Programbeszédektől volt hangos vasárnap a pomázi kerület.

Negyven ülésen hat jelölt beszélt és versengett a választók szavazataiért, de legjelentékenyebb politikai esemény a visegrádi gyűlés volt, ahol Griger Miklós támogatására megjelent és felszólalt Signay Antal.

- A kormánnyal szemben - mondotta Signay – kül- és belpolitikai szempontból egyaránt van okunk aggodalomra. A külpolitikát illetőleg azért, mert a miniszterelnök egyrészt nem ismeri fel kellőképpen az európai helyzetet és az adott abban adott erőviszonyokat, másrészt pedig, mert érzelmi momentumokat visz a külpolitikába, melynek elsősorban reálpolitikának kellene lennie, melyből az érzelmi tényezők kikapcsolandók.

A miniszterelnök nyilatkozatainak köszönhetjük azt, hogy ez az ország a nyugati nagyhatalmak előtt úgy van beállítva, mint a nagy német törekvések előmozdítója, dacára annak, hogy a miniszterelnök nem egy ízben jelentette ki, hogy nekünk óvatos  külpolitikát kell folytatni.

Ugyanakkor azonban a kormány elmulasztása következtében éppen a kormány sajtója, az irányított sajtó volt az, amelynek németbarát megnyilatkozásai Berlint kivéve külföldön nagy visszatetszést váltottak ki, úgyhogy a legmérvadóbb angol és francia sajtóorgánumok, névszerint megnevezve a magyar kormánylapokat, állapították meg, hogy a magyar sajtó ebben a kérdésben is teljesen Németország oldalán áll. Az országra nézve ebből származó hátrányokért nem a sajtót, hanem magát a kormányt kell okolni.

Bármennyire is híve vagyok a legteljesebb sajtószabadságnak, mégis kötelessége a kormánynak, ha valahol, úgy külpolitikai kérdésekben a sajtót kellőképpen tájékoztatni és irányítani.