A szabadelvűpárt április 11-ikén este értekezletet tartott, a melyen kimondották a párt feloszlatását. Ezzel három évtizeden át tartó uralom után megszünt Magyarország nagyhatalmu kormányzó pártja. Az értekezlet este hat órakor volt báró Podmaniczky Frigyes elnöklésével. Vagy kétszázan voltak jelen.  Az értekezletet báró Podmaniczky a következő szavakkal nyitotta meg:  Tisztelt értekezlet! Mai összejövetelünk azzal a czéllal történt, hogy a legújabb eseményekről – ránk nézve fontos és behatással biró események ezek – véleményt mondjunk s végleges határozatot hozzunk. Az első szó ebben a tekintetben a mi szeretve tisztelt vezérünké. (Lelkes éljenzés. Élénk felkiáltások: Halljuk! Halljuk!)

Gróf Tisza István erre a következő beszédet tartota:
Tisztelt barátaim!
Ha szemügyre veszszük az ország mai politikai helyzetét, hogy azután e vizsgálódás alapján véleményt alkossunk a további teendők tekintetében, mindenekelőtt hazafias örömünknek kell kifejezést adnunk azon tény fölött, hogy az utolsó perczben, mindőn már igazán a legsötétebb aggodalmakat kellett minden hazafinak táplálni az ország sorsának végzetes fejlődése iránt, hogy, mondom, a legutolsó perczben egy váratlan fordulattal sikerült megtalálni ismét a nemzet és a király egyetértésére alapított normális, alkotmányos élet alapfeltételeit. Végre megtörtént az, a minek megtörténtét immár ötnegyed év óta kivántuk, óhajtottuk, kértük.

Tisztelt barátaim! Ezzel új helyzet előtt és új kötelességek előtt találjuk magunkat. Érezte azt minden hatvanhetes ebben az országban, éreztük és kifejezést adtunk annak ismételt alkalmakkor mi is, hogy végzetes csapásnak tartjuk az ország nyugodt fejlődésére nézve azt a szakadást, a mely két ellenséges táborba hajtotta a hatvanhetes liberális, magyar nemzeti politika hiveit, a mely azt eredményezte, hogy a hatvanhetesek egyrésze szemben találja magát a negyvennyolczasok egész erejével, s melyet a hatvanhetesek másik része támogat, és a mely állapot, ha sokáig tart, nem vezethet egyébre ebben az országban, mint a hatvanhetes politika végleges romlására. (Úgy van!)