Dtum
Login with Facebookk
1938 | December

Száz éves dolgok - Kazinczy utolsó napjai

Kazinczy utolsó éveiben minden vagyonát elvesztette és nagy adósságok gyötörték. Hosszú éveket át perelte sógorát, Török József grófot, aki jogtalanul beült Kazinczy feleségének jussába. Csakhogy a régi magyar törvény előnyt biztosított azok számára, akik "birtokon belül" voltak, azokkal szemben, akik birtokon kívül maradtak. A per évekig tartott és mikor Kazinczy hetvenkét éves korában végül mégis megnyerte, a Török gróf által megvesztegetett bíró úgy döntött, hogy Kazinczy és örökös-társai csak úgy juthatnak birtokukhoz, ha előbb kifizetik a gróf perköltségeit. A vagyontalan Kazinczy erre nem is gondolhatott.

De amikor Pestre ért, megfeledkezett anyagi gondjairól. Megfeledkezett a tüdőgyulladásról is, amely útközben, közvetlenül Pest előtt megállította és majdnem életébe került; fiatalos hévvel dobta magát életelemébe, az irodalmi harcba.

Az Akadémia furcsa összetételű társaság volt. Tagjai közt sok volt a mágnás, hogy emeljék a fiatal testület tekintélyét és sok a katolikus pap. Oly sok, hogy a fiatal Schedel, mikor együtt látta őket, odarohant Széchenyi Istvánhoz és Mednyánszky Alajoshoz és így kiáltott fel:

 De méltóságos Uraim, hiszen ez kolostor!

De ott voltak az aurórások is. Önérzetüket bizonyára növelte, hogy ily fiatalon már az Akadémia előkelő köreibe kerültek, sőt ott komoly szerepet játszottak. Más társadalmi kitüntetés is érte őket: Bajza volt az egyetlen író, akit Széchenyi felvétetett a kaszinóba, sőt maga vezette be a társaságba. És megnövelte önérzetüket, az hogy válluk mögött állt a kor szelleme.

Erejüket először is a közutálatnak örvendő Döbrentei Gáborral éreztették, egy bizonyos lexikonnal kapcsolatban, amelynek szerkesztését Döbrentei a maga emberei számára monopolizálta és az aurórásoknak nem adott belőle részesedést. A megtámadott Döbrentei állítólag térden állva kérte magas patrónusát, Dessewffy József grófot, hogy védje meg, amit a gróf meg is tett.

 

Írásában, elég szerencsétlenül, gúnyt űzött Bajza nevéből, mire Bajza, "a melankólikus katona", kirántotta kardját és megmondta a véleményét, ami mai nyelvre lefordítva úgy hangzanék, hogy neki a dilettáns nem imponál, még ha gróf is. Dessewffy, aki rossz, de szorgalmas író volt, egy hosszú életen át, fájdalmában káromkodott és fogát csikorgatta, a kaszinó pedig Bajzának tapsolt, Kazinczy szerint.

Mert óvatosan bár, de Kazinczy is örült. A grófnak sietve írt, hogy felháborító a fiatalok szemtelensége, de a fiataloknak is sietett gratulálni. Hogyne, hiszen kettős örömet szereztek neki: lehetetlenné tették ősi ellenfelét, Döbrenteit és megbolygatták legjobb barátját, Dessewffyt, aki iránt Kazinczy mélységes bosszúvágyat és féltékenységet hordott magában, ami természetes is annyi évnyi bensőséges irodalmi barátság után, különösen mikor az egyik ember gróf a másikat megeszik a hitelezői.

De Kazinczy korán örült. Nem gondolta, hogy a romantikusok a Desseffyn kipróbált fegyvereket mégis előbb-utóbb ellene kell, hogy fordítsák, az igazi ellenfél ellen.

Ebben az időben Pyrker László volt az egri érsek. Bár mint egyszerű cisztercita kezdte, méltóságteljes grandseigneur volt, amint illett egy egri érsekhez, aki előzőleg már velencei pátriárcha volt és nagy érdemeket szerzett az olaszok megbékéltetése körül. Szerette az irodalmat, Kazinczyt is pártfogolta, anyagilag is.


Pyrker maga is költő volt. Hőskölteményeket írt a Goethe előtti német költők, Voss modorában, hexameterekben és görögös kifejezésekkel, olyan költő volt, mint deákosaink, csak németül költött. Tunisias címen megénekelte V. Károly tuniszi hadmenetét; az eposzi machinériát merész újításként a halottak szellemei képviselik ebben a költeményben, Habsburgi Rudolf, Mohamed, Attila. Következő eposzában Habsburgi Rudolfot énekelte meg, a halottak közt itt nagy szerepet játszik egy Drahomira nevű cseh királynő. Miután első két eposzában megadta a tiszteletet az uralkodócsaládnak, következő műveiben Isten felé fordult, a Perlen der heiligen Vorzeit-ben az Ó-szövetség, a Bilder aus dem Leben Jesu-ban az Új-szövetség és a Legenden der Heiligen-ben a keresztény egyház nevezetesebb eseményeit szedte hexameterbe.

Művei közül a Perlen der heiligen Vorzeit 1821-ben jelent meg. Magyarországon az egri egyházmegye papjain kívül valószínűleg senki sem vett volna róla tudomást, ha Kazinczynak nem támad 1830-ban az az ötlete, hogy lefordítja magyarra. (Utána még ketten lefordították.) "Éjjelem-nappalom a Gyöngyöké", írja Szemerének, "sietek vele, hogy novemberben nekem pénzt hozzon, amire nagy szükségem van." Kazinczy ugyanis, az ancien régime embere, az írói pénzkeresést csak mecénással kapcsolatban tudta elképzelni.

 

Nagy pénzzavarában lefordította a Szent Hajdan Gyöngyei egy részét, azt elküldte bírálatot kérve az érseknek, aki, mint várható volt, fellelkesedett és felszólította Kazinczyt, fordítsa le az egészet, ő magára vállalja a kiadás költségeit, a példányok után befolyó haszonról lemond Kazinczy javára. Ez volt az a pénz, amit Kazinczy novemberre várt. A lefordítást nem vette túlságosan komolyan, ezért nem is fordította versben, hanem egyszerűen prózába tette át a hexametereket. Valószínűleg úgy érezte, hogy egy hosszú és oly áldozatos írói pálya végén ennyi megalkuvást még elnézhet magának és mások sem fogják szemére vetni.

A Gyöngyök megjelentek, de megjelentek a Kritikai Lapok is, az első magyar kritikai orgánum, amely Bajzáék kezében csakhamar félelmes irodalmi fegyverré vált. Mindjárt az első szám G. jelzéssel éles támadást hozott a Gyöngyök írója és fordítója ellen. A fordítónak szemére hányták, hogy verset prózában fordított és szemére hányták, hogy magyarra fordította egy olyan ember művét, aki nem restel magyar főpap létére németül verselni.

A bírálatban több olyan mozzanat volt, amit az ancien Kazinczy már nem érthetett meg. Nem értette, hogy a fiatalok nincsenek megtisztelve, nem érzik át annak a sorsdöntő fontosságát, hogy az egri érsek,  ha közvetve is  de belékeveredett a magyar irodalomba. Nem, a fiatalok ezt nem érezték, sőt bizonyos fojtott jakobinizmussal csak annál erősebben támadták, mert főrend volt; nem röstellték kifejezni fájdalmas iszonyodásukat, hogy egy ember, aki a magyar földből oly nagy jövedelmet húz, mint az egri érsek, mégis a német literatúrát műveli, ha nem is gazdagítja. Ez az intranzigencia volt a másik dolog, amit Kazinczy nem értett.

 

Hiszen egész munkás életét a magyar nyelv ápolásának szentelte, neki igazán lett volna joga érzékenykedni ebben a tekintetben,  de hát szabad ekkora lármát csapni azért, hogy valaki németül ír? hát ezentúl csak magyarul szabad írni Magyarországon? Ez a fanatizmus mélységesen megdöbbentette, a forradalom szele megcsapta egy pillanatra és fejveszetten írta, németül, a német Rumy Károlynak, hogy szinte szégyeli most már, hogy magyar.

A harmadik és legmegdöbbentőbb dolog a kritikai attitűd volt. Egy kör, amely legalább is látszat szerint barátjának mondja magát, most nemcsak a háta mögött gúnyolódik és áskálódik, mint ahogy ő, az ancien régime embere szokta, hanem nyíltan is kiáll: ez hallatlan barbarizmus, a csiszolt erkölcsök lábbal tiprása. Legalább megmutatták volna a kritikát, mielőtt megjelentették,  írja szét az országba levelezőinek. Mert Kazinczy minden fontosabb dolgot legalább három levélben megírt, a levelek szószerint egyeznek ilyenkor.

Bajza és Schedel mosolyognak Egy újonnan szervezett nagyfeszültségű irodalmi élet első exponensei ők, tudják jók, hogy komoly kritika nem volna lehetséges, ha baráti alapon kezelnék az irodalmat. Az öreg már kissé szenilis, gondolhatja magában a nagyon fiatal Schedel, aki általában türelmetlen Kazinczyval szemben, már előzőleg leveleiben nagyon megleckéztette, mert a grafomán Kazinczy állandóan javítgat kiadás alatt álló versein, ami a filológus, szövegimádó Schedelt mérhetetlenül kihozza sodrából és a verseknek sem használ.

 

Bajza és Schedel talán azt is sejtik már, hogy a kritika idővel sokkal többet for ártani, mint használni, mert sokszor a kicsik, a mellőzöttek, a terméketlenek és a tehetetlenek szabad vadászterülete lesz, ahol kiadhatják majd az alkotók ellen érzett gyűlöletüket. De ők maguk fanatikusak, a kritikában is és nem ismernek kíméletet.

Csak legalább azt tudnám, ki az a G?  tűnődik Kazinczy. Első pillanatban Guzmics Izidorra gondol, az egyetlen G. betűvel kezdődő íróra, a derék bencésre, leghűségesebb levelezőjére, aki leveleiben ma már érthetetlen kokettériával Kazinczy "barnahajú kis barátjának" nevezi magát. De Guzmics természetesen nem írhatta. A G. betű ravaszan Schedelt rejtette, Schedelt, a tüzes magyart, aki később, már Toldy-korában, nagyon röstellte fiatalkori hevességét és meg is rótta érte Schedelt, nem árulva el a gyengébbek előtt, hogy ő maga volt az.

A szervezők és bírálók eme szaporanyelvű gépfegyverkopogásába azután belemennydörgött a költő, Vörösmarty. Két epigrammát is írt. Pár sor, de természetesen sokkal súlyosabb, mint Kazinczy, Bajza és Schedel egész polémiája és levélváltása. A Kritikai Lapok első számában jelent meg az első:

Merre van a te hazád, vendégszózatnak írója?
Kevés-e áldozatod és kik az isteneid?
Bujdosol és nem fogsz, boldogtalan, érni hazába,
Akit imádsz, bálvány, füstbe megy áldozatod.

Azután a kritikai Lapok egy későbbi számában megint visszatér a tárgyra:

Még egyszer, te nekünk nem kellesz, nagynevű író;
Nem vagy az embereké, nem vagy az isteneké.
Embereké nem, mert nincs honnod semmi hazában;
Isteneké nem: mert két hitü, két szivü vagy.


Nem tudjuk, a költemények Pyrkerre vonatkoznak-e, amint Gyulai Pál állítja, vagy Kazinczyra, amint Váczy János sejti; de ha Pyrkernek szól, akkor is jutott mennydörgéséből Kazinczynak is. Kazinczy az epigrammát egy szóval sem említi leveleiben. Pedig ő különösen kellett, hogy értse, mit rejt ez a görögös zengés, micsoda költői nagyságot és micsoda ítélkező fanatizmust. Az aurórások közül Vörösmartyval volt a legkevésbé jóban; fennmaradt leveleik szűkszavúak, hivatalos dolgokra vonatkoznak és félreérthetetlenül fanyar a hangjuk.

 

Kazinczy nem hagyhatta szó nélkül a szörnyű epigrammát és amikor válaszolt a romantikusoknak, támadása elsősorban Vörösmarty ellen irányult. Talán érezte, hogy a többi mind csak járulék, szükséges, de eltemeti őket az idő, mint őt is; de Vörösmarty! itt van az ember, aki ő nem lehetett és egyik kortársa sem, aki avulttá tesz minden előtte élőt és önmagára vonja a kor minden fényességét.

Mert Kazinczy válaszolt. Amint múltak a hetek, ingerültsége nem csillapodott, inkább növekedett. Ingerelte az aurórások barátiatlanul tárgyilagos, tréfát és alkuvást nem ismerő fanatizmusa, amely mögött az irodalmi jakobniumus dermesztő levegőjét érezte: "Párizsban a júliusi nagy napokról" ír Bajza Kazinczynak, amikor az szelídebb hangra inti. Barátai, Dessewffy, Guzmics buzdítják, uszítgatják és maga mögött érzi az Akadémiát. Elutazik Pannonhalmára Guzmicshoz és visszaérkezve néhány nap alatt megírja válaszát: Kazinczy útja Pannonhalmára, Esztergomba, Váczra.

Részletesen, aggodalmas lelkiismeretességgel, mint akinek tanúságot kell tennie nagy dolgok felől, leírja a gőzhajót, amelyen útnak indult. Az utasok úgy összeborultak, mintha óceánátkelésre indultak volna. Különösen az éktelenül magas, árbocokkal támogatott kémény ragadta meg Kazinczy figyelmét. Azután jött Kazinczy és Guzmics találkozása: "s a barnahajú kis barát rohant fehérhajú kis barátját megölelni a grádicson."

És végre a 44. lapon a virágok közt a kígyó. Elmondja, hogyan vacsorázott Esztergomban Rumy Károllyal és szóba került, hogy a Kritikai Lapok egy nagy férfit "szemtelen vadsággal" támadtak meg, mert munkáit "nem a készülgető, hanem a kész nyelven írta." Azután minden átmenet nélkül kijelenti:

"S nem pirulok megvallani, hogy a párducos Árpád tömjénezőitől végre borzadok, s szégyellek tekintetni társoknak. Én nem tudom, az a becsületes ember mit véthete oly nagyot az istenek ellen, hogy ezer esztendeig csendesen fekhetvén sírjában, most onnan minden által felrángattatik, a ki elhitette magával, hogy hexametert pörölyözni, s valami olyanformát, mint az Éposz, összefirkálni ő is tud."

Az emberek nem látták tisztán, kire gondol. Árpádról csak ketten írtak, Vörösmarty és a derék Pázmándi Horváth Endre, a plébános, aki magára is vette és csodálkozott, mert hiszen éppen a leírt út alkalmából barátkozott össze Kazinczyval, aki nagy szeretettel is ír róla néhány lappal odébb. De Vörösmarty is dícséri néhány lappal odébb és a leveleiben kijelentette, hogy nem őrá gondolt.

Természetesen Vörösmartyra gondolt.

Ez volt Kazinczy útja és harca. A rossz utakon nemsokára visszatért hazájába és okos, kaján és Kazinczy maradt az utolsó pillanatig. Tragikus halálát a Kölcsey-beszéd őrzi a tudatban, "mint századok előtt, a nyugati tenger partjain egy más hazának fia  Camoens...", éhező gyermekek közt. Szörnyű kép és azt hiszem, romantikus túlzás. Az utolsó pillanatig levelezett, a szegénységet könnyen viselte, olyan volt, mint egy igazi író, mint egy XVIII. századi író, akit csak éppen magyar volta és a nemesi életforma tartott vissza attól, hogy olyan legyen, mint londoni és párizsi udvaronc és nyomorgó kartársai.



[*] (A második epigrammát Kazinczy már nem érte meg. Néhány nappal a Kritikai Lapok II. számának megjelenése előtt halt meg.)

<<
<
1
2
3
4
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Hindenburg tábornagy Hindenburg tábornagy
Hindenburg tábornagy hatalmas alakját legendákkal övezi a népek...
Tüntetés a czár ellen Tüntetés a czár ellen
A franczia köztársaság elnöke nagyon zavaros időkben tett látogatást...
Öt hét mulva gáz, három hét mulva villany és villamos lesz Budapesten Öt hét mulva gáz, három hét mulva villany és villamos lesz...
A felszabadulás óta több mint két hónap telt el és azóta erős ütemben...
Elhatározták a biztosítók a hadikockázat felmondását Elhatározták a biztosítók a hadikockázat felmondását
Alig néhány hónapja, hogy Lloyd George azoknak, akik nála a háború...
Az állattani készítmények elzárásának és felragasztásának módja Az állattani készítmények elzárásának és felragasztásának...
A borszeszben vagy formalinban eltett állattani és anatomiai...
A teóriák csődje A teóriák csődje
Az összes külföldi szakértők fölállították azt a teoriát, hogy...
Közlekedési és világitási üzemek városi kezelésben Közlekedési és világitási üzemek városi kezelésben
Budapesten és Párisban egyidőben sok fejtörés okoz a két városi...
És most jön a dribli És most jön a dribli
Tetszik tudni mi az a dribli? A gyepen azt jelenti, hogy a játékos...
Madzsar Józsefet, egy Baumgarten-díjas költőt, két orvost, tizenhét hivatalnokot és diákot kommunistaszervezkedés gyanúja miatt előállítottak a főkapitányságra Madzsar Józsefet, egy Baumgarten-díjas költőt, két orvost, tizenhét...
Vasárnap virradó éjjel a főkapitányság politikai osztálya hosszú idő...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98