hogy mennyire rokonszenves előttem tehetségének eredetisége is. Mert csakugyan eredeti, csakugyan nem tartozik senkihez. Ő maga is tisztában van ezzel s dédelgetni látszik e tulajdonságát s nékem ebben igazat is kell adnom néki ama tiszteletnél fogva, amelyet bennem a megszokással, beidegzettséggel és előítélettel szemben való bátor kiállás mindenkor kelt. Mert mégiscsak megkapó e nagy magány, amelyre e fiatal lélek elszánta magát, - hogy támasz nélkül akar állni s az elődök és ősök minden segítő sugallatát elutasítja magától.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A La Manche átuszása A La Manche átuszása
Az uszósportnak ez a kedvenc problémája most változott formában...
Az ünnep árnyéka Az ünnep árnyéka
Az író a közlelkesedés láttán hajlamos lesz arra, hogy kihúzza...
Nessi Pál dr. öngyilkos lett Newyorkban Nessi Pál dr. öngyilkos lett Newyorkban
Dr. Nessi Pál volt magyar országgyűlési képviselőt, aki 25 év óta az...
Emlékezés Apámról - Irta Beniczkyné Bajza Lenke Emlékezés Apámról - Irta Beniczkyné Bajza Lenke
Most, midőn atyám, Bajza József műveit a Franklin-Társulat...
Hétszázötven korona értékü ajándék Hétszázötven korona értékü ajándék
Pünkösd vasárnapjának délelőttjén nagy csoportok verődtek össze a...
Az abszolutizmus kudarcza Az abszolutizmus kudarcza
A bécsi „Zeit” február 2-iki száma irja: „A minek...
Új rendszer a repülésben Új rendszer a repülésben
Az elmúlt hetekben bekövetkezett repülőgép szerencsétlenségek egyre...
Naptárreform Naptárreform
A naptárreform ügye már régen foglalkoztatja a csillagászokat. A...
Három bankvezér Három bankvezér
Három bankvezérről beszélnek, akiket a miniszterelnök arra kért,...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98