Dtum
Login with Facebookk
1940 | Június

«Nemes ponyva» és a középosztály igénye...

Mi akadálya volna annak, hogy nálunk is kialakuljon a filléres klasszikusok és jó könyvek kiadói rendszere? - kérdezte Tolnai Gábor szép és fontos kis cikkének végén. - Azt hiszem, semmi - adta meg rá a feleletet. Kevesebb lelkesedéssel, de több realizmussal és néhány tapasztalattal így kellene felelni: nagyon is sok. Könyvkiadóink kezdeményező lépése Tolnai véleménye szerint egyik napról a másikra megvalósíthatná a francia példát: ott olcsó a klasszikus és drága a detektívponyva.

 

Tegyük fel, hogy komoly kiadóink valóban megteszik e kezdeményező lépést, olcsón újra kiadják a klasszikusokat és - erről Tolnai cikkében egyébként nincsen szó - más jó és értékes könyvet is. Ettől a vérbeli ponyva, az aljirodalom ára még mindig 10 fillér és 1 pengő között maradna, hiszen ezek árának megállapítása nem a komoly kiadóktól függ. Egészen külön ponyva-gyárak dobják ezeket futószalagon az utcára, egyiket-másikat nagy napilapok anyagi és erkölcsi támogatásával. A filléres konkurrencia tehát megmaradna, de végeredményben nem ez a döntő mozzanat.

A kérdésnek két ága van: másként kell a nemes ponyva dolgához falun és ismét másként a városban hozzányúlni. A nép számára készülő egészen olcsó könyvekről sok szó esett az utóbbi időben, de teljesen elhanyagolták a középosztály könyvellátásának kérdését. Szeretném hangsúlyozni, hogy a következő, nagyon is vázlatos gondolatsorban nem az intellektuelekről beszélek, hanem az egész középosztályról. A kettő korántsem azonos, bár nálunk gyakran összecserélik.

 

Az intellektuelek vékony réteg, úgy aránylik a középosztályhoz, mint a jégpáncél a Duna vizéhez. Az intellektuel megveszi a könyvet, ha télikabátját kell is zálogba tennie. A középosztálybeli is vásárol könyvet, modern regényt legfeljebb két pengőig, sok szerelemmel, együgyű erotikával és filléres detektívponyvát.

 

A legtöbb budapesti utcai ujságárus ponyvakölcsönkönyvtárrá alakult át: negyven fillérért adja a pengős regényt és húsz fillérért kiolvasás után vissza is veszi. (Jól tudom: magam is gyakori üzletfele vagyok az egyiknek, hiszen a jó detektívregény néha erős feketekávéval ér fel.) Nem is a detektívregényolvasás a baj, hanem az, hogy középosztályunk nagy része ma csak detektívregényt és szerelmetes "koktélt" olvas (a limonádé szó már nem egészen megfelelő). A ponyvaolvasás elterjedtségének megállapításához nem kell statisztika és tudományos búvárkodás, elég egy délutáni séta ujságpavillonok és "standok" között, végig a városon, és némi kérdezősködés ismerősök körében.

Annak, hogy éppen a mai időben lendült így fel a ponyvaolvasás, meg lehetne találni a tömeglélektani és a társadalmi okait. Gazdasági és politikai válságok, háborúk, egyéni és közösségi bizonytalanság elől menekülés egy idegen izgalomba és a boldog elernyedésbe, amikor legalább itt elnyeri a jó a jutalmát és a gonosz a villamosszékét. Meddő panasz tehát a detektívregények és a vadnyugati halálvágták káros hatását újra meg újra emlegetni. Ezzel a való helyzeten nem változtatunk.

Tolnai felveti a kérdést: van-e a klasszikusok olvasására nálunk igény? Tetszetős, de könnyelmű dolog volna egyszerű igennel felelni. Az átlag-középosztálybeli ember nem érzi múlhatatlan szükségét annak, hogy nemzeti klasszikusainkat olvassa. De igen élénk vágy él benne, hogy Zrinyi, Mikes, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Kemény, Arany, Jókai, Ady meglegyen a könyvespolcán. Úgy érzi, ezzel tartozik műveltségi színvonalának és társadalmi helyzetének.

 

Véleményem szerint - s nézetemet hatesztendős középosztály-szociográfiai munka tapasztalatai támasztják alá - ezen a ponton kell a kérdést megragadni. Nemcsak olcsó, de ízléses, mutatós könyvet kell adni. A Magyar Könyvtár, Olcsó Könyvtár puhafedelű, egészen vékony papírra nyomott füzetei ma a legértékesebb tartalommal is célt tévesztenének. Nem mutatnak semmit, nem "könyvek", nem lehet őket a polcra állítani.

Ez a látszólag gyerekes szempont nagyon fontos szerepet játszik, s nem is olyan naiv. Akár mindennapi kenyér a könyv az embernek, akár ritkán csipegetett aprósütemény: jobban szereti kézbevenni, olvasgatni az olyan könyvet, amelynek formája, tartása van, nem szakad be a bordája és nem válnak szét az ívei. Tízszeresen fontos ott, ahol a könyv nem elsődleges szerepet tölt be, hanem többé-kevésbé berendezési tárgy...

 

A nagy kiadók részletügynökei tanuskodhatnak arról, mekkora fontosságú egy-egy könyvsorozat megvásárlásánál a kötés színe, a kötet ízléses kiállítása. Ezt a mozzanatot nem szabad elhanyagolni akkor, ha klasszikusok olcsó kiadására, de még inkább terjesztésére gondolunk. Hasznosítsuk a magyar középosztálynak ezt a megbocsátható gyengéjét! Öltöztessük (ó, jámbor szándék!) a kiadandó klasszikusokat ízléses, mutatós, fínom köntösbe, hogy aki látja, kedvet kapjon a megvételére, még akkor is, ha esze ágában sem volt ezt a könyvet elolvasni.

Keménykötés túlságosan költséges, de még talán a német Insel- és az angol Zodiac-könyvek bájosan színezett erős kéregpapírkötése is. A kartonkötés azonban nem drágítja meg annyira az előállítást, hogy az olcsó árat veszélyeztesse. Példa már van is: a Franklin "Magyar Könyvek" című, nemrég indult sorozata, amely kis zsebbevaló formátumban, kemény kartonborítékban, vidám, kétszínű, művésszel rajzoltatott címlappal minden igényt kielégít s ára még az ötven fillért sem éri el.

A klasszikusok olvasására a középosztályban nincsen tehát határozott igény, de van a megszerzésére. Ha a "nemes ponyva" nem gyűrődő füzet, amely megvétele után elbujik egy fiók mélyén, hanem könyv, amelyet az ember odatehet a polcára, talán azt is lehet remélni, hogy egyszer odanyúl érte és elkezdi olvasni a klasszikust. Nem várhatunk, míg a szélesebb rétegekben is jelentkezik az igény: nekünk kell kiváltani. S ha a könyvkiadás kérdéseiről beszélünk, ne felejtsük el a kiadók aranymondását: "A könyvet nem veszik, hanem eladják".

Egyébként a Tolnai Gábor cikkében felvetett téma ezáltal koránt sincs kimerítve. A kérdés ugyanis nem az: "Ponyva, vagy klasszikusok?", hanem talán inkább ez: "Ponyva vagy jó magyar irodalom ponyvaáron?"

 

Boldizsár Iván

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A vitorlázó repülés fizikai alapfogalmai, az emelőáram fajtái A vitorlázó repülés fizikai alapfogalmai, az emelőáram fajtái
Ismerkedjünk meg sorra a három, már felkutatott és kihasznált...
Királyunk látogatása az angol királynál Marienbadban Királyunk látogatása az angol királynál Marienbadban
Ő Felsége augusztus 16-ikán látogatást tett a csehországi Marienbad...
Új kartelltörvény készül az ipari minisztériumban Új kartelltörvény készül az ipari minisztériumban
A négy esztendővel ezelőtt megalkotott kartelltörvény nem váltotta be...
Sokan nem tudják, hogy Leonardo da Vinci nemcsak nagy festő... Sokan nem tudják, hogy Leonardo da Vinci nemcsak nagy festő...
Sokan nem tudják, hogy Leonardo da Vinci nemcsak nagy festő,...
Pitoeff Pitoeff
Halálhíre már csak elmosódottan szűrődött át a gőzökön, s...
Németek irreális helyzetértékelése Németek irreális helyzetértékelése
1918. augusztus 14-én a belgiumi Spa városkában – itt volt évek...
Az Országos Mezőgazdasági Kamara jelentése az 1927-ik évről Az Országos Mezőgazdasági Kamara jelentése az 1927-ik évről
A napokban hagyta el a sajtót az Országos Mezőgazdasági Kamara évi...
Előadások az idegélet világából Előadások az idegélet világából
Irta dr. Laufenauer Károly egyetemi tanár. A legérdekesebb könyvek...
Szanálják a bankokat Szanálják a bankokat
Legutóbb szóvátettük már azokat a hallatlan abuzusokat, amiket a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98