Dtum
Login with Facebookk
1938 | Szeptember

Adler Alfréd

Az individuálpszichológia alapítójának hirtelen halála ismét előtérbe tólja a Freud és Adler közti szakadás mozzanatát és a pszichoanalízis egész problémáját, amelynek az Adler-féle rendszer sajátságos tartozéka. Mi is hangolta az alapjában oly türelmes, kritikusaival és ellenfeleivel szemben is mindig elnéző Freud professzort annyira ingerlékennyé és meg nem békülővé volt tanítványa, Adler Alfréd iránt?

 

Kétségtelenül az a tudat, hogy ezúttal a mester maga termelte ki ellenzékét, hogy az oppozíció itt rák módjára szervesen a freudizmus testéből támadt, hogy Freudnek szinte testi közelségben kellett végigélnie azt a mártíriumot, mint válik az eredetileg annyira odaadó adeptus a pszichoanalízis eretnekévé. Adler esete bizonyára nem egyedülálló. A Freud ellenzékéhez tartozó pszichoanalitikusok sorából elég Jung, Stekel, Pfistner nevére hivatkoznunk. De Adler több kritikusnál, több a minden céh kebelében föllépő hivatásos helyreigazítónál, - az ő rendszere Freud tanának valóságos inverziója.

Hogy ezt a szembefordulást plasztikusabban érzékeltessük, hozzá kell tennünk: Adler Alfréd nem merít új lélektani forrásokból, mint Kretschmer konstitúciós típusaival vagy Klages pszichikai vitalizmusával. Módszertani tekintetében Adler ortodox lélekelemző maradt, ő is kitart az álomfejtés, az ősi szimbólumokhoz, a gyermekkori emlékekhez való visszatérés attitűdje mellett. Annál jellegzetesebb a pszichoanalízis egész rendeltetésére és sorsára, hogy Adler ezeknek a metódikai egyezéseknek szintjéről végig az egész fronton ellentétes ténybeli megállapításokhoz jut.

Az első alapvető ellentét ott settenkedik már a lelki élet szekszuális rugóinak értékelésénél. Adler teljes egészében elveti a freudista rendszer leglényegesebb kiindulási pontját, a libidó tanát. Ő is számol ugyan a lelkiségünk számos kapcsolatát meghatározó vagy megzavaró, gyakran már kisgyermekkori emlékekből lerögződött erotikai gátlásokkal.

 

De tagadja az ilyen eredetű behatásoknak egyetemleges jelentőségét és tagadja mindenekelőtt, hogy a szekszuális rezgések átformálás, szublimálódás utján beférkőzhetnének lelki életünk rejtettebb zugaiba. Sőt még ott is, ahol a szekszualitás félre nem ismerhető erővel tör elő, hajlamosnak mutatkozik arra, hogy csupán másodrangún közvetített jelentőséget tulajdonítson neki. Egyik főművében úgy állítja oda, mint a mindenható érvényesülési vágy egy különleges válfaját.

Itt jelentkezik a Freud és Adler felfogása közt fennálló legélesebb ellentét, amely lényegében társadalmi természetű. Freud szociális szemléletét sajátos lemondó pesszimizmus hatja át. Szerinte az emberiség fejlődése azonos a szétszórt, hordaszerű ősállapotból való lassú tagozódás, szociálissá válás folyamatával, amely az ősi ösztönöket eltakarja ugyan, de végleg el nem tünteti.

 

A lelki betegségek egész sorozata tulajdonképpen nem más, mint a kellőleg fel nem oldott és meg nem fékezett ösztönélet lázadása a társas együttélés tűrhetetlen kényszere ellen. A szociális összetartozás, a kulturális szervezettség valójában ingó, kiegyensúlyozatlan állapot, amely kusza, irracionális, atavisztikus erők tomboló, romboló betörésétől sohasem biztos. Az utolsó évtizedek társadalmi és politikai diffúziója ilyen ösztönéletbeli reakció eredménye.

Ezzel szemben Adler szemléletében a társadalmi együttélés a természetes ősállapot és az emberiség minden komoly, építő erőfeszítése egy eredendő közösségi érzés jegyében megy végbe. A körültekintő idegorvos minden egyes kóreset kielemzésekor mindig újra ennek a természetes közösségi érzésnek, a társadalom öröklött rendjébe való nyugalmas beilleszkedésnek hiányaira bukkan.

 

A gyermeket fejlődése során vele született fogyatékossági érzése csatlakozásra, társas erények elsajátítására sarkalja. Néha szervezeti vagy környezeti ellenállás folytán a fogyatékosságnak ez az érzése állandósul, néha pedig ellenkező végletbe csap át, túlkompenzálódik, túlméretezett érvényesülési lehetőségeket keres.

 

Mind a két esetben társadalomellenes, csak saját maguknak élő, ideges, kilengésre hajló típusok keletkeznek, akiknek visszavezetése a társadalom termékeny együttesébe elsőrendű idegorvosi feladat. Míg tehát Freud fel akarja szabadítani a titokban forrongó, társas konvekciók megkötöttsége alatt szenvedő ösztönöket, addig Adler a bajt éppen a kötelező társas normától való elkülönödésben látja és már a korai gyermekkorban a kiegyenlítő, prophylaktikus beavatkozás híve.

 

Hogy melyikük tevékenysége inkább orvosi, erről eltérhetnek a vélemények. Akad olyan nézet is, amely a pszichoanalízis igazi jelentőségét egyáltalán nem a terapeutika terén látja. De ha a meddő klinikai vita helyett szellemtörténeti megállapításokra akarunk szorítkozni, azt kell mondanunk, hogy Freud fejlődéstani alapon átértékelő lélektani gondolkodó, Adler pedig első sorban a lélekbúvár vértezetében fellépő pedagógiai író.

Ez a lélektani síkon mozgó nevelői hivatás szellemi körvonalaiban feltűnő kettősséget tükröztet. Intellektuális megnyilatkozásában - a freudi alkotások átfogatáshoz és mélységéhez viszonyítva - Adler szimplista, nyárspolgárias visszaesést mutat, nem kel ki mesteréhez hasonlóan saját magából, nem száll vitába saját magával, hanem kissé öntelt opportunizmussal simul az eleve kivájt gondolati mederbe és soha át nem töri terminológiájának szerény korlátait.

 

Másfelől azonban a társadalom megszabott együttélési rendjén belül mégis nagyobb, az ősi és infantilis adottságoktól függetlenebb egyéni szabadságot sejtet, hirdeti az emberismeret alapvető fontosságát, azt vallja, hogy a lelki élet analízise nem szorítkozhatik egyes végletszerű vonások kihangsúlyozására, hanem fel kell ölelnie az egymásnak ellentmondó lelki rugók és jellemvonások egész skáláját. Freud lélekorvosi tevékenységében többnyire visszatekintő fatalista, Adler hangsúlyozottan finalista, aki lelki berendezésünkben előkészítő, életrendező törekvést vél felfedezni.

Ha ez az egész szellemi habitus nem is annyira elmélyedő, komplex, ősi forrásokhoz visszaszálló, mint a Freudé, mégis inkább huszadik századbeli, erősebben számol a világháború utáni nemzedék gondjaival és zavaraival. Freudet egyik legihletettebb méltatója, Thomas Mann, tipikus tizenkilencedik századbeli jelenségnek állítja be. És csakugyan, mintha élete műve számos novalisi, nietzschei, haeckeli meglátást vetítene át lélektani síkra.

 

Adlerben talán csak minduntalan visszatérő rokonszenve a feminizmussal kelt fel némi múltszázad végebeli hangulatot. A fogyatékossági komplexum folytonos kiemelése éppen a mai réveteg, tétova generáció körében talál élénk visszhangra, szociális elmélete látszólag párhuzamos azzal a folyamatban lévő nagy pedagógia átalakulással, amely a nevelés súlypontját a múlt század individualista ábrándjaiból mindinkább kollektivista irányba tereli. Ő a pszichológiai kollektivizmus első tudatos hirdetője.

 

Erényi Gusztáv

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A főváros ferencvárosi kikötőjébe őszre várják a mélyjáratu hajókat A főváros ferencvárosi kikötőjébe őszre várják a mélyjáratu...
Az utóbbi időben több izben szóbakerült a városházán a ferencvárosi...
Néger-magyar házasság Budapesten Néger-magyar házasság Budapesten
Lovag Greiner Ede leánya: Edit vasárnap házasságot kötött Budapesten...
Meg akartak szökni a terroristák Meg akartak szökni a terroristák
Néhány szemfüles fegyőr ébersége az állami ügyészséget az elmult...
Közlekedés a Mars lakóival Közlekedés a Mars lakóival
A csillagászati ismeretek népszerűsítése óta általában elfogadta a...
Apróságok Apróságok
Bajor Gizivel találkoztunk a hét egyik főpróbáján, aki sötétkék...
A kormány és az ellenzék A kormány és az ellenzék
A több óráig tartó vitában gróf Apponyi Albert azt inditványozta,...
Érdekes jelenségek a világpolitikában Érdekes jelenségek a világpolitikában
Lesz-e eredménye Benedek pápa nemes fáradozásainak és sikerül-e...
Gyulai Pál nyolczvan éves Gyulai Pál nyolczvan éves
GYULAI PÁL nyolcvan éves lett. Ha a háborúban eltöltött évek kettőnek...
A számok kuriosuma A számok kuriosuma
Tizes számrendszerünknek egy igen érdekes tulajdonságát mutatja a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98