A sphynxet jámbor, jó jövedelmű képfaragó faragta, de mégis Sphynx volt. Egy csűrszerű középület előtt meredt, nézett az utczára. Magas talapzatra fektették, hogy jobban lásson a Végtelenségbe és a Titokba. S a Sphynx olyan komolyan végezte a dolgát, mintha valami műremek lett volna.

Csak egy bánata volt a Sphynxnek: közelben valami korcsma zajongott. Ez a korcsma hajnalig, sőt reggelig lármás volt. A korhelyek előtte, a Sphynx előtt, jöttek és mentek. S néha, ha részeg kedvük támadt, vetemedtek olyan csúfságokra, hogy ő egyszerű Sphynx létére is csömört kapott.

A Sphynx ismerte az utczát, a világot, a korhelyeket. Tudta, hogy nem minden emberlény álmodik a Végtelenről és az örök Tiitokról. De az mégis bosszantotta, hogy az ő hátán néha utálatos, részeg ficzkók lovagolnak. Mert éjszakánként a korcsmából tóduló részegek ilyen tréfákat mertek mívelni a Sphynx-szel. Fölmásztak a talapzatra, kurjongattak. Végül is diadalmasan őt, a nagy mozdulatlant, megülték, mint egy lovat.

"Hohó", szisszent föl egy éjfélben a Sphynx, a mikor megint körülzárta egy részeg sereg. "Várjatok, ha van köztetek valaki, a ki megérdemli, ma leczkét kap."

A részegek, vétkes és ifjú emberek, röhögtek, bíztatták egymást. Közönséges, úri tacskók voltak valamennyien, akik az élet értelmére sohase voltak s lesznek kíváncsiak. De véletlenül belevetődött a társaságba egy szemüveges muzsikus is. A muzsikus nem volt foglalkozásos korhely és léha. De néha az új zengések keresésében úgy kifárasztotta magát, hogy kellett neki a léhaság és a korcsma. A mikor a hitvány kompánia sorra megmászta a Sphynx hátát, valaki elkiáltotta magát:

-A muzsikus még nem lovagolt, hé, muzsikus!

Öten tolták föl a Sphynxre a szemüveges muzsikust. A muzsikusnak fönt szédült a feje s leesett a szemüvege. Nagy volt a pajtások gaudiuma, de a muzsikus szégyellte magát. A Sphynx pedig halkan beszélt magában: "megállj, muzsikus, hát te is olyan vagy, mint a többi utczai fráter, holott a Végtelen és a Titok kínoz jobb óráidban."

S a szomszéd pillanatban már zuhant fejjel lefelé a muzsikus. A részeg pajtások szétriadtak s a Sphynx nézta üres szemeivel az utczát. Előtte hörgött az aszfalton zúzott, véres fejjel a muzsikus, de a Sphynx nem bánta.