Páris, október 16.
A Le Temps vasárnap esti száma Magyarország és a trianoni szerződés cimen figyelemreméltó vezércikkel közöl, amelyben többek közt a következőket irja:
- A magyar sajtó kommentárjaiból az tünik ki, mintha Franciaország egy időben hajlandó lett volna közvetlenül vagy közvetve támogatni a trianoni szerződés részleges revizióját. Ez a fölfogás nem födi a tényeket és éppen a Magyarország és Franciaország közötti jóviszony érdekében fontos, hogy ne engedjük a közvéleményt megtéveszteni. Fontos volna tudni éppen a jó magyar-francia viszony érdekében, amely kölcsönös bizalmon alapszik, hogy kik és mily célból találták ki azt a teljesen hamis jegyzéket, amelyet Paléologue nevével szignáltak.

A Fouchet-féle jegyzék kivonatos ismertetése után a "Temps" azt irja, hogy Franciaország a béke és engesztelődés szellemében, amely a háboru befejezése óta szakadatlanul áthatotta politikáját, ki akarta mélyiteni a relációkat Magyarország és szomszédai között gazdasági érdekeik őszinte összeegyeztetése által, de a fönnálló szerződések és kötelezettségek keretein belül. A hiba, amit ma bizonyos magyar körök elkövetnek, ott van, hogy ezekből a tárgyalásokból azt a téves következtetést vonják le, mintha a francia kormány abban az időben a trianoni szerződést nem tartotta volna szentnek és sérthetetlennek.

Természetesen mindenki óhajtja, hogy a régi központi hatalmak és szomszédaik megegyezésre jussanak a fölmerült gazdasági kérdésekben, de ez nem képzelhető el másképen, mint a szövetségesek győzelme folytán aláirt szerződések teljes tiszteletbentartása mellett. A trianoni szerződés olyirányu reviziójáról, amely a területi statusquot érintené, nem lehet szó. A területi statusquo föntartása a középeurópai békének előföltétele és ettől függ a kisántánt biztonsága. Franciaország semmi körülmények között sem nyugodna bele a békeszerződés olyan megváltoztatásába, amely a kisántánt hatalmainak biztonságát befolyásolná. A kisántánt számot Franciaország barátságával, épp ugy, mint ahogy a kisántánt államai mindenkor számithatnak Franciaországra.

Érthető, hogy a magyar nép nem nyugszik bele a vele történt állitólagos (?) igazságtalanságokba. A dolgok természetéből folyik azonban, hogy a legyőzöttek mindig lázonganak a velük elfogadtatott békeföltételek ellen. Egy valóban nemzetközi politikát azonban nem lehet az érzelmekre épiteni - fejezi be a "Temps". Az a kampány, amelyet némelyek a trianoni szerződés reviziója érdekében folytatnak, tisztán teoretikus és kilátástalan, de alkalmas arra, hogy Magyarország szomszédai között nyugtalanságot tápláljon.

Bethlen politikai munkássága azt bizonyitja, hogy Magyarország képes politikai és gazdasági talpraállását jelenlegi keretei között is. Gazdasági és pénzügyi talpraállása már bebizonyosodott, politikai talpraállását pedig a magyar-olasz egyezség és a Jugoszláviával megindult tárgyalások mutatják.