Dtum
Login with Facebookk
1938 | Január

Cs. Szabó László: Ultima verba

József Attila emléke

Huszonegy évvel a borzalmas szárszói halál előtt egy összezúzott öregembert húztak ki a Rouen - párizsi vonat alól. Szennyes, ködös, tengermelléki téli est volt, a vonat késett, türelmetlen utasa eléjeszaladt, megcsúszott s a sínre esett. Délután fölolvasást tartott a háborúról, estére haza akart jutni, a hontalan, erejefogyott öregember valószínűleg félt az idegen éjszakától.

 

Két év óta dühöngött a háború, földúlta s elragadta hazáját, meggyalázta jóhiszemű, emberszerető látomását: a belga szocializmus költői párlatát, szülőföldjére zúdította kedves szomszédnépét, a németet. Fél-tébolyultan bolyongott a front mögött, fölolvasott a vérző Belgiumról, rongyos, fakó zászlóként elhagyva csattogott a zivatarban, amit annyiszor megénekelt. Mert a roueni halott Emile Verhaeren volt, minden idők legnagyobb belga költője.

Iszonyú rágondolni, hogy a két agyongázolt költő halála aligha múlt a véletlenen. Verhaeren már élőhalott volt 1916-ban, a háború, honvesztés s a kibírhatatlan csalódás rég megérlelték azt a "belső halál"-t, amit a lomha test elkésve, rendszerint csak az utolsó pillanatban vesz észre. A lélek tartókötelei elszakadnak, a gyanútlan test még áll, de egyetlen lökésre egyenesen a halálba zuhan. Ilyenkor egy véletlen lábcsúszás is törvényt teljesít. Azt teljesített 1916-ban az élőhalott költő felett is József Attila nem várta be a véletlent, a belső halál elől menekülve egy végzetes mozdulattal maga segített a végrehajtásban.

Vajon gondolt valaha a roueni halálra? Utolsó hónapjaiban ismét foglalkozott Verhaerennel, hozzáfogott a "Lázadás" című hatalmas költemény fordításához. Nem tudom mennyire jutott a munkával, talán az első sorig sem. Egy tervezett versantológiának szánta, amelyben csupa békeszerető és szabadságszerető vers lett volna. Ő vállalta a franciákat, nagy kedvvel, majdnem boldogan. Följegyezték, hogy élete végén nem írt több politikai verset, de csupa ilyet akart fordítani. A tervből semmi se lett, egy-két sor készült el az egyik Hugo versből.

Kétszer vagy háromszor beszélgettünk a könyvről, utolsó találkozásaink voltak ezek. Irtózom a gondolattól, hogy halála után lóhalálában én is jelentkezzem lim-lom emlékeimmel. "Ady sírján gaz és barátok nőnek", írta egyszer elkeseredve Szabó Dezső. Minden költő sírján. Ha mégsem hallgatom el ezt a pár jelentéktelen búcsúbeszélgetést, azért teszem, mert soha kedvesebbnek, okosabbnak, szeretetreméltóbbnak nem ismertem.

 

A világ azt hiszi, egy gyógyíthatatlan beteg pusztult el a szárszói sínen. Az is, de nem csak az. Emlékemben változatlanul úgy él, mint a szelíd báj és okosság képe. Voltak barátai, akik rossz óráiban is látták, én gyáva voltam ehhez, csak a csöndes időszakokban találkoztunk s haláláig azt a József Attilát ismertem, akinek öt verskönyvét s néhány szép fordítást köszönünk.

 

Épp az a szörnyű, hogy e tiszta órák haláláig visszatértek, épp az a szörnyű, hogy az elborult agy még rengeteg világosságot temetett maga alá. Csak félig volt élőhalott. Akik egyformán látták jó és rossz óráit, előbb-utóbb megnyugodtak testi halálában. "Jobb így szegénynek!" De miért volna jobb, mikor tudom, hogy a belső halál nem emésztette föl egészen? Emlékemet nem szennyezte be tébolya, ha megfeszítenek, se tudnám mondani: jobb így. A tiszta órák megőrizték illúziónak.

 

Attila egyre kedvesebb, egyre szelídebb, gondoltam minden találkozás után s magamban lehordtam a rémhírterjesztőket. Összes barátai közül legkevésbé barátja, aki sose mertem megnézni a beteget, talán én tudom legjobban, mennyi kincset, mennyi érintetlen erőt temetett be a betegség. Ezt a megmaradt erőt próbálta görcsös erőlködéssel, utolsókig Hugo remekművéhez, a "Chatîments"-hoz - a "Büntetések"-hez - mérni.

Szervi idegbetegsége volt, akárcsak első istápolójának, apai barátjának, Juhász Gyulának. A vagyon se mentette volna meg a szenvedéstől, talán a választott halálnemtől sem. De a végtelen nyomor, a politikai keserűség, a megalázó életkörülmények s a mindennapi fölháborodás szervi baj nélkül is megviselték volna a védtelen költőt.

 

Utolsó hónapjaiban azonban talált egy könyvet, amely elnémult dühét, kimerült keserűségét még egyszer herkulesi tüdővel világgá fujta. A "Büntetések"-et. Nem hiszem, volna még a világirodalomban egy ilyen gúnyirat. A düh, úgylátszik, néha konzervál, legalább is ez a pokoli könyv csorbítatlan erejű kortársunk. És milyen kortárs! Hugo egyetlen tollmártással írta a több ezer verssort, a fölháborodás olyan iramban súgott, hogy a kéz lemaradt mellette.

 

A világ azóta ismét megtelt a két ellenféllel: belső vagy külső száműzöttel s III. Napoleonnal. Ilyen "belső száműzött" volt József Attila is. Nem tudom, keresett-e kortásat a kigúnyolt császár helyére, a könyvet mindenesetre nagyon szerette. Hugo haragja még egyszer fölserkentette az ihletét, még egyszer megmozgatta békétlen gyerekszívét. Szárszón még egy kísérletet tett az utolsó verssel. Ultima Verba a címe, a költő emléke is megérdemli, hogy fölkutassák.

La conscience humaine est morte dans l'orgie,
Sur elle il s'accroupit; ce cadavre lui plaît;
Par moments, gai, vainqueur, la prunnelle rougie,
Il se retourne et donne á la morte un soufflet.

Sose tudjuk meg, hogyan hangzana ez József attila nyelvén. Világos, szép írással levelet írt egy barátjának: "Én itt 3 könyvet találtam: Les Chatîments, Alcools és az Anthologie des Ecrivains Francais dü XIX. sičcle, Poésie, Tome II. Ezeket a könyveket még ma postára adom." Tehát elejtette a kísérletet nem akart fordítani. A levelet kivitte az állomásra. nemsokára föltűnt a tehervonat.

Nagy költő volt, nagyon nagy. Csak siratni lehet, nem méltatni.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Pozsonyról Pozsonyról
Pozsonyról érdemes két jó sort írni ebben a rovatban is, mert nagyon...
Élet az angol hadseregben Élet az angol hadseregben
A dél-afrikai harcztéren kitünt, hogy a lovasság, Létszámát tekintve...
Elrajtolt „Észak Pokla” Elrajtolt „Észak Pokla”
Ötödik alkalommal rendezték meg a Párizs-Roubaix országúti...
Kosáryné Réz Lola regénye - Álom Kosáryné Réz Lola regénye - Álom
Milyen jó cím! A regény valóban olyan, mint egy álom: ami benne...
BTC – MAC 2:1 (1:1) BTC – MAC 2:1 (1:1)
A BTC hamar revánsot vett a MAC-on húsvéthétfői vereségéért. Erős...
Bemutatók Bemutatók
Hogy a Százéves cégnek együgyű és gyerekesen naiv tulajdonosa van,...
Légitámadás Ciano grófné kórházhajója ellen Légitámadás Ciano grófné kórházhajója ellen
Mintegy három kilométernyire a parttól a nemzetközi jelzéseket...
Mit tehet az író a háborúval szemben Mit tehet az író a háborúval szemben
Babits Mihály tiszteletreméltó felhívása az írókhoz oly természetű...
Atletikai klubok kartelje Atletikai klubok kartelje
Sugás-bugás, titkos tanácskozás, csöndes alkudozás és rejtett...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98