Hegel válogatott írásai – Codex

Idestova százhúsz esztendeje, hogy Hegel benyomult a magyar szellemi életbe. A pápai kálvinista főiskola egyik professzora, Tarczy Lajos olyan harcias lelkesedéssel állott ki a hegeli filozófia mellett, hogy felsőbb egyházi hatóságai az „istentelenséggel határos tanok” propagátorát megfosztották a katedrájától. Se Hegel, sem a jámbor pápai professzor nem hirdetett istentelen elveket.

Egyikük se tehetett arról, hogy ez a kiindulópontjában az állam és egyház fogalmát szinte konformista szellemben tisztelő bölcselet a forradalmi társadalomtudománynak legfontosabb eszközét adta, a történelmi és filozófiai szemlélet dialektikus módszerét De erről az akkori dunántúli egyházkerület nagytiszteletű vaskalapjainak halvány fogalma se lehetett.

Nos, ez alatt a százhúsz esztendő alatt a magyar hegeliánus bölcselők egész büszke sora mult el. - csak az ismertebb Erdélyi Jánost, Kerkápolyt és a mult világháborúban elpusztult nagy ígéretet, Zalai Bélát említem közülük, - és egész máig kellett várni, hogy Hegel válogatott írásai egy kis könyvben rendes magyar interpretációban megjelenjenek. És ez sem az ilyen föladatra elsősorban hivatott egyetemi vagy akadémiai testületek érdeme. Egy fiatal, az úttörő szerepét inkább bátorsággal, mint tőkeerővel vállaló kiadó társaság kínálja föl a tanuló értelmiségnek.

Igaz, bár ez gyönge mentség, hogy Hegel fordítása egész rendkívüli föladat. Hegel írásai a sokat emlegetett német ködösség iskolapéldái, a fogalmak legvelejére koncentrált és sokszor bonyolult meghatározások megfelelő előtanulmány nélkül szinte áthatolhatlanok. A fordítónak nagyon alaposan kell ismernie a Phaenomenologia írójának nyelvét és főleg mesterien kell kezelni tudnia a magyar filozófiai nyelvet, hogy olvasójával megértethesse őket. Sándor Pál, akinek ezt az első magyar Hegel-könyvet köszönjük, nagy készséggel és hozzáértéssel oldotta meg úgy az interpretáló, mint a magyarázó föladatát.

Bevezetőjében, igen helyesen, emlékeztet arra, hogy a modern tudományos szocializmus elméletének megalapozásában Hegelnek - eredeti szándékaitól függetlenül - döntő része van. Néki tulajdonítható az a dialektikus módszer, mely a történelmi valóság fölismerését, e valóság ellentéteiben való mozgásának gondolati követését lehetővé tette. A mai kor filozófiai áramlatai - értem ez alatt a progressziv bölcseleti irányokat – a dialekti-kus módszert a világ értelmezésének kulcsaként tekintik.

A bevezető tanulmány pontosan és világosan határozza meg Hegel roppant művének hatásait a szocialista tudomány fejlődésére. Ebből a szempontból válogatta össze Sándor Pál azokat a szemelvényeket is, amik, habár sommásan, de áttekinthetően mutatják meg a hegeli elmélet útjának legfontosabb állomásait. „A történelem és logika közötti ellentmondás”. – „A szükségletek rendszere”. – „A polgári társadalom”. – „A társadalom ellentmondásai” című fejezetek judíciózus egymásrakövetkezésükben meggyőző példái annak az igazságnak, hogy a dialektika forradalmi módszer még olyan reakciós világnézetű ember kezében is, mint Hegel volt.
Aranyoss Pál