Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1944 | Március

Barátos Endre

Születésének és halálának évszámát nem tudom: a harcterén veszett el, fiatal költő volt; valamikor Pécsett, egyetemista korunkban sokat tűnődtünk együtt, hogy miképpen kellene jobb útra terelnünk az irodalmat, a népet, az életet, az egész világot és tán még azon felül is sok-mindent. Hogy nem csak a hatalmunkon kívül levő dolgokon lehetne javítani, hanem önmagunkon is: aligha jutott eszünkbe - de hat van-e két húszéves ifjú számára jobban hatalmán kívüli, mint a saját lénye?

 

Oly időszak, mikor az ember legjobban tele van vággyal, méltatlankodással, követelőző sóvárgással - bizony aránylag a világmindenségen is nagyobb hatalma van, mint sajátmagán Ekkor a vágyak szinte független gonoszlelkekként lovagolnak az emberen és ha nem kapják meg a táplálékukat, gazdájuk ellen fordulnak, őt tépik-marják: s amit a húszéves ifjú nyujthat a benne táncoló ördög-légiónak, igen csekély.

 


Nagyjából fölvázoltam a benső tájat, ahol Barátos Endrével együtt voltunk. Ami pedig a külső tájat illeti: a pécsi diákkollégium, hol ugráló, ordítozó, röhögő legények ropták ugyanazt a táncot, mely bennük folyt, köröttük vaságyak, kopár falak, barna feszület; és eszembe jut az országút, amelyen hárman (Barátos Endre, Tatay Sándor, meg én) gyalog Nagycenkre indultunk, Széchenyi sírját meglátogatni, de csak Mecsekszabolcsig jutottunk.

 

Leginkább úgy emlékszem Endrére, amint az én szobámban ül a dívánon (ő a kollégiumban lakott én pedig egy hentes-családnál), sokszor üldögélt nálam, fekete göndör haja volt és ijesztően villogó szeme: Egyszer, igazságtalanul megbántottam és úgy ment el tőlem, hogy többé nem is szóltunk egymáshoz; ezzel az írással próbálom kiengesztelni az ő helyén maradt lyukat a levegőben.


Sok szép költeményét olvastam a „Nyugat”-ban és egyebütt. Most ő szóljon:


Dicsérd a csendet, ne a csorba zűrt,
a zagyva időt bölcs edénybe szűrd.
a bűn ellen emeld fel hangodat,
révén, mondván és tétetvén sokat.
Bizony, sötétség tere a világ,
de fénnyé válik, ezt bízom reád.
Weöres Sándor

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A háziipari és műipari kiállításból A háziipari és műipari kiállításból
Egyik legeredetibb és legkedvesebb csoportja a magyar osztálynak...
A régi nikkel-pénzek és koronások A régi nikkel-pénzek és koronások
Néhány nappal ezelőtt az a hír járta be a vidéki sajtót, a melyből...
A dunai államok párizsi gazdasági tanácskozásairól A dunai államok párizsi gazdasági tanácskozásairól
A dunai kérdés iránt egyre fokozódó nemzetközi érdeklődést semmi sem...
Zichy Mihály Zichy Mihály
A magyar művészet történetírójának nehéz feladata lesz a Zichy...
A párisi olympiai versenyek magyarországi próbaversenye A párisi olympiai versenyek magyarországi próbaversenye
A próbaverseny csekély számú közönség jelenlétében folyt le az...
Nem az angol király veje, hanem annak öccse lett öngyilkos Romseyben Nem az angol király veje, hanem annak öccse lett öngyilkos Romseyben...
A késő délutáni órákban óriási izgalmat keltett az egész városban az...
Egy duna-tiszaközi községben keresik a Dohány-utcai merénylet tettesét Egy duna-tiszaközi községben keresik a Dohány-utcai merénylet...
A Dohány-utcai bombamerénylet ügyében tíz nap óta folyó nyomozás...
Színházi bemutatók Színházi bemutatók
Nagy bútorüzletekben látni tökéletesen berendezett lakosztályokat:...
A hónap rövidhíreiből A hónap rövidhíreiből
Nansen bejelentette, hogy a legutóbbi becslések szerint Oroszország...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98