Amióta az északafrikai villámháború Egyiptom szívét elérte, a fáraók országa a világ legtöbben emlegetett földje. A majdnem egymillió négyzetkilométeres hatalmas terület kereken hatszor nagyobb a mai Magyarorszánál, a rajta élő lakosság azonban alig több, mint Magyarországé. Egyiptomot sem nyugaton, sem keleten, de még délen sem határolják feltűnő határok, mégis olyan országnak számít, amelyet a legjobb természetes határok öveznek. Egyiptom áthatolhatatlannak tartott védővonalai a környéken elterülő kietlen sivatagok.

Elég egyetlen pillantást vetnünk a térképre, azonnal szemünkbe tűnik, hogy lakott helyek, községek vagy városok az Alexandria-Port Szaid-Kairo torkolati háromszögtől eltekintve csak a Nílus közvetlen szomszédságában vannak. A Nílustól nyugatra a Libiai-sivatag, keletre a ???-félsziget Tih-sivatagja és a Vörös-tenger kietlen partjai terülnek el. Nyugat felől egyetlen járható út vezet Egyiptom szíve, a Nílus-torkolat felé, a sokat emlegetett „kalifák-útja”, amelyen Rommel csapatai is előnyomultak. Ez az útvonal is végtelen sivatagon visz keresztül, de az angolok különösen az elmult két évben gondosan kiépítették, mintha csak a támadó tengelycsapatok számára akarták volna az utat elkészíteni.

Egyiptomnak majdnem egymillió négyzetkilométernyi területéből mindössze 30,000 négyzetkilométer, Pest megyénél alig háromszor nagyobb terület termékeny, a többi teljesen kopár. Ezen a területen összezsúfolva majdnem 14 millió lakos él; ez azt jelenti, hogy a Nílus torkolati vidékének és a folyót kísérő két-három kilométer öntözéssel művelt, földsávnak nagyobb a népsűrűsége, mint Európa legsűrűbben lakott nyugati vidékeinek. Ezeken a területeken kereken négyszáz ember él egy négyzetkilométeren, ennél sűrűbben pedig még a legfejlettebb öntözéses mezőgazdasággal művelt területen sem tud az ember megélni. A csodálatos egyiptomi föld évente kétszer ad aratást.

Az első vetést, az úgynevezett téli vetést november-december táján végzik, a másodikat április táján és augusztusban aratják. A termőföldnek itt sohasem kell pihennie. A trágyázást elvégzi a Nílus-folyó árvize, amely óramű pontossággal jelenik meg és vízzel önti el a termőföldeket. Az egyiptomi öntözés többezer éve folyik, nagyjából a maihoz hasonló módon. Az öntőző-csatornák és öntözőművek ezrei ontják a mindennél becsesebb nílusi vizet, de éppen ez a hatalmas területet behálózó öntözőgazdálkodás Egyiptom egyetlen gyenge pontja. Amit az emberi munka évezredek fáradságával felépített romboló kezek szinte napok alatt eltudnák pusztítani. Ha az angolok itt is, mint Burmában, a mindent felégetés és elpusztítás taktikájával vonulnának vissza, nyomorba dönthetnék az egész egyiptomi népet.

Rommel egyiptomi hadjáratának az első szakasza azonban nem sok időt engedett a pusztításra és éppen az előnyomulás tüneményes gyorsasága kímélte meg minden nagyobb pusztítástól ezt az értékes területet. Alexandria, az angolok egyik legfontosabb földközi-tengeri kikötője tulajdonképpen egész Egyiptom és a Szuezi-csatorna fölötti uralmat jelenti, de ugyanakkor egyenes út vezet a Nílus torkolati vidékétől Palesztina, a mögötte fekvő Transzjordánia és Irak területe felé is. Itt pedig már az angolok pótolhatatlanul fontos olajterülete, a közelkeleti olajvidék kezdődik.