Dtum
Login with Facebookk
1945 | Június

Reggeli levél - Szabad kritika!

Írta: Márkus László

Már kizöldültek és egy közeli nappalon virágosan ébrednek a fák. Igy vannak minden tavasszal, csakhogy most másféle tavasz van másféle sarjadást hősiesebb.
Kibújt a föld alól a művészet is, vele sok giz-gaz és gyomnövény, amit eddig gondtalanul beleértettünk ebbe a szóba.


Most majd kigyomláljuk, ami gyom!
Süt az új tavasz napja, már jól látunk. Most meg lehet majd különböztetni a búzát az acattól, az igazságot a hazugságtól, a szellem bajtársait a parazita koreszméktől, a termékeny emberséget a magtalan ideológiáktól. Vigyázni kell, mert amit kiégetett a tűz és a mélybe forgatott az aknazápor, az, amit kényelem okából egy közös szóval fasizmusnak mondunk, az nem veszett ki egészen, maradt magva és kikél, ha megérzi a meleget, mely most árad a földre.

 

Vigyázni kell, hogy ne lehessen soha úgy, ahogy eddig volt és a kultúra legszebbik növénye, a művészet ne fajulhasson el többé gondatlan művelésben. Színházak készülődnek, már dobog a hangversenyek dobogója a feltörtető muzsikusok lába alatt, írók verik a riadót és a tárlatok termeiben takarítás indul, a dalnokok hangolják citerájukat, tárogatók öblögetnek, frissen sült bölcsességeket kínálnak próféták és már inhalálják a büdös füstöt, melytől látomásaikban majd a titkok nyitjáig révülnek mindenféle látnokok.

 

Nagy hang trombitálja az újat, hogy most már minden másképpen lesz, létrejöhet, ami még nem volt, csupa szabad lobogás lesz, mert kitisztultak a levegőből a reakció fojtogató gázai és gőzei.
Minden szép lesz és nagyszerű, mert szabadság van és van demokrácia és az igazi tehetség most már kinyilatkoztathatja magát. Hát csakugyan megjött a szabadság és itt a demokrácia, ennélfogva csakugyan a tehetség tavasza legyen ez a most zsendülő. Igy legyen ez a most zsendülő! Igy volt, egészen másképpen volt, mint ahogy a dolgok értelmét a szabadság napfényében látjuk.


Emlékezzünk vissza, mennyien lettek mozgalmi érdemek átszámítása alapján kis-sakálokból nagy színészek, írók, festők és szobrászok és milyen könyvekre fecsérelték el a drága papirost, mikor a művészet csákiszalmája volt, mikor kiskocsmákból, hűségházakból és tébolydákból szalajtott diktátorok márkázták az értéket eszelős tudatlanságukban. Mikor ők vették igénybe a műcsarnokot és ügyosztályok ügybuzgó referensei zsűriztek, mikor a mondanivalót tökkelütött partszolgálatosok írták elő, korhely cinkosok döntöttek stallumokról és zárták vagy tárták a kapukat úri gusztusok szerint. Akkoriban nem volt védekezés a hivatalnok packázásai ellen, kerge vezérlő akaratok vezérelték az elragadtatást és gyomrunk csak halkan csikoroghatott a keserű és záp maszlagtól, a kéjgáztól, amit megszállított csizmadiák pártoltak.


Egy világnak kellett összeomolni, hogy az igazság megvilágosodjék az emberben. De most nem nyüzsöghetnek azok, akik úgy érzik, hogy a világ ő értük omlott össze, azért, hogy helyébe ők létesülhessenek. Nem azoké az új, akik csakugyan csak a zavarosban és a senkiföldjén lehetnek valakik, ma már nem kell új köpenyben a régi rossz, hiszen fölszabadultunk mindnyájan, nemcsak a fürgék és a tehetségtelenek.


Velük vagyunk, a művészekkel, azokkal akik felszabadultak!
Bajtársi közösségben velük harcolunk, hogy megtartsuk a feltámadt szabadságot. Hiszen ismerjük egymást, közös nevezőn vagyunk a demokráciában, amely nem más, mint a szabadság. Könnyű lesz felismerni a tehetséget, mert tüzetes és szabad orvosi vizsgálat állapítja meg, hogy ami a bensőkben mozog, az valóban tehetség és nem csupán giliszta. A gondolat szabadult fel és nem az üldözés, az ige szabadult fel és nem a türelmetlen hittével és nem a kizárás és a szellemi diktatúra és nem a politikai monopóliumok szabadsága ez, nem kivételezett szervezetek, hanem a szabad ember szabadsága kelt ki ezen a tavaszon.


A művész is szabad ember, de ember mint a többi. Tévedhet és tévedését művész volta nem menti, lehet bűnös és akkor bűne emberi bűn, amit az emberi szabadság nem védelmez. A művész bünhődjék, mint a többiek az állam törvényei szerint. De a művészet nem tévedhet politikájában, mert demokráciája a szabadság. A művészetnek nincs más felettes hatósága, mint a szabad kritika. Ha más is jelentkezik, a körmére kell ütni. Mert könnyű megismerni a mást arról, hogy úgy cselekszik, mint a fasizmus és a reakció, azt pedig a magunk bőrén ismertük meg alaposan. Csak ránézünk és már tudjuk: ugyanaz makkban, már pedig nekünk zöldben se szentkönyv, se hittérítő ideológus, se Apelles kotnyeles vargája, se fasizmus, se reakció, se zöldben, se makkban.

 

Vigyázni fogunk és megvédjük a művészet szabadságát minden támadástól, megvédjük a magunk elfogultságaitól és ha kell, esetleg maguktól a művészektől, akik emberek, tévedhetnek, rosszul politizálhatnak és elvéthetik a művészetet is. De a művészet önmagában nem téved, s a szabad kritika meg tudja állapítani, hogy mi a művész személyes magatartása és mi a művészete. Az utóbbit aztán csak a művészet törvényei szerint lehet megítélni. Arra vigyázunk: hogy a művészetet valóban művészek csinálják és amit csinálnak, az valóban művészet legyen. Az, ami most felszabadult.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98