Magyarok utja

Szent-Györgyi Albert professzor neve ma ismeretes minden önérzetes magyar ember előtt. De kevesen tartják számon, hogy Lénárd Fülöp, egy másik magyar tudós, 1905-ben már egyszer megnyerte a világ legtekintélyesebb tudományos pályadíját, a Nobel-díjat.

Pozsonyból elvándorol egy magyar család

Pozsony a mult század második felében erős kapcsolatban állott a szomszédos német nyelvterülettel. A város magyar; ősi igazi koronázó város. A törzsökös pozsonyi és csallóközi famíliák házai, palotái alkották az utcasort. Az országgyűlés itt ülésezett. Mégis, a pozsonyiak sokat jártak Bécsbe. Miért? Egyszerűen, azért mert Pozsony közel esett Bécshez. Messzebb volt Pest, mint a császárváros. Aztán meg az osztrák gondoskodott is róla, hogy a pozsonyi magyarok Bécshez szokjanak.

Igy esett, hogy a törzsökös pozsonyi magyar Lénárd-família is elvándorolt a mult század második felében Ausztriába, majd a szomszédos Sziléziába. A kis Lénárd Fülöp, pozsonyi szülők tehetségesnek ígérkező gyermeke, már Breslauban nőtt fel, látott embereket és világot. 1862-ben, amikor megszületett, még Magyarország királya sem volt Ferencz József; csak megkoronázott osztrák császár. A magyarokkal való kiegyezés még csak ezután következett. Hosszú élete során Lénárd azonban még a Harmadik Birodalmat is megérte, amelyben még sokáig volt a heidelbergi egyetem tanára.

A kis Lénárd Fülöpöt a természettudományok érdekelték. A fizika és vegytan volt mindene. A középiskola és egyetem sikeres elvégzése után már komoly ösztöndíjak segítették a polgári sorban küzködött fiatalembert további életútja felé. Aachen, ez a patinás régi nyugati határváros, majd a tengerparti Kiel voltak fiatalkori tudományos működésének színhelyei.  Innen került Heidelbergbe.

A heidelbergi egyetemen

Lénárd Fülöp a modern természettudományok legérdekesebbjével foglalkozott: a villamossággal. Az éterről és az őséterről” című könyvével egyszerre ismeretessé vált az európai tudományos körök előtt. Vitája Einsteinnel, akinek relativitás-elmélete akkor szenzációként hatott a világra, alakját ismét az érdeklődés homlokterébe állította.

Tudományos munkáját később, a katód-sugarakra és a röntgenre szűkítette és ezen a részlet-területen egészen új elméletekkel lepte meg a világot. A katódsugarakról írt könyvére főképpen Svédországban és Amerikában figyeltek fel.

Róla nevezték el u tudományos világban a „Lénárd-ablakot” és a „Lénárd-csövet”,A „Lénárd-hatás” amelyeknek az elektromos sugarak útjának magyarázatában van nagy jelentőségük. is az ő nevéhez fűződik; így ismeri ezt a jelenséget az egész tudományos világ, Amerikától Spanyolországig. Ennek lényege az, hogy segítségével szabályokat lehet alkotni a zivatarelektromosság létrejöttére.

A Nobel-díj

A természettudománnyal foglalkozó egyetemi tanszékek 1904-ben már jól ismerték Lénárd tevékenységét és tehetségét. Nagy meg tiszteltetést készítettek elő a számára: egyetemi elöljárói felterjesztették a Nobel-díjra. A stockholmi bizottságnak ugyan volt módja válogatni a különbőzé egyetemek előterjesztései között, mégis a magyar Lénárd Fülöpre esett a választás. Idehaza pedig szenzációként hatott a hír: Nobel-díjat ítélőbizottsága az 1905. évi Nobel-díjat Lénárd Fülöp egyetemi tanárnak ítélte.

Lénárd azonban nem bízta el magát a világsiker után sem. Szorgalmasan dolgozott évtizedek mulva is a heidelbergi egyetemen. Egyenestartású, katonás öregúr volt a híres professzor még a világháború utáni években is; a Heidelbergbe özönlött külföldi hallgatók állandó kíváncsi érdeklődésének tárgya. Megérte még mint aktív egyetemi tanár az 1930-as évek nagy változásait is; sőt még a Harmadik Birodalom tudományos világában is sokáig élénk tevékenységet fejtett ki az öregúr. Nyolcvanadik születésnapját ünnepelte utoljára a világ az egykori híres, Nobel-díjas professzort.

Dr. Kerekesházy József