Dtum
Login with Facebookk
1943 | Április

Parasztok

Szabó Zoltán gyűjteménye – Cserépfalvi

Szabó Zoltán is rabja a „soha-meg-nem-elégedésnek”, ennek az olyannyira értékes betegségnek. A „téma”: parasztságunk sorsán való töprengés nem engedi többé, néha úgy tetszik, elkerüli már, más égtájak felé fordul s aztán hirtelen-váratlan ismét, a parasztság ügyében szólal meg, változhatatlan makacssággal, éberséggel. Valóban, akit a parasztkérdés élménye ifjúkorában annyira áthatott, aligha szabadulhat.

 

Szabó Zoltán könyveiben s cikkeiben is megfigyelhetni, hogy a Tardi helyzet óta mint gyűrűzött tovább mindaz a probléma, fájdalom, kétely, segítő szándék, ami első írásinak épúgy élményi alapja volt, mint társainak is. Ez a mostani gyűjteménye immár az egész magyar multat tanunak idézi meg a parasztság perében, elsősorban írók s utánuk kisebb részben tudósok vallomásán keresztül s Pátzay Pál segítségével ügyesen összeválogatott képzőművészeti képmellékletekkel.

 

Így az egész magyarság szólal meg, a magyar századok mondják el Apáti Ferenc Feddő énekéből vett néhánysoros töredékétől kezdve, ahol is a tiszteletlen pór kemény megaláztatásáról, üdvös megregulázásáról esik szó, egészen Tamási Áron Szülőföldemjének tündöklő részletéig. Mintegy jelképesen fogja össze ez a zordon, mord nyitány s e hívő, kacagó befejezés a parasztság örök perében elhangzott írói, költői s tudósi vallomásokat. Szerencsés szerkezetre vall már ez az összefogás önmagában is, de ez az érzésünk megmarad akkor is, ha egyvégtében olvassuk végig a könyvet, vagy pedig kényelmesen, az antológia-olvasók felelőtlenebb érdeklődésével össze-vissza forgatjuk a kötet lapjait.

 

A gyűjtemény, melyet Szabó tömör előszava s magyarázó jegyzetei kísérnek, négy részre oszlik: első részében versrészleteket ád, a második rész már teljes verseket közöl, a harmadik részben adja a „prózai” anyagot: tudósok, publicisták, írók nem a szépirodalmi műveit a végül a negyedik részben regényrészleteket, novellákat, tehát újra szépprózát találhatni. Az első rész, a csonka versek válogatását jegyzeteiben megindokolja Szabó Zoltán s tekintve szempontjait s bizonyára a terjedelem kötöttségét, el kell fogadnunk így is ezt a részt, bár vers-részleteket antológiában sem olvas szívesen az ember, amíg a prózánál, még novellánál is inkább hajlandó megbocsátani.

 

A műfajok szerinti csoportosítás ellen egy érvet lehet felhozni. Ha Szabó Zoltán egész anyagát történeti sorrendben állítja össze, nem törődve a műfaji különböztetéssel, kötetéből már az egybeállítással igen sajátos és érdekes kép bontakoznék ki: a magyar parasztszemlélet történeti képe. Érdemesebb lett volna tán így csoportosítania anyagát s akkor láthattuk volna, mint bontakozik ki egyre izgatottabb hangnemben, egyre részletezőbben a paraszti sors minden gondja-baja, mint alakul át az írói parasztábrázolás is.

 

Ez a folyamat természetesen így is kiolvasható a kötetből, csak ismételgetve, zökkenőkkel. Nem akarok itt előhozakodni a szokványos kifogásokkal, amit minden antológia-szerkesztőnek végig kell hallgatnia, hogy mit is hagyott volna el a bíráló s mit vett volna be inkább. Csak megemlítem, hogy Berzsenyi Dániel hatalmas versét, a Magyarokhoz-t mindenkép elhagytam volna, hiszen ez a vers nem a parasztsághoz szól s Berzsenyi itt mindenesetre elsősorban a nemesi nemzetet látja maga előtt, annak a problémáit énekli, de ha kiterjesztjük is érvényét az egyetemes magyarságra s teljes joggal, akkor sincs sok keresnivalója egy paraszti antológiában. Viszont valóban érdemes lett volna Bél Mátyás nagy művéből, pl. a nemzetiségeket összehasonlító leírásaiból átvenni.

 

De mindjárt a kezdeténél abbahagyom: nincs sok értelme az ilyen felsorolásnak, a helyhez mérten különben annyira körültekintő és gazdag Szabó összeválogatása s annyira avatott kézzel forgatta át több évszázadnak anyagát. Nem mintha nem kerekednék ki az elmaradt régi anyagból még vagy két-három kötetre való, de végre is ez minden ilyen válogatásról elmondható. Annyi bizonyos, hogy olyan útikalauz ez a könyv a magyar parasztság megismerésére, amilyenre nagy szükségünk van ebben a „népies”, de a népre vonatkozó tényeket alig ismerő korunkban.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
 Ady kézirata Ady kézirata
A Nyugat e második Ady-számában Adynak egy kéziratmásolatát találja...
Filléres reformok! Filléres reformok!
Soha ilyen szerény, halkszavú költségvetési vitát nem látott a...
Égi és földi szerelem Égi és földi szerelem
Molnár Ferenc drámai költeménye "kiállításos színdarab". A negyedik...
Az Akadémia januári ülése Az Akadémia januári ülése
A Magyar Tud. Akadémia január 23-ikán Heinrich Gusztáv elnöklésével...
Lengyel Menyhért: Egyszerű gondolatok Lengyel Menyhért: Egyszerű gondolatok
A háború legvéresebb árnyéka, a hosszú Nikolajevics Miklós nagyherceg...
Napfény a pincében Napfény a pincében
Még hatvan-nyolcvan évvel ezelőtt is úgy építették világszerte a...
Vasárnap virradóra meghalt Gulácsy Lajos, aki hires festő, aki tizennégy évig a Lipótmező lakója volt Vasárnap virradóra meghalt Gulácsy Lajos, aki hires festő, aki...
Vasárnap virradó éjszaka öt perccel éjfél után örökre lehunyta szemét...
Póruljárnak a szegedi cigányok, mert bojkottálták a pünkösdi dalosversenyt Póruljárnak a szegedi cigányok, mert bojkottálták a pünkösdi...
magyarországi munkások országos dalárszövetsége pünkösd két napján...
Színházi bemutatók Színházi bemutatók
Mindenki azzal ünnepel, amivel tud. A magyar drámairodalom Galamb...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98