Dtum
Login with Facebookk
1941 | Március

Henri Bergson (1859-1941)

Empedokles, Sokrates, Seneca avagy Giordano Bruno: mintha az igazi filozófus másképp viszonylana a halálhoz, mint a többi halandók. Ez a "másképp" néha különcködésnek, néha héroizmusnak, sztoikus fölénynek avagy egyszerű ateizmusnak látszik; de mindez tévedés. A különbség másban rejlik: a filozófus életében.

 

Mert míg más halandók sürgés-forgásukban megfeledkeznek a "mindennapos, folytonos halálról", a filozófus napjai ennek állandó, kitartó és éber megfigyelésében telnek el. És így ha az élet és halál személyes metafizikai alapviszonyát általában jellemezheti is a Heidegger-féle "Angst", a filozófusra és főképpen a metafizikusra vonatkozóan mindennek egészen más jelentősége van.

Bergson halálának hírét hallva, lehetetlen minderre nem gondolnunk. Mert éppen az ő filozófiája, ez a csodálatosan egyenletes lendületű, hatalmas horizonja ellenére is művészi módon egységes, intellektuális szigorúsága mellett is misztikus mélységű alkotás bizonyság arra, hogy az igazi filozófusnak éppúgy szabad bejárása van a halál birodalmába (Bergson kerüli a nemlét és a semmi fogalmait), mint ahogy a Halál sem a halál pillanatában jelenik meg először a filozófus íróasztala mellett. "La mort du Moi fait la vie du monde" - s a teremtő fejlődés filozófusa mindebben semmi meghökkentőt, félelmetest avagy "aggasztót" nem talált.

Életműve, az 1889-től, az "Essai sur les Données immédiates de la Conscience" megjelenésétől a "Deux Sources"-ig, 1932-ig terjedő időben alkotott művei az európai kultúrhistóriának kissé talán túlságosan is és fájdalmasan érdekes korszakára esnek. A filozófia történetében jólismert és gyakorta tapasztalható jelenség a gondolkodásbeli pálforduló; ilyenkor - teszem azt - az "etika Kantja lerombolja a kritika Kantjának alkotását", avagy a "kritikában száműzött metafizika besomfordál az etika hátsó-ajtaján". Az évolution filozófusának gondolkodásában - egészen ifjú tanulóéveit nem számítva - ilyetén revolució nem található.

 

Bergson szellemi pályafutásának ez a töretlensége igen meghökkentő jelenség és - eléggé kényelmetlen módon - ellentmond a szellemtörténet összes játékszabályainak: a koreszmékkel szemben mutatott eme fölényes szívósság megbolygatni látszik sok szép elképzelést a kultúrhistória "törvényeiről", intellektuális és antiintellektuális, individuális és univerzális korszakok népszerű és hatásos váltakozásáról.

 

Mert ha Bergson egykor korszerűtlen, de népszerű volt, akkor ma korszerű, de népszerűtlen s ilymódon valódi gondolkodástörténeti jelentősége kisiklik a szokásos szellemtörténeti kategóriák korlátaiból; mintha tanításának sorsa igazolni akarná annak tartalmát: hogy a praktikus célból megkonstruált időfogalom soha nem lehet azonos a spontán teremtő tartammal...

Vonatkozik ez elsősorban Bergsonnak sokat emlegetett antiintellektualizmusára. Legtöbben ott szokták eltéveszteni ennek megítélését, hogy Bergson felfogását közös nevezőre hozzák a modern, divatos antiintellektualizmussal, holott a különbség egészen nyilvánvaló. Mert amint egészen másképp vagyunk szegények, ha vagyonunkról lemondunk, mintha vagyonunk soha sem is volt: ugyanúgy egészen más a "Durée et Simultanéité" szerzőjének antiintellektualizmusa, mint ama szellemi szegényeké, akik ezzel saját intellektuális hiányosságukból próbálnak erényt kovácsolni.

 

Amott, Bergsonnál, az intellektus nyugodt, tágas megértéssel kezelt minimál-fogalom, emezeknél félreismerhetetlen ressentiment-nal tekintett maximál-fogalom. S míg ott fölös ráadásul az intuició többletét kapjuk, emitt az intellektus még természetes jogaiból is veszít. Babits Mihály már 1910-ben világosan felismerte, hogy Bergsonnál "költészet és tudomány, intuició és értelem fegyvertársak lesznek" - s mások még harminc év multán is ott tartanak, hogy a "szellem a lélek ellenlábasa".

Ilyenformán egészen természetes - amin különben a jövő filozófiatörténésze nem fog tudni eleget csodálkozni -, hogy Bergson filozófiája, minden látszólagos és tényleges hatása ellenére, még ma is megemésztetlen eleme napjaink gondolkodásának.

 

Élmény- és gondolatvilágának legbensőbb magját, az "intuition de la durée"-t a legtöbb szakember ma is félreismeri s ezért folyik már hosszú évek óta kritikai harc egy oly intuicionizmus ellen, melynek a bergsoni intuicióhoz vajmi kevés köze van. E kritikusok rendületlenül intellektuális intuicióról beszélnek s ez valóban nem más, mint rutinos, lerövidített diszkurzív megismerés: a hiba mindössze az, hogy olyasmit cáfolnak nagy erudicióval, amit Bergson soha nem állított.


De talán még ennél is érdekesebb történeti tünet, hogy - éppen megfordítva - a kortársak Bergson tényleges tanításait mily kevéssé tudták magukévá tenni. Mi mindent kellett volna másképp vagy egyáltalán meg sem írni, ha a filozófus kortársak valóban ismerték volna Bergsont! Még maga Heidegger is, aki pedig valóban e korszak egyik legmélyebb elméje, még ő is csak a "Sein und Zeit" legvégén (433. l.) döbben rá, hogy Bergson idő-fogalmát kifelejtette koncepciójából, mely pedig részben éppen az idő fogalmának helyességével áll vagy bukik. Arra pedig már gondolnunk sem szabad, hogy miképpen alakult volna a "semmi" és a "nem-lét" kardinális fogalmain felépülő exisztencia-filozófia, ha Heidegger történetesen jobban ismeri az ťÉvolution CréatriceŤ idevonatkozó oldalait...

Mindez természetesen nem Bergson, hanem a kortárs gondolkodók érdekében mondatik, hisz a filozófusra nézve végre is közömbös az, hogy ki és mit hajlandó tőle tanulni: az igazság igaz volta független felismerésének időpontjától. És még kevésbbé kell féltenünk Bergson tanait a múló időtől, ha arra a hatalmas tanúságtételre gondolunk, amellyel Marcel Proust művészete kezeskedik a bergsoni alapfogalmak igazsága és mély embersége mellett: ami e filozófiából fogalmi úton amúgy sem megragadható, mindannak máris halhatatlan emlék állíttatott ebben a művészetben. S ha a "tartam" kérdése így biztosítva látszik, éppen a bergsonizmus esetében stílustalan lenne az "idő" szempontjának túlságos feszegetése.

S ha mégsem tudjuk megállani, hogy egy pillantást vessünk a filozófia történetének tegnapnál és mánál távolabbi perspektíváiba, akkor is megnyugtató képet kapunk Bergson tanításának sorsáról. Mert nyilvánvaló, hogy a gondolkodás történetének kevésszámú "kopernikusi" fordulatai közül egy a Bergson nevéhez is fog fűződni. Az ő fellépéséig ugyanis az európai gondolkodás axiómájának volt tekinthető, hogy az emberi ösztönöket az anyagi, materiális világhoz s az emberi intellektust a szellemi, spirituális világhoz tartozónak tartjuk. Ez ókori eredetű felfogást megerősítette a keresztény morál tanítása is, mely a bűnt az anyag s az erényt a tudás fogalmával még szorosabban összekapcsolta.

 

Bergson valóban "kopernikusi" módon fordít egyet e szemléleten, midőn az anyagot az intellektussal s az ösztönt a szellemmel rokonítja. E koncepció - ez kétségtelen - minden részletében igazolva ma még nincs. Legfőbb nehézségei az erkölcs és a vallás idevonatkozó kérdéseiben rejlenek, melyeket maga Bergson a "Deux Sources"-ban nem tudott már kellő módon elhárítani. Lehetséges, hogy téves hipotézisnek fog bizonyulni tanítása a későbbi kutatások folyamán.

 

De amint ma már akkor sem tekinthető haszon nélkül valónak a relativitástan, ha teljes egészében megdől is: ugyanúgy Bergson tanításának teljes megcáfolásáig is oly széles területen oly sok problémát kellene megoldaniok a gondolkodóknak, hogy a nagy francia filozófus neve már csak azért is ott fog ragyogni a filozófia történetének legnagyobb, klasszikus nevei között. Mert Ptolemaios nem kevésbbé klasszikus csillagász mint Kopernikus és Newton nem kevésbbé klasszikus fizikus, mint Einstein: a kultúra fejlődése állandó, folyamatos, teremtő fejlődés.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A saccharinkutya A saccharinkutya
A világháboru a csempészkedés mesterségét is soha nem gondolt...
A szavalás művészete A szavalás művészete
A míg iskolai önképzőkörök, ifjusági ünnepek lesznek, addig mindig...
Rövidek Rövidek
Weizsaecker vatikáni német nagykövet hivatalosan kijelentette, hogy a...
Rövid hírek a kultúrális életből Rövid hírek a kultúrális életből
Rákosi Viktor egy könyve finn nyelven Rákosi Viktornak az...
Imrédy pénzügyminiszter a londoni konferenciáról Imrédy pénzügyminiszter a londoni konferenciáról
Imrédy pénzügyminiszter a vasárnap éjszakai Orient-expresszel...
Még három napig ingyen lehet rendetlenül közlekedni Budapesten Még három napig ingyen lehet rendetlenül közlekedni Budapesten
Vasárnap reggel 8 órakor a főváros öt legforgalmasabb pontján...
Anglia belső válsága Anglia belső válsága
A francia kormány és a francia hadvezetőség belekényszeritette...
A helységharc A helységharc
A nagyobb kiterjedésű városok általában a főútvonalak mentén...
Örök harczosok Örök harczosok
Mindig tusáztam, mindig csatáztam, Kinn táboroztam, szabadban áztam,...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98