Képviselőválasztás volt nemrégiben egy nagy, alföldi magyar városban.

Ott jártam én is. Érdekelt ez a választás, mert úgy hallottam, hogy a válsztók zöme abból a hamisítatlan magyarságból való, mely sem az elvekkel, sem a pénzért való megalkuvást nem ismeri. Mutattak ott a helyszínén tisztes alakokat, a kiknek arcán az őszinteség kifejezése ült, a kikről úgy nyilatkoztak előttem e faj alapos ismerői, hogy ezeknek puszta szava szentírás és az ígéretük megpecsételésére nem kell semmi sem. Amit mondtak, megmondták.

Ez a magyar faj, az alföldi magyar paraszt, a nagy gazda, a kiknek pár száz holdas földje is van, a ki a láda fiában és nem a könynyelmű üzleteket kötő bankokban helyezi el ropogós ezreseit.

Megnéztem ezeket a derék deli embereket. Szívemnek, lelkemnek egyaránt jól esett a látvány. Hát nem mese az egész! Nem fővárosi légkörben nevelkedett képzetem szüleménye?

Tisztelettel közeledtem a sok derék emberhez, a kiknek egyforma neve mellett helybeli eredetű prédikátum szerepel és sorra paroláztam a Bicskás Nagy Jánossal, a Félkezű Nagy Jánossal és a Háromrőfös Nagy Jánossal. Iddogáltunk is. Kocintgattunk is. Elvoltunk késő éjjel. A három Nagy János, a kiknek egyszerű igéjét a Kis Jánosok, Kovácsok, Asztalosok stb. lesték, azzal vált el tőlem, hogy holnap, a győzelem terén találkozzunk. Már t.i. ott lesznek ők, hogy saját és híveik szavazatával támogassák azt a jelöltet, a kiknek nevét magam is örömmel láttam volna úgy, hogy diadallal kerüljön ki az urnából. Másnap reggel pedig a Jánosok be sem jöttek a tanyákról. Cserben hagyták jelöltjüket, cserben hagyták becsületszavukat.

Tudja a jóég ! Átestem én már azon a kiábránduláson is, a mit egy szép asszonynak kétségtelenül beigazolt hűtlensége okozott. Fájt, fájt, de a szívemben, a lelkemben egy csipetnyi forradásos sebhely sem maradt utána. Az aszszony nem typus. Nem szórványos jelenség, mert ha így van ott, a hol a faj alig vegyül idegen elemmel, hogy lehet másutt, a hol eszmék, jelszavak, példák jutnak el közéjük. Egy szép álmom rebbent el és az ébredésem kellemetlenebb volt, mintha talán nagyobb baj is ért volna.