Dtum
Login with Facebookk
1940 | December

Egy műfaj születése és pusztulása

A szemünk előtt történt minden, ott állottunk a bölcsőnél, hisz talán életünk volt a bölcső, mely az új műfajt, a szociográfiát ringatta, aztán együtt nőtt az újszülött a mi életünkkel és pusztulását, vagy jobban mondva: átalakulását éppen most szemlélhetjük. A kortársnak, ha a szülés és pusztulás közelsége miatt még képtelen a tárgyilagosságra, mégis kötelessége hallatni a szavát, hisz elfogultsága is adalék lehet a későbbi tárgyilagos ítéletek kiformálásához.

 

Csak vallomást lehet különben is írni, mert ki tudná pontosan megmondani, hogyan született ez az új műfaj. Mintha ez is titok volna, mint a születés általában. Komlós Aladár sejthetett valamit ebből a titokból, amikor A magyar irodalom a háború után című kitűnő tanulmányában azt írta, hogy a nép helyzetét tanulmányozó írók "a szociográfiában olyan műfajt teremtettek egy pillanatra, aminő az eposz lehetett a mult század huszas éveiben".

 

A szociográfia eposzszerűsége a fiatal nemzedékre utal, mely megszülte azt. Igy egy ideig a műfaj olyan, mint a fiatalság maga. Tehát: tüzes, lobbanékony és robbanó. Nem tudja még pontosan, mit akar, csak az igazságot akarja, minden pillanatban a nagybetűs Igazságot. Központi céljának teszi a hozzávezető utak megkeresését s ha a vélt vagy helyes utak elejét felismerte vagy felismerni vélte, nagy lendülettel útnak ered, nem ismerve akadályokat és veszélyeket.

Az új műfaj nagyszerűen szolgálta a fiatalság alkatát. Nemcsak kifejezte azt, hanem szolgálta, szigorú szolgai alárendeltséggel. Mert ebben a műfajban lehetséges és szabad volt minden, mint ahogy a fiatalság nem ismer akadályokat, amikor életterve megvalósítására készül. A valóság képes érzékelése és logikai pontosságú felfogása bármilyen arányban keveredhetett ebben a műfajban. S keveredett is. A fiatal nemzedék az új kifejező forma birtokában akármelyik pillanatban, akárkinek szemébe mondhatta az igazságot és megvallhatta hiteit exhibicionista lázában.

 

Az érzések és a szárnyalás az ismereteket, az ismeretek pedig a szárnyalást szolgálták. Emóciók a dolgok törvényére támaszkodtak s a törvényszerű felismerések a lázak szárnyán emelkedhettek igazsággá. A módszer tekintetében képes érzékelés, tehát a való dolgok helyett azokat csak körülbelül kifejező ábrák, a legjobb esetben intuició s ugyanakkor a logikai megismerés fogalmi pontosságú igénye egymás mellett. Melyik műfaj adhatott ilyen korlátlan szabadságot?

 

Melyik műfajt érezhette az ifjúság ennyire magáhoztartozónak? Egyiket se! A líra például következetesen a valóság hangulati visszfényeiből alkotott világba kényszerítette volna. Nem engedte volna be a valóságba, hanem annak égi másába. Nem elégítette volna ki a fiatalság valóság-igényeit. A szociológiai tanulmány viszont eltiltotta volna az álmodás lehetőségeitől s arra szorította volna, hogy a logikai megismerés javára fegyelmezze hangulatait.

 

A fiatal nemzedék hát összefogta mind a kettőt, hogy mind a kettő fegyelmező korlátai alól felszabadítsa magát. Igy a szociográfia lehetőséget nyujtott arra, hogy a fiatalság bekalandozza mind a két területet, az irodalom és a tudomány egyébként nagyobbára autonóm mezőit. Igen, korlátlanul szabad műfaj volt a szociográfia, mint az új nemzedék, mely megteremtette magának ezt a műfajt.


A magyar szociográfia ilyen műfaji sajátságai még jobban kitünnek, ha más tájak hasonló kísérleteivel mérjük össze. A szociográfusok szivesen utalgattak Gusti professzor rokontörekvéseire. De a rokonság csak annyi, hogy a magyar s román szociográfia tárgyaikban rokonok: a falu és a parasztság vizsgálatában. Gusti és iskolája azonban faluszociológiát művelt, pontosabb és szűkebb tudományos igényekkel. Nagyon meglepett, amikor elolvastam az egyik francia elméleti társadalomtudományi lapban Gusti egy tanulmányát az elvont nemzetről. Helyszíni és indukciós tapasztalataiból építette fel a társadalom és nemzet fogalmát.

 

Tapasztalatai "románok" voltak, de tanulmányában ki nem ejtette volna ezt a szót többé. Ki cselekedett így, ekkora tudományos önfegyelemmel a mi szociográfusaink közül? Ez a kérdés nem értékkülönbségre, hanem csak minőségi, illetve a műfaji eltérésre utal. A mi szociográfiánk ott állt tudomány és irodalom között, jobban mondva nem állt, hanem a két terület határán vibrált és ugrált, mintha főcélja az lett volna, hogy öncélúlag halmozza a határsértéseket.

Természetesen, hogy a szociográfia a fiatal nemzedék uralkodó műfajává léphetett elő, abban nagy része volt annak is, hogy a fiatalság milyen tudattal élte meg a háború utáni időket és a nemzet sorsát. Ha most a háború előtti időkre gondolok, akkor például ilyen összehasonlítás kinálkozik. Amíg a Nyugat úgynevezett grande generation-jának tudata egyéneiben és nemzedéki egységében univerzális volt s a legteljesebben átfogta és kifejezte a nemzetet, addig a harmincas évek fiatal nemzedékének tudata partikuláris lett valamiképp, a nemzetből csak a parasztságot látta és tekintette életet és jövőt képző rétegnek.

 

A középosztályt sokszor a kelleténél jobban Szabó Dezső takarta el előtte, a munkásságot a forradalmak, illetőleg az ellenforradalom. Ugyanez a két hatás okozta azt is, hogy Ady univerzális és radikális polgári tudatosságából a fiatalság kezén kikopott minden más elem, csak a falvak népe maradt meg benne.

 

S ez okozta azt is, hogy a fiatalság új műfajával sosem mert más rétegek felé, csak a parasztság felé közeledni. Tudjuk ennek szomorú következményeit. Szellemi életünk szétszakadozott. A népiség és urbanitás még most is kibékíthetetlen ellentétek a tudatokban, holott a "nagy nemzedék" egyetemesebb magyar tudatában még jótékonyan kiegészítették egymást, s ma is csak úgy javíthatnánk életünkön, tudatunkon és a szellemünkön, ha megtalálnánk a kettő jótékony összekapcsolódását.

De maradjunk szorosabban a műfaj kérdéseinél. Az új műfaj, már szinte születése pillanatában bomlani és átalakulni kezdett azok kezén, akik egyetemesebb tudattal használták. A szociográfia kezdeti felemásságával a szabadság érzetét keltette, de szabad csapongása csak szabadosság volt tulajdonkép. A háború utáni közéletet szomorúan jellemzi, hogy még ezt a szabadosságot sem tűrte el a fiatal nemzedék részéről. Az új műfaj teljes kielégülést csak a publicisztikai igényeknek adhatott. Aki egyetemesebb magyar tudattal és nagyobb alkotó markolással nyult feléje, annak fel kellett oldania a műfaj felemásságát.

 

Illyés Gyula a Puszták népében az irodalmiság javára fegyelmezte a szociográfia szabadosságát. Erre a könyvre tisztábban és pontosabban emlékszem vissza most is, évek multán is, mint azokra, ahol statisztikai felvételek, étrendek stb. előzik meg a képeket, melyeket az írók aztán emócionális kielégülésük érdekében megrajzolnak. Illyés könyvének vannak sorai, melyeket, mint mondjuk Arany Toldiját, még ma is idézni tudnám.

 

Pedig az ő könyvében is vannak adatok, de a lényegest nem veszejti bele a részletekbe. Nem akarok írásokat felsorolni, de sok olyant lehetne, ahol az ember nem tudja, hogy az adatokon, vagy az emóciókon tartsa-e figyelmét, mígnem aztán idegesen kapkodni kezd egyikről a másikra. Illyés az irodalmi ábrázolás javára fegyelmezte a szociográfiát s amit akart, azt világosabban és egységesebben mutathatta fel, mint amikor a villanylámpa fényét egy pontra összpontosítjuk. Könyve élménye éppen ezért maradandóbb.

Erdei Ferenc nemrég megjelent Magyar falu című munkájával, mit az összes eddigiekkel, a tudományosság javára fékezi a szociográfia felemásságát. A műfajt tehát ugyanúgy, mint Illyés, csak ellenkező igényekkel bontja fel. Könyvében vannak képek. Vannak itt is olyan problémák, még pedig töméntelenséggel, amelyek alkalmat adnak az emócionális sistergésre. Vannak leíró fejezetei, ahol nagyszerűen alkalmazhatná a szociográfia eszközeit, de a kifejtésben logikai fegyelme olyan következetes, mintha írás közben egy villanatnyi időre sem szűnne meg gondolni erre a fegyelemre. Aki a szociográfia modorához szokott, azt nyomja ez az újabb Erdei-könyv. Nincsenek benne sejtések és sejtetések, misztikus utalások. Csak az emóciós lüktetéshez szokott alkat találhatja ködösnek az összefüggéseket, amiket Erdei problémái között felfedez.

 

Erdeit az olvasó az agyával kénytelen követni és nem vérmérsékletével. Mindezek szemléltetésére teszek egy kisérletet. A szociográfia már számtalanszor meghatározta a magyar falu fogalmát. Ezek a meghatározások például ilyenek voltak: "a magyar falu a magyar őserő nagyszerű rezervoárja". "A falu faji tisztaságunk és erőnk biztosítéka". "A falu magyarságunk legtisztább arca." "Minden reményünk a falu" stb. Erdei Ferenc könyve jó nagy részét szenteli annak, hogy maga is meghatározza azt, mi a falu.

 

Szerinte a falu először település, aztán népi életkeret, aztán gazdasági tevékenységet folytató szervezet, aztán együtt termelő és fogyasztó egység, aztán társadalmi képződmény, tehát olyan csoport, melyben falusiak és nemfalusiak élnek együtt és minden esetben örök, tehát állandó és ugyanakkor változó elemekkel ez vagy az a kategória.

 

Ez a pontosság már a tudomány igénye. De a tudomány igénye az összehasonlítás is. Erdei hát nem akar mindent megoldani a magyar viszonyokból, hanem figyelmét és vizsgálódása területét kiterjeszti mindenüvé, ahol valamit talál, a falu problémájára jellemzőt, vagy különöset. A magyar szociográfiához szokott olvasót idegesítheti ez a teljesség s a tárgy kezelésének ez a szélessége.

Eddig a szociográfia sok értékes részletet hordott össze, volt tehát szerepe és haszna, de mint felemás műfaj, mely ellentétes elemeket akart összeegyeztetni, pusztulásra van ítélve. Eddig ugyanis törvény maradt, hogy a tudományt nem szabad elirodalmasítani és tudománnyal nehezíteni az irodalom intuíciós szabadságát. Akik mégis vallják és vállalják ezt, azok a szociográfia eddigi formáját csak akkor őrizhetik meg, ha megelégszenek publicisztikai eredményekkel.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Carpentier győzelme Carpentier győzelme
Carpentier, a franciák leghíresebb boxolója 10.000 főnyi nézőközönség...
A Danubia nemzetközi versenye A Danubia nemzetközi versenye
A bécsi Danubia kétnapos versenye a résztvevő magyar versenyzőknek...
A Minotaurus typheus A Minotaurus typheus
Nem a legenda szörnyetegéről van szó, hanem egy nagyon szerény kis...
A boszorkánykenőcsről  1. A boszorkánykenőcsről 1.
A mérgeknek mint kábító és izgatószereknek használata annyira ősrégi,...
Ki az a Pressburger Imre, akinek filmbemutatóján az angol király is...
Az angol lapok oldalakon keresztül írnak most a „Malter of Life and...
Motoros uszókészülék Motoros uszókészülék
Az evezős csónakot kezdi kiszoritani a motor-csónak, az egyszerü...
A MAC csapata diadalmaskodott a Thomka-emlékversenyen A MAC csapata diadalmaskodott a Thomka-emlékversenyen
A mai vasárnap volt az utolsó alkalom, hogy futóink bebizonyítsák...
Az uj román helyzet Az uj román helyzet
Vasárnap reggel királyi dekrétum jelent meg. A királyi rendelet a...
Basch Andor kiállítása
Basch Andor a lassan kiérlelődő tehetségek közé tartozik....
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98