Dtum
Login with Facebookk
1945 | Július

Kemény Simonról

Írta: Szép Ernő

Óh, sose hittem volna, sose álmodtam volna, hogy nékem kell majd Őt elparentálni.
Ő volt az erősebb, a tartósabb. Húszesztendős koromban ismertem meg, akkor vágódtam be A Nap szerkesztőségébe: ott írta délelöttönkint azt a tökéletes Krónikát (két-három közéleti témát) öreg zsurnaliszták tanulhattak abból rövidséget, egyszerűséget, nyelvi tisztaságot. Ő maga is testi valójában kicsi volt, kicsi mint Gyulai Pál. Olyan nagyon imponált nekem Kemény Simon, az volt a benyomásom felőle, hogy maga kötötte ki, hogy csak ennyi legyen: a fizikumból is éppen elég ennyi, akár a Krónikából.

 

Azt tapasztaltam már az első héten, hogy Kemény éjfél után rögtön hazamegy a Newyorkból: ő volt az egyetlenegy, aki ezt meg merte cselekedni olyan világban, amelyikben azt az igazságot kaptuk, hogy nem lehet tehetséges ember, aki reggel 7 óra előtt megy haza. Nagy sérelme volt a lelkemnek, hogy nem tegezhettem. Tegeződtem már Adyval, Krúdyval, A Napnál Gergely Pista bácsival, aki harmincötéves volt, sőt Csolnoky Viktorral is. Ő pedig már öreg ember volt, negyven is elmult. Csak Kemény úr nem akar velem pertu lenni.

 

Nahát úgy esztendőre egy este a Newyorkban én is kértem egy kis skatulya Gianklis-cigarettát a főúrtól. Mikor aztán eljött az éjfél, Kemény Simon pedig elment, avval nyujtott kezet: szervusz. Ő t. i. csak egyiptomit szívott, mint a felnőttebb írók meg az urak. Tanította, milyennek kell lenni, ha a beosztását megbecsüli az ember. Egy se volt a zöld szerkesztő urak közt, aki olyan szépen, gondosan öltözött volna, mint Ő. Persze soha beretválatlan, fésületlen se volt.

 

Féltem Tőle, sokszor végigmustrált, milyen nyakkendő, cipő, harisnya van rajtam. Avval gyanusítottak, hogy szabónak, suszternak rendesen fizet. Ezt még ő se merte megvallani, pedig milyen szókimondó egyenesség volt. De milyen! soha kegyetlenebbül ki nem tessékeltek laptól rossz poétákat, poétanőket, akik verseikkel, megjelent könyveikkel macerálták. Egyszer nagyon elsajnáltam egy ilyen kilökött vershamisítót, akkor azt mondta Simon: öregem felköttetném ezt az alakot, a tehetségtelenség nagyobb bűn, mint a gyilkosság. (Már t. i. ha az illető nem tesz le az írásról, vagy festésről.)

 

És ennek a hóhérnak az ő maga költeményei micsoda finomság voltak, micsoda selyem és fátyol, micsoda könnyekentúli fagyos fájdalom. Úgy néztem mindig, nem azért írja a verset, hogy eszmélete szenvedésein túladjon, nem, inkább hogy a verssel a művészetet szolgálja, akár azok a francia parnassien-ek. Még a kéziratában is gyönyörködhetett az ember, a Kámeák vésetéhez volt a Kemény Simon betűvetése hasonlatos.

 

Szeretném, ha azt is tudnák Felőle, akik nem ismerhették, hogy rengeteg óráját adta a zenének és szerelmes szorgalommal tanult meg képhez, szoborhoz érteni. Meg még azt is, hogy Simonnak volt az íróművésznép közt aki legkevesebbet beszélt. Nem volt Őnála példásabb tanítványa Disraelinek, az adta azt a férfias intelmet: never explain, never complain. (Sose magyarázkodjál, sose panaszkodjál.)


Nem, nem panaszkodom én se te se kedves Simon. Mert nem hiszem, mert nem akarom elhinni, mert az is bűn, ha a bűnt elhiszem. Én azt hiszem, azért nem látunk, mert most is csak Budán szeretsz lenni, gyomlálsz és ojtogatsz a kertecskédben, míg a vers kirügyezik az ujjad hegyén.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98