Alig néhány nap múlt el azóta, hogy amonarchia külügyminisztere nyugodt lelkiismerettel számolt el a delegáczióban arról, hogy a külügyi láthatár szép derült kék és teljesen fellegmentes. És ma némi apró villámlások s a láthatár szélére fölkapaszkodó felhőgomolyagok máris vihart igérnek, nem lehet tudni, vajjon rövid idő lefutása alatt nem jut-e a monarchia kellemetlen bonyodalmak közzéppontjába. Különös a dologban az, hogy ere a hirtelen időváltozásra épen a békével dicsekvő külügyminiszter adott okot. „Alapos okom van azt hinni, - így vélekedett a delegáczió színe előtt beszélő külügyminiszter, - hogy a porta nem fogja megtagadni hozzájárulását a mitroviczai vasut kiépítéséhez.”

Ez a vélekedés azonban – tekintve azt, hogy a mitroviczai vasut az osztrák-magyar monarchia balkáni tervei szempontjából fontos stratégiai jelentőséggel bir – nagyon kellemetlen visszahatást idézett föl Oroszországban, a hol a „Novoje Vramja” már arról czikkezett, hogy ebből az inczidensből kifolyólag Urussow herczeg bécsi orosz nagykövetet nemsokára véglegesen visszahivják. A világsajtóban nagy hullámokat vert föl ez az ujság, az angol lapok a monarchia és Oroszország közt támadt feszültség hirét kürtölték világgá, a franczia lapok pedig hevesen támadták Aehrenthalt.

Eszterházy a magyar delegáczióban arról számolt be, hogy a szultán a mitroviczai vasútépítéshez szükséges engedélyt már meg is adta s ezzel egyidejűleg a bécsi félhivatalos sajtó hozzálátott, hogy a bonyodalmakról szóló hireszteléseket megczáfolja. E czáfolatok szerint Oroszország előre értesítve volt a monarchia vasútépítési szándékairól, a bécsi orosz követet pedig nem hivták vissza, csak gyöngélkedő egészségi állapotára tekintettel szabadságolták. Ám tekintve azt, hogy a diplomácziában a hosszú szabadság kezdete szokott lenni s hogy a franczia kormány minisztertanácson foglalkozott az Oroszország és Ausztria-Magyarország közt támadt ellentétekkel, minden czáfolatok daczára jó, hogy ha a közvélemény figyelemmel kiséri a helyzetet.