Két Széchenyi könyv
Széchenyi napjai, szerk. Csery-Clauser Mihály; - Széchenyi István és Waldstein János keleti utazása 1830-ban. Csery-Clauser kis antológiájával Széchenyi képét; jelszavakká merevedett eszméinek elevenségét kívánta megújítani; s e célból inkább naplóiból, leveleiből válogatott jellemző részleteket, mint műveiből.
Munkája nem haszontalan: Szekfű Gyula két kiváló antológiája mellett (Széchenyi igéi és A mai Széchenyi) is van még mit a közönség elé tárni, különösen Széchenyi naplóiban, hírlapi cikkeiben, hiszen Szekfű inkább önálló, irodalmi igényű és tételes programmot hordozó művek népszerűsítését tartorta szem előtt.
Csery-Clauser ebben az irányban is indul, azonban részben a terjedelem szorítása, részben a hatalmas anyag, s a sokféle kínálkozó válogatószempont miatt nem elég egységes és nem egyforma színvonalú művet adott.
Jobban szerettük volna, ha dönteni tud, kit mutasson be: a lázasan cselekvő, hazája felemeléséért küzdő nagy magyart-e, vagy az önmagával, lelkiismerete fantomjaival és esendő teste gyöngéivel, bajaival küzdő, túlfeszült idegzetű embert? Csery-Clauser inkább az első felé hajlik, de a másodikat sem tudja kirekeszteni, így hát csak tátong a kettő között s kielégítően egyik arcát sem világítja meg e hatalmas Janus-főnek. (Ebben az esetben az egyoldalúság nem hiba, érdem lenne, ha ezt az egy oldalát legalább élesen vetítené elénk.).
Könyvének címével Endrődi Sándor páratlanul pontos és érdekes adatcsoportosítása (Petőfi napjai a magyar irodalomban) felé néz, de természetesen nem is igényli az avval –való összehasonlítást; viszont annál élesebben ébreszti fel a vágyat egy hasonló Széchényiről szóló mű iránt, amely világosan mutatna rá Széchenyi és a kortárs-közvélemény viszonyára, arra, hogy „mit akart, mit tett Széchenyi és hogyan lett igen mostoha viszonyok között Magyarország tanítómesterévé” - amit Lukinich előszavában e könyvről állít.
Csery-Clauser azonban így is örvendetes munkát adott a lefordított naplószemelvényekkel, melyeknek különösen a középiskolás diákság sok hasznát láthatja; kár, hogy áthidalásaiban és jegyzeteiben részben a napipolitika szólamainak csábításától, részben a helyenként túlságosan bő-, másutt túlságos szűkszavúságtól nem tudta magát visszatartani.
Kálnoky Hugó gróf járatlan csapást nyit párhuzamos napló-kiadásával.
Őnála válogatószempontról nem beszélhetünk, illetőleg válogatása az egyetlen lehetséges és helyes: az indulástól az érkezésig. Pesttől Pestig közli a két utitársnak, Széchenyi Istvánnak és fiatal barátjának, gróf Waldstein Jánosnak a naplóit, magyar nyelven. Már az atyai barát; aki mellesleg Magyarország újjáteremtője volt, s a 20 éves, művészhajlamú, tanult és érdeklődő arisztokrata személye vonzóvá és érdekessé teszi e naplókat, melyeket izgalmassá változtat az a tény is, hogy ez volt az első vízi utazás Pesttől Konstantinápolyig.
„Nem ismertetést, essayt érdemelne e kötet; szinte nem is tudunk választani az érdekesnél érdekesebb felötlő témák között. Beszédünk az utazás sokszorosan úttörő jelentőségéről, amely Széchenyi egyik legnagyobb vállalkozásának, az Alduna-szabályozásnak fontos előkészítő állomása volt, de emellett angolos sport-bravúr is, az ismeretlen Vaskapun való át-tutajozással (hiszen hajójuk, a „Desdemona” bizony csak tutaj) s Konstatninápolytól Pozsarevácig tartó lovagló-túrájukkal?
Említsük-e a naplók egymásutánjának érdekességét, az egymást kielégítő részletek, tájleírások, portrék élvezetes eredetiségét? Vagy a két eymás mellett és egymás szeretetében élő lélek reflexeiről beszéljük, amellyel a környezetünkre, benyomásaikra s a másik szavaira és tetteire reagálnak? Mindezt nagy alapossággal mondja el Kálnoky Hugó bevezetésében.
A két napló azonosságait meghatározza az azonos helyzet: hosszú ideig összezárva, s azután is egymás mellett szinte mindig egymásra utalva utaznak. Az eltéréseket pedig a különböző körülmények determinálják: Széchenyi 38 éves, már sok nagy utazás van mögötte, most pedig a Duna szabályozás érdekében ült hajóra, s egy súlyos betegségen esik útközben át.
A 117 napos útból 35 napot kivéve szinte állandóan beteg, annyira, hogy egyszer végrendelkezik is és folyton öngyilkossági gondolatokat forgat az agyában; Waldstein János egészséges, fiatal, ez az első nagyobb külföldi utazása, tájból, emberekből többet lát s festőibben adja vissza nemcsak vázlatkönyvében. de naplójában is a látottakat, viszont - ami természetes – felületesebb nagy barátjánál, akit ezen az úton is állandóan Magyarország felemelése izgat; a gyakorlati közlekedési, kereskedelmi kérdések mellett keveset foglalkozik Széchenyi a tájjal s az emberekkel (viszont akit pillantására méltat, annak veséjébe lát), annál többet önmagával, hazájához s Zichyné Seilern Cresceneehoz való viszonyával.
Mindennek látja a célját, semmit sem hagy kiaknázatlanul, még betegséget sem, a festi szenvedést erkölcsi nemesbedése egy lépcsőfokának fogva fel; ekkorra már vérévé vált naplója jelmondata, melyet Crescence adott, s mely egész további életén át vezette: „Point de bonheur sans vertu”. S nemcsak vérévé vált, de erkölcsi nagysága a berzenkedővel is elfogadtatja ezt: Waldstein először pillantva meg a mottót ezt jegyzi fel: „Az embernek megáll az esze! I think: not” De hazafelé való útjukban már saját principiumaként idézi e mondatot.
Tudjuk, hogy kivételes emberi nagyság volt Széchényi István; de oly elevenné még senkisem tette e benyomásunkat, mint a kortárs vallomása, aki hangzatos ömlengések helyett megelégszik a ténye, Széchenyi tetteinek és közös beszélgetéseinek ismertetésével. E tettek és beszélgetések színtere a forrongó Balkán az orosz-török küzdelmek helye, ahol még áll a Nis-i torony s Byron görög ismerőse utazik Epiruszba a magvarokkal együtt: a két utazó mindenütt a legelőkelőbb vendége, Konstantinápolyban II. Mahmudasztalánál esznek s az ifjú Szerbiában Obrenovics Milos fejedelem személyes vendégei.
Különös hála illeti Kálnoky Hugó grófot s a Franklin Társulatot, hogy e két naplót ilyen ízléses köntösben tették hozzáférhetővé, s mellettük Szegfű Gyulát aki előszavában újra megmutatta, hogy olyan homály nélküli tömörséggel kis helyen kevesen tudnak annyit mondani, mint ő.
Nagy Péter.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!