Mátyás királyunk 1463-ban Jajczét a janicsárok hős védelme daczára elfoglalta. Ez időtől kezdve, a mai Boszniának éjszaki része, Jajcze központtal magyar katonai végvidék lett. Előbb Ujlaki Miklóst, később János fiát teszi itt királyhelyettessé Mátyás. Midőn 1526-ban a nagy hódító. Szulejmán lett úrrá Bosznián, Jajczét még fél századig a kereszténység védbástyájává tette a magyar fegyver és csak Jajcze eleste után lett Bosznia az ozmán birodalom kiegészítő része.

Mióta Boszniát 1878-ban Ausztria és Magyarország megszállta, csak a magyar nembánomságon mulik, hogy nem lett a magyar kereskedelemé és iparé, pedig ez könnyen lehetővé válna, mert a bosnyák nép rokonszenvez a magyarral, míg a németet – akárcsak mi – nem sziveli.

Néhány éve egy irókból és művészekből álló társasággal jártam el Boszniában. Jajczét pihenőhelyül szántuk, és kényelmes szállójában, magyar vendéglőse által, kiválóan jó ellátásban részesültünk. Micsoda rákleves, hal és jércze s több eféle! Hogy méltányolta ezt köztünk a legnagyobb erő, egy egyetemi professzor, kinek a sarajevói polgármester török vacsoráján még a savanyú tejfellel leöntött görögdinnye is izlett!

Jajczeből a Plivo – kapun kimenve, a Plivotavakhoz jutunk; a természet e remekei között a vizi madarak ezrei röpködnek. A nap által erősen barnult, erélyes arczú és izmu csónakosok evezése a bájos Jezero faluhoz vitt, melynek barátságos népe bosnyákos török zenével fogadott Jajcze és Jezeróról jelen irás során közölt szép felvételek a velünk volt fényképészé, Vágó Bertalané.

A Bosznia czimerét tartó jajczei leányt ábrázoló rajzom modelje egy Luca Lesie nevű leányzó volt, - ha hiba van a rajzban, a szép Luca túlságosan fekete és fénylő szemei az oka. A bosnyák fej meg Jezeró birájáé. Jajczenek igen jellegzetes tipusú és festői ruházatú népével több napon át érintkezve, egészen összebarátkoztunk.

Az utolsó napon Jazeróból késő este visszatértünkben tömegesen körül vettek és néhány fáklya világánál, dalolva vezettek a várossal szemben lévő „szép kilátóra”. Megérkezve a mela dal elcsendesült s e pillanatban a város apró házainak pislákoló ablakai fölött fönt a vár falain kigyúlt a fény!

Tündöklő koronával tetőzte a várost, míg a vizesés magyar nemzeti szinekben játszott: az estében párává lett víz vibrácziójával, a nyári éj holdfényével s millió csillagával egyesülve, mesés szép képet adott. Meghatott szivünkből mi telhetett más: kalaplevéve egyszerre elénekeltük a Szózatot.
Roskovics Ignácz.