Nahát úgy esztendőre egy este a Newyorkban én is kértem egy kis skatulya Gianklis-cigarettát a főúrtól. Mikor aztán eljött az éjfél, Kemény Simon pedig elment, avval nyujtott kezet: szervusz. Ő t. i. csak egyiptomit szívott, mint a felnőttebb írók meg az urak. Tanította, milyennek kell lenni, ha a beosztását megbecsüli az ember. Egy se volt a zöld szerkesztő urak közt, aki olyan szépen, gondosan öltözött volna, mint Ő. Persze soha beretválatlan, fésületlen se volt.

Féltem Tőle, sokszor végigmustrált, milyen nyakkendő, cipő, harisnya van rajtam. Avval gyanusítottak, hogy szabónak, suszternak rendesen fizet. Ezt még ő se merte megvallani, pedig milyen szókimondó egyenesség volt. De milyen! soha kegyetlenebbül ki nem tessékeltek laptól rossz poétákat, poétanőket, akik verseikkel, megjelent könyveikkel macerálták. Egyszer nagyon elsajnáltam egy ilyen kilökött vershamisítót, akkor azt mondta Simon: öregem felköttetném ezt az alakot, a tehetségtelenség nagyobb bűn, mint a gyilkosság. (Már t. i. ha az illető nem tesz le az írásról, vagy festésről.)

És ennek a hóhérnak az ő maga költeményei micsoda finomság voltak, micsoda selyem és fátyol, micsoda könnyekentúli fagyos fájdalom. Úgy néztem mindig, nem azért írja a verset, hogy eszmélete szenvedésein túladjon, nem, inkább hogy a verssel a művészetet szolgálja, akár azok a francia parnassien-ek. Még a kéziratában is gyönyörködhetett az ember, a Kámeák vésetéhez volt a Kemény Simon betűvetése hasonlatos.

Szeretném, ha azt is tudnák Felőle, akik nem ismerhették, hogy rengeteg óráját adta a zenének és szerelmes szorgalommal tanult meg képhez, szoborhoz érteni. Meg még azt is, hogy Simonnak volt az íróművésznép közt aki legkevesebbet beszélt. Nem volt Őnála példásabb tanítványa Disraelinek, az adta azt a férfias intelmet: never explain, never complain. (Sose magyarázkodjál, sose panaszkodjál.)

Nem, nem panaszkodom én se te se kedves Simon. Mert nem hiszem, mert nem akarom elhinni, mert az is bűn, ha a bűnt elhiszem. Én azt hiszem, azért nem látunk, mert most is csak Budán szeretsz lenni, gyomlálsz és ojtogatsz a kertecskédben, míg a vers kirügyezik az ujjad hegyén.