Dtum
Login with Facebookk
1940 | Június

«Nemes ponyva» és a középosztály igénye...

Mi akadálya volna annak, hogy nálunk is kialakuljon a filléres klasszikusok és jó könyvek kiadói rendszere? - kérdezte Tolnai Gábor szép és fontos kis cikkének végén. - Azt hiszem, semmi - adta meg rá a feleletet. Kevesebb lelkesedéssel, de több realizmussal és néhány tapasztalattal így kellene felelni: nagyon is sok. Könyvkiadóink kezdeményező lépése Tolnai véleménye szerint egyik napról a másikra megvalósíthatná a francia példát: ott olcsó a klasszikus és drága a detektívponyva.

 

Tegyük fel, hogy komoly kiadóink valóban megteszik e kezdeményező lépést, olcsón újra kiadják a klasszikusokat és - erről Tolnai cikkében egyébként nincsen szó - más jó és értékes könyvet is. Ettől a vérbeli ponyva, az aljirodalom ára még mindig 10 fillér és 1 pengő között maradna, hiszen ezek árának megállapítása nem a komoly kiadóktól függ. Egészen külön ponyva-gyárak dobják ezeket futószalagon az utcára, egyiket-másikat nagy napilapok anyagi és erkölcsi támogatásával. A filléres konkurrencia tehát megmaradna, de végeredményben nem ez a döntő mozzanat.

A kérdésnek két ága van: másként kell a nemes ponyva dolgához falun és ismét másként a városban hozzányúlni. A nép számára készülő egészen olcsó könyvekről sok szó esett az utóbbi időben, de teljesen elhanyagolták a középosztály könyvellátásának kérdését. Szeretném hangsúlyozni, hogy a következő, nagyon is vázlatos gondolatsorban nem az intellektuelekről beszélek, hanem az egész középosztályról. A kettő korántsem azonos, bár nálunk gyakran összecserélik.

 

Az intellektuelek vékony réteg, úgy aránylik a középosztályhoz, mint a jégpáncél a Duna vizéhez. Az intellektuel megveszi a könyvet, ha télikabátját kell is zálogba tennie. A középosztálybeli is vásárol könyvet, modern regényt legfeljebb két pengőig, sok szerelemmel, együgyű erotikával és filléres detektívponyvát.

 

A legtöbb budapesti utcai ujságárus ponyvakölcsönkönyvtárrá alakult át: negyven fillérért adja a pengős regényt és húsz fillérért kiolvasás után vissza is veszi. (Jól tudom: magam is gyakori üzletfele vagyok az egyiknek, hiszen a jó detektívregény néha erős feketekávéval ér fel.) Nem is a detektívregényolvasás a baj, hanem az, hogy középosztályunk nagy része ma csak detektívregényt és szerelmetes "koktélt" olvas (a limonádé szó már nem egészen megfelelő). A ponyvaolvasás elterjedtségének megállapításához nem kell statisztika és tudományos búvárkodás, elég egy délutáni séta ujságpavillonok és "standok" között, végig a városon, és némi kérdezősködés ismerősök körében.

Annak, hogy éppen a mai időben lendült így fel a ponyvaolvasás, meg lehetne találni a tömeglélektani és a társadalmi okait. Gazdasági és politikai válságok, háborúk, egyéni és közösségi bizonytalanság elől menekülés egy idegen izgalomba és a boldog elernyedésbe, amikor legalább itt elnyeri a jó a jutalmát és a gonosz a villamosszékét. Meddő panasz tehát a detektívregények és a vadnyugati halálvágták káros hatását újra meg újra emlegetni. Ezzel a való helyzeten nem változtatunk.

Tolnai felveti a kérdést: van-e a klasszikusok olvasására nálunk igény? Tetszetős, de könnyelmű dolog volna egyszerű igennel felelni. Az átlag-középosztálybeli ember nem érzi múlhatatlan szükségét annak, hogy nemzeti klasszikusainkat olvassa. De igen élénk vágy él benne, hogy Zrinyi, Mikes, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Kemény, Arany, Jókai, Ady meglegyen a könyvespolcán. Úgy érzi, ezzel tartozik műveltségi színvonalának és társadalmi helyzetének.

 

Véleményem szerint - s nézetemet hatesztendős középosztály-szociográfiai munka tapasztalatai támasztják alá - ezen a ponton kell a kérdést megragadni. Nemcsak olcsó, de ízléses, mutatós könyvet kell adni. A Magyar Könyvtár, Olcsó Könyvtár puhafedelű, egészen vékony papírra nyomott füzetei ma a legértékesebb tartalommal is célt tévesztenének. Nem mutatnak semmit, nem "könyvek", nem lehet őket a polcra állítani.

Ez a látszólag gyerekes szempont nagyon fontos szerepet játszik, s nem is olyan naiv. Akár mindennapi kenyér a könyv az embernek, akár ritkán csipegetett aprósütemény: jobban szereti kézbevenni, olvasgatni az olyan könyvet, amelynek formája, tartása van, nem szakad be a bordája és nem válnak szét az ívei. Tízszeresen fontos ott, ahol a könyv nem elsődleges szerepet tölt be, hanem többé-kevésbé berendezési tárgy...

 

A nagy kiadók részletügynökei tanuskodhatnak arról, mekkora fontosságú egy-egy könyvsorozat megvásárlásánál a kötés színe, a kötet ízléses kiállítása. Ezt a mozzanatot nem szabad elhanyagolni akkor, ha klasszikusok olcsó kiadására, de még inkább terjesztésére gondolunk. Hasznosítsuk a magyar középosztálynak ezt a megbocsátható gyengéjét! Öltöztessük (ó, jámbor szándék!) a kiadandó klasszikusokat ízléses, mutatós, fínom köntösbe, hogy aki látja, kedvet kapjon a megvételére, még akkor is, ha esze ágában sem volt ezt a könyvet elolvasni.

Keménykötés túlságosan költséges, de még talán a német Insel- és az angol Zodiac-könyvek bájosan színezett erős kéregpapírkötése is. A kartonkötés azonban nem drágítja meg annyira az előállítást, hogy az olcsó árat veszélyeztesse. Példa már van is: a Franklin "Magyar Könyvek" című, nemrég indult sorozata, amely kis zsebbevaló formátumban, kemény kartonborítékban, vidám, kétszínű, művésszel rajzoltatott címlappal minden igényt kielégít s ára még az ötven fillért sem éri el.

A klasszikusok olvasására a középosztályban nincsen tehát határozott igény, de van a megszerzésére. Ha a "nemes ponyva" nem gyűrődő füzet, amely megvétele után elbujik egy fiók mélyén, hanem könyv, amelyet az ember odatehet a polcára, talán azt is lehet remélni, hogy egyszer odanyúl érte és elkezdi olvasni a klasszikust. Nem várhatunk, míg a szélesebb rétegekben is jelentkezik az igény: nekünk kell kiváltani. S ha a könyvkiadás kérdéseiről beszélünk, ne felejtsük el a kiadók aranymondását: "A könyvet nem veszik, hanem eladják".

Egyébként a Tolnai Gábor cikkében felvetett téma ezáltal koránt sincs kimerítve. A kérdés ugyanis nem az: "Ponyva, vagy klasszikusok?", hanem talán inkább ez: "Ponyva vagy jó magyar irodalom ponyvaáron?"

 

Boldizsár Iván

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Gép, amely emberi hangon beszél Gép, amely emberi hangon beszél
A mai technika már majdnem mindenféle emberi tevékenyeget utánozhat...
Bonyodalmak a zöld cipőutalványok körül Bonyodalmak a zöld cipőutalványok körül
Noha már több mint egy hete megkezdődött a cipőutalványok igénylése, ...
Agyonvert görög-keleti esperes Agyonvert görög-keleti esperes
Kupsafalva szolnok-dobokamegyei községben a nép meggyilkolta Kupsa...
Arany János árnyéka Arany János árnyéka
A Budapesti Szemlében nemrég felháborodott hangú cikket olvastam egy...
Székely Aladár fényképei Székely Aladár fényképei
Emlékezzünk vissza a hatvan-hetven év előtti divatos folyóiratok...
A munkaadó felelőssége a munkást ért balesetért A munkaadó felelőssége a munkást ért balesetért
Az ipartörvény rendelkezése szerint a munkaadó felelős a munkást a...
Kislakásos telepek a nyomortanya helyén Kislakásos telepek a nyomortanya helyén
A főváros életének eseménye, hogy eltűnik Budapest egyik...
Nobel-féle irodalmi díj nyerese: Sienkievicz Henrik Nobel-féle irodalmi díj nyerese: Sienkievicz Henrik
Ha az irókat a szerint itélnők meg, hogy hányféle nyelven, hányan...
A bajnok Ferencváros elvérzett a pünkösdi kupamérkőzésekben A bajnok Ferencváros elvérzett a pünkösdi kupamérkőzésekben
A helytelen üzleti érzékekkel nyélbeütött „Középeurópai”...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98