Páris, október 15.
Molotov: "A párisi konferencia első lépés volt a népek bölcs együttműködésére."

A párisi békeértekezlet kedden befejeződik és munkája nemcsak a súlyos békeszerződéssel sújtott. Magyarországot nem elégíti ki, hanem világszerte kedvezőtlen visszhangot kelt. Summer Welles, volt amerikai helyettes külügyminiszter, rádióbeszédében kijelentette: „A párisi békeértekezlet nem csökkentette, sőt ellenkezőleg még kiélezte a hasadást Kelet és Nyugat között. Ennek az az eredménye, hogy a békeszerződések senkit sem fognak kielégíteni. Azokat a területi változásokat, amelyekben megegyezés jött létre, többségükben nem a néprajzi elvek alapján, sem pedig az érdekelt lakosság szabad hozzájárulásával, sőt még nem is a gazdasági szükség szem előtt tartásával döntötték el. Ha a „négy nagy” megerősíti a békeértekezlet határozatait, egyedül az Egyesült Nemzetek Szervezetébe vethetjük reményünket a szembeszökő tévedések orvoslása céljából.”

A londoni rádió diplomáciai helyzetmagyarázója szerint most minden attól függ, hogy a négy külügyminiszter hogyan dönt a békeszerződés-tervezetekről. A mérleget azonban már meg lehet vonni és ennek alapján megállapítható, hogy a start nem jól sikerült. A hírmagyarázó részletese fejtegette az értekezleten felmerült súlyosabb kérdéseket: a trieszti kérdést és a dunai hajózás kérdését. Ezeket csak ideiglenesen oldották meg, viszont tárgyalásuknál világosan kitűntek az egymással szembenálló felfogások. Ezek áthidalására még alkalom nyílik a négy külügyminiszter novemberi ülésén. Fontos lenne kompromisszumos megoldás kölcsönös elfogadása, különben a békeértekezlet életünk végéig sem fejeződik be. Ha a nagyhatalmaknak nem sikerül megállapodniok a volt csatlósállamok ügyében, akkor nincs kilátás megegyezésre Németország ügyében sem, holott ez lényegesebb és bonyolultabb probléma, - fejezte be a londoni rádió.

A párisi békeértekezlet harmadfélhónapi munka után kedden véget ért. A magyar békedelegáció Gyöngyösi János külügyminiszter vezetésével kedden este az Aarlberg-expresszel már elutazott a francia fővárosból. A békeértekezlet befejezésével kapcsolatban a Magyar Távirati Iroda diplomáciai különtudósítója megállapítja, hogy a magyar nép egy emberöltő alatt immár másodszor jelent meg vádlottként a győztesek ítélőszéke előtt és másodszor döntöttek róla – nélküle. A párisi békeértekezleten ismét bebizonyosodott egy évezredes történelmi tétel: igaza annak van, aki megnyeri a háborút.

A magyar sorskérdések nem tartoztak a békeértekezlet elsővonalbeli problémái közé. Mindenben unott közöny, nemtörődömség és a teljes reménytelenség sötét szemhatára vette körül a magyar békedelegációt. Rendkívül kényes diplomáciai helyzetben félelmetes kapcsolatokkal rendelkező ellenfelekkel vívta egyenlőtlen harcát a maroknyi magyar. A békeküldöttség valamennyi tagját a magyar demokrácia iránti felelősségérzet hatotta át. A magyar békedelegáció rendkívül nehéz körülmények között eleinte ellenséges és gyanakvó, később egyes kérdésekben megértőbb légkörben dolgozott és elérte azt, amint az adott viszonyok között elérni egyáltalában lehetett.

A Luxemburg-palota színpadán legördült a függöny. A reánk következő napok, évek, talán évtizedek fogják megmutatni, hogy a 21 győztes párisi értekezlete valóban békességet javasolt a négy nagy külügyminiszterének, vagy pedig a békétlen béke sivár és baljós esztendei szakadnak újból Európára.