Az emberi lélek alaptermészete, hogy szereti a versengést, a küzdelmet, akár mint látványosságot, akár úgy is, hogy maga vesz részt benne. Szerencse, hogy így van, hiszen a versengés vágya, az egymással küzdő testi és szellemi képességek nemes vetélkedése az, ami végeredményben előbbre viszi az emberiséget a haladás útján.

Az ókori Görögországban minden négy esztendőben messze földről sereglettek össze a legkiválóbb atléták az olimpiai játékokra, hogy testi ügyesség és erő dolgában megmérkőzzenek egymással s ezt a szép sportszokást a huszadik század modern formák között újra felelevenítette. Később az ember már nemcsak saját erejét vetette latba a versenyeken, hanem állatokat is igénybe vett, hogy a mérkőzés érdekesebb és izgalmasabb legyen. Igy alakultak ki lassanként a ló- és a kocsiversenyek, melyeknek az antik Rómában már nagy kultusza volt.

Ám az izgalmakat és veszélyeket kereső ember ezzel sem érte be sokáig. A gépek feltalálásával a versengési láz idővel ezeket is szolgálatába szegődtette. A modern ember már nemcsak saját, vagy lovának erejét, gyorsaságát méri össze ellenfelével, hanem gép hátára ül és berregő, zúgó gépszörnyetegeken nyargalva küzd az elsőségért.

Bizonyos, hogy nincsen szebb látvány, mint mikor két kisportolt izmú, szobortermetű atléta küzd egymással a porondon, vagy megfeszített inú versenyparipák karcsú lába kavarja száguldó vágtában a port - de bizonyos az is, hogy a gépsport, izgalom, látványosság és érdekesség tekintetében messze túltesz az ember- és az állatsporton.

A gép ereje és gyorsasága korlátlan lehetőségeket nyújt a legmerészebb versenybravúrokra, a leghihetetlenebb teljesítményekre, de a veszedelemből és a kockázatból is sokkal többet ad, mint a sportnak akármilyen más fajtája. Hiszen bármennyire engedelmes és kezes jószág is vezetője kezében, végeredményben mégis csak halott vasszerkezet, melynek szeszélyei kiszámíthatatlanok és sohasem lehet tudni, mikor végződik a merész rohanás katasztrófával...

Rekord! Ez minden versenynek s elsősorban a gépversenyeknek a célja. Rekord után rohannak a szárazföldön, a vízen, a levegőben egyaránt; a vakmerő autósok, mótorkerékpárosok, motorcsónak vezetők és pilóták napról-napra szédületesebb rekordokkal ejtik ámulatba a világot. Folyik szakadatlanul a rekordhajsza és sokszor felrobbant, szétroncsolódott gépkolosszusok és véres péppé morzsolódott emberi tetemek pécézik ki az egymást vészes gyorsasággal kergető rekordok útját.

A vasutat a világ legbiztosabb és legnyugalmasabb közlekedési eszközének szeretik mondani, pedig a sínek világában is csakúgy dúl a rekordhajsza, mint másutt. Versennyel és rekorddal kezdődött már a vasút pályafutása is. Kevéssel azután, hogy 1825-ben az angliai Stockton és Darlington között megindult a világ első gőzüzemű vasútja, az angolok elhatározták, hogy két fontos iparvárosukat, Liverpoolt és Manchestert is gőzvasúttal kötik össze.

Pályázatot tűztek ki, melyben versenyre szólították fel az angol mozdonyépítő mérnököket. A feltételek szerint a résztvevő mozdonyoknak egy 20 tonna súlyú vonatot legalább 16 km. óránkénti sebességgel kell vontatniok. Amelyik mozdony erősebbnek gyorsabbnak bizonyul, azt vásárolják majd meg az új vasút számára.

Stephenson, a mai gőzmozdony feltalálója is benevezett a versenyre és gépe, a híres Rakéta, fölényesett verte valamennyi ellenfelét, mert az előírt súlyú vonatszerelvényt több mint 21 km. sebességgel vontatta, sőt egy 36 utassal megterhelt személykocsival 48 km-ig jutott, ami akkor hallatlan rekorderedménynek számított.