A valorizáció megoldatlan kérdése ezernyi sérelmet jelent nemcsak a gazdasági érdekeltségeknek, hanem az ország minden egyes lakójának is.

A néhány évvel ezelőtt még tekintélyes összeget képviselő értékpapírok a valorizáció megoldatlansága miatt sokszor még annyit sem érnek, mint egy iv tiszta papiros. A főváros is megsejtette a valorizáció kérdésének megoldatlanságát, s igyekszik ezt az állapotot a maga javára gyümölcsöztetni. 

A főváros az utóbbi időben gyors egymásutánban sorsolja ki kölcsönkötvényeit, még pedig a névértéken s a párszáz békekorona névértékü kisorsolt kötvényekért ugyanannyi mai papirkoronát fizet. 

Mostanában minden hónapban történnek ilyen kötvénysorsolások.
Julius 1-én 690 kölcsönkötvényt sorsolt ki ily módon a főváros, mégpedig az 1914. évi 158 millió koronás 4,5%-os kölcsönből. 

A 690 kisorsolt kötvény közül 30 darab 4800 K, 134 darab 2400 K, 526 darab pedig 480 K névértékü volt s a főváros ezeket ugyanennyi papirkorona értékben sorsolta ki. 

A 690 kötvény tulajdonosai tehát összesen 718.080 K-t kapnak a fővárostól, holott az 1914-ben befizetett 718.080 K, ha csak a 14.500-as árfolyammal számitjuk, 10.412,160.000 papirkoronát érne. 

Mindenesetre elérkezettnek látjuk az idejét annak, hogy a valorizáció kérdését az állam rendezze minden viszonylatban, mert az még sem engedhető meg, hogy kisemberek mindenüket elveszitsék, amiért egykor biztak az állam erejében.