Másfél évi szünet után találkozott a mult vasárnapon az Oe.F.V. és a M.L.Sz. reprezentatív csapata. Bár a kedvezőtlen idő a közönség egy részét visszariasztotta a mérkőzés megtekintésétől, mégis nagyszámban töltötte meg a millenáris-pálya tribünjeit, hogy a szövetség legjobb játékosainak küzdelmében gyönyörködjenek. Az Oe.F.V. ugyanezen a napon a berlini reprezentatív csapat ellen is szerepeltette az egyik csapatát, de ez nem akadályozta meg abban, hogy Budapestre is, egy legalább is ugyanolyan képességű csapatot küldjön ki.

A többnyire szálas alakokból álló osztrák legénység játéka elsőrangut mutatott. A két oldalszárny: Engl testvérek és Hussak sokszor igen veszélyes lerohanásokat intéztek a magyar kapu ellen, míg a mieink támadása sokszor tört meg a bécsiek kitűnően helyezkedő védelmén. Különösen Hussak jobbszélső gyönyörű rushjei, Müller centerhalf s a védőjátékosok, de kiváltkép Práger a Kricetterek kitűnő kapuvédője bravuros játéka érdemel különös említést.

A magyar válogatott csapat, - a hátvédeket kivéve, - mindenben megfelelt a beléhelyezett bizalomnak. A csatársornak eléggé egyöntetű munkája, fedezetek lelkes, önfeláldozó játéka s remek labdaszedéseik, ugyszintén Domokos szép védelme, - melyről ujabb jót alig mondhatunk, - mindenben kielégítette a kritikus közönség kívánalmait.

A két hátvéd meglehetős indiszpoziczióval küzdvén, nem sokat használt a csapatnak. Annál jobb volt a fedezetsor, mely nem annyira a csatársor támogatására, mint inkább önálló játékra törekedett. A hozzájuk jutott labdát, igen gyakran nem adják le a csatároknak, hanem alkalmas helyzetekből egyenesen – a kapura lövik. – Kisfaludyt, Bródyt és Gorszkit, régen láttuk ily jó formában játszani. Schlosser igen tehetséges fiatal játékos. Horváth ismét igen szépen dolgozott.

A bírói tisztet Fehéry Ákos (B.T.C.) töltötte be, valóban mintaszerűen.