Dtum
Login with Facebookk
1940 | November

A Székesfővárosi Képtár kiállítása

Budapest képtára a volt Károlyi-palota első emeletén kiállította az 1939-40-es években szerzett anyagának azt a részét, amely elhúnyt művészektől származik. Történeti anyagnak nevezi ezeket a műveket, ami mindenképpen hibás elnevezés, mert hiszen ez a szó mást jelent. Vagy azt, hogy a festmény történeti tárgyú, vagy arra gondolhatunk, hogy a főváros történetére vonatkozik.

 

Egyik eset sem áll fenn. Ha pedig azt akarják vele jelezni, hogy ezek a festmények a magyar művészet történetéhez tartoznak, ez az elnevezés akkor is tévedésbe ejtő, mert ma élő művészeink munkássága nem kevésbé történelem, mint az elhúnytaké és vannak élők, akik nem a jelenhez, hanem a multhoz tartoznak.

A Fővárosi Képtár vezetőségét állandóan foglalkoztatja múzeumi feladatainak körülhatárolása. Nem csodáljuk. Hiszen itt van Budapesten a Szépművészeti Múzeum, mely céljainak egyetemességével, gyüjteményeinek gazdagságával minden más művészeti gyüjteményre ránehezedik és gondolkodóba ejtheti, hogy vajjon mit is gyüjtsön, hogy tevékenységének, a nagy versenytárs szerepe mellett is, értelme és jelentősége legyen. Igen fontos kérdés ez, tévesen választott szempontok hiábavaló erőpazarlásra vezethetnek, ami a fővárosnál fölötte káros volna, hiszen vásárlóereje igen tekintélyes.

A kiállítás képjegyzékének előszava pontosan meghatározza a "történeti" anyagra vonatkozó gyüjtés vezető elveit. A magyar művészet története szempontjából a Szépművészeti Múzeummal szemben hézagpótló szerepre vállalkozik. Mégpedig két irányban. Ki akarja emelni a homályból a XVIII. századnak és a XIX. század elejének azokat a magyar művészeit, akiket elfeledtek. A második cél: megismertetni "az alkotó művész műhelytitkait, az alkotás különböző izgalmas fázisait" Ez egyszerűbben kifejezve annyit jelent, hogy rajzokat, vázlatokat, tanulmányokat is vásárol, különösen, ha azok valami későbbi befejezett alkotásra vonatkoznak.

Az első célnak alaposan törekedett megfelelni. Több mint harminc elfeledett festőt sorol fel a katalógus. Ezeknek fele valóban újabbkori festészetünk gyermekkorához tartozik. Másik fele azonban a magyar biedermeier, vagy ha jobban tetszik, táblabíróvilág művészetéhez, amely ma egyáltalában nem ismeretlen, nem szorul feltárásra. Inkább erős megrostálásra, a mai divattal szemben, erre különben már a Műcsarnokban rendezett, túlméretezett biedermeier-kiállítás is ugyancsak figyelmeztetett. Az ismeretlenség még nem lehet ok arra, hogy egy közgyüjtemény valakivel foglalkozzék. Kvalitás kell elsősorban.

 

Ez megvan a Szépművészeti Múzeum ugyanezen részében, a Fővárosi Képtár tehát nem tölt be hézagpótló szerepet, ha - mint most teszi - e korból való ismeretlenek jóval jelentéktelenebb műveinek ád nyilvánosságot. Legfeljebb egy gyöngébb és érdektelenebb anyagra pazarolja pénzét, amelyet célszerűbben lehetne felhasználni. Több óvatossággal lett volna tanácsos eljárni a még régebbi anyag megvásárlásában is. Remekeket senki sem vár ettől a kortól. De "csetlésének, botlásának" bemutatására egynéhány festmény is elegendő, persze akkor is csak az akkori termés legjavából.

Azt hiszem, hogy a köz érdekében cselekednék a képtár vezetősége, ha megállna a megkezdett úton. Már ma is túlontúl sok van gyüjteményében ebből a csak kortörténetileg érdekes anyagból, a jövőben e korra vonatkozóan csak valami egészen különleges jelentőségű festmény felbukkanása esetén van értelme a vásárlásnak, hacsak nem az érdektelen unalom múzeumát akarják létesíteni.

Vegyük a második célt. Az alkotás titkait. Ennek a szempontnak felvetődése az impresszionizmus korával és még inkább divatjával született. Modorához közelébb állott a multból az, ami befejezetlen, ami friss vázlat és nem meggondoltabb befejezés. Nem volt ez terméketlen szempont. Ez vezetett többek között Székely Bertalan nagyszerű tanulmányainak megbecsülésére, s ezek e kiváló festőnk olyan hajlandóságaira irányították a figyelmet, amelyek hosszas latolgatás után befejezett műveiben alig érvényesülnek.

 

A vázlatok, tanulmányok iránt való érdeklődés másfelől azonban meglehetős túlzásokra csábított. Impresszionizmust tulajdonított mindennek, ami vázlatos, vagy tanulmányszerű. Téves szempontokkal közeledett olyan művészekhez, mint Székely, Lotz, vagy épen Munkácsy, akik semmiképen sem voltak impresszionisták.

Amire tehát a Fővárosi Képtár most vállalkozni akar, éppen nem új dolog. Értelme azonban csak addig van, amíg igazán nagy művészekre vonatkozik. Tegyük fel például Munkácsyra, akinek úgyszólván minden kezevonása érdekes, abból az egyszerű okból, mert nagy egyéniségének valamiféle megnyilvánulását keressük benne.

 

De már Karlovszky Bertalannak itt kiállított és megszokott, aprólékos portréinál lazábban kidolgozott tizenegy darab festménye nem mutat egyebet, mint azt, hogy vázlatai, tanulmányai nincsenek olyan részletezéssel megfestve, mint a nagy nyilvánosságnak és megrendelőinek szánt arcképfestményei. Egyáltalában nem árulnak el semminémű érdekes titkot, sem lázat, sem küzdelmet. Ugyanez áll a jóval jelentéktelenebb Kimnach László és mások vázlataira és tanulmányaira is.

Legyünk azonban igazságosak: a múzeum szerencsére egyáltalában nem ragaszkodik szigorúan ehhez a két célkitűzéséhez. Vásárlásainak számban és értékben is jókora része nem ezeket szolgálja. Balló Ede, Benczur Gyula, Bihari Sándor, Borsos József, Eisenhut Ferenc, Ferenczy Károly, Gyárfás Jenő, Hollósy Simon, Kelety Gusztáv, Liezen-Mayer Sándor, Lotz Károly, Marastoni József, Margitay Tihamér, Markó Károly, Mednyánszky László, Mészöly Géza, Molnár József, Munkácsy Mihály, Pataky László, Szemlér Mihály, Szinyei Merse Pál, Telepy Károly, Than Mór, Zichy Mihály művei nem az elfeledettek világából valók. De sajnos, az ő korukból ismét egy csomó érdektelen vásárlás rontja a színvonalat.

Az előbb felsoroltak műveinek megszerzése azt mutatja, hogy a Fővárosi Képtár anyagának gazdagításában mégis csak kénytelen olyan tendenciákat is követni, mint a Szépművészeti Múzeum. De nem is tehet másképen. Nincsen is oka arra, hogy ne így cselekedjék. Egyáltalában nem kártékony az, ha egy nagy városban egymással hasonló összetételű képtárak vannak. Igy van ez sok helyütt külföldön is. Még a verseny sem árt ezen a téren, sőt egyenesen kívánatos. Hadd versenyezzen a két intézmény abban, hogy a lehető legjobb képeket szerezze meg.

Ebben van tehát a kérdés lényege: a Fővárosi Képtárnak nem kell és nem szabad erőltetett és mellékes szempontokat felállítania, hanem arra törekedjék, hogy jót, sőt mindig a legjobbat vásárolja. Akkor nem fog raktárai számára vásárolni, hiszen már mai anyaga sem fér el termeiben. Mai összetételénél sokkal különbhöz fog jutni. Ebben a programban a kortörténeti vonatkozások is bőven elférnek.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Nagyarányu exportüzleteket bonyolitottak le az idei árumintavásáron Nagyarányu exportüzleteket bonyolitottak le az idei...
Ma este 6 órakor bezárul a Budapesti Nemzetközi Vásár. A kiállítók...
Petróleum-kartel megalakítása Petróleum-kartel megalakítása
A petróleum-kartel megalakítását célzó tárgyalásokat julius 15-én...
Válságban az ipar? Válságban az ipar?
Hire jár, hogy a legutóbbi minisztertanács foglalkozott az...
Nyilatkozatok a bankkérdésben Nyilatkozatok a bankkérdésben
A bankkérdésben három fontos kérdés látott napvilágot egy bécsi ujság...
Hoover elnök veszélyesnek tartja a tultengő bürokráciát Hoover elnök veszélyesnek tartja a tultengő bürokráciát
Amióta a fontsterling uralmát a dollár vette át és a londoni City...
A megszöktetett Daudet-t mindenütt keresik A megszöktetett Daudet-t mindenütt keresik
A párisi lapok egyrésze kedélyesen fogja föl Daudet kiszabaditását,...
Juventus – Ferencváros 3:2 (2:1) Juventus – Ferencváros 3:2 (2:1)
A Ferencváros derék együttese pompás eredményt ért el Torinóban. Az...
A Tamás-galéria kiállítása
A Tamás-galériában Gömöri-Raidl Ida és Faber Gabriella képei között...
Magyar versenyzők külföldön Magyar versenyzők külföldön
A magyar athleták 5 év óta állandóan és fokozott mértében keresik fel...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98