Nyilatkozatok a bankkérdésben

1909 | Január

A bankkérdésben három fontos kérdés látott napvilágot egy bécsi ujság január 10-iki számában.
Kossuth Ferencz meglehetős optimizmussal nyilatkozott. Justh Gyula ismeretes álláspontját fejtette ki. Jorkasch-Koch báró, az osztrák pénzügyminisztérium vezetője, néhány rejtett czélzását nem számitva, elég tartózkodóan beszélt.

Kossuth Ferencztől a következő nyilatkozott olvastuk:
Szinte fölösleges megczáfolni azokat a szállongó hireket, a melyek szerint a minisztertanácsban egyenetlenség van a bankkérdésben. A kormány megállapította programját a bankkérdésben s e programm alapján megkezdődött a tárgyalás az osztrák kormánnyal.

Ha a kormány nem volna abban a helyzetben, - s ezt szeretnék ráfogni – hogy közös programmot adjon irányítóul a tárgyalásra hivatottak kezébe, akkor természetesen nem maradhatna meg a helyén. Az én álláspontom a bankkérdésben ismeretes. De én ezt a problémát megrázkódtatás és gazdasági harcz nélkül, Ausztriával egyetértésben akarom megoldani.

Ma a bankkérdés van az első sorban s a katonai kérdések és a többi fontos politikai kérdés csak a második és a harmadik sorban van. Igen nagyon fontos tehát, hogy a megegyezés a bankkérdésben minél előbb létrejöjjön, és remélem is, hogy sikerülni fog e kérdést szerencsésen megoldani, a függetlenségi párt programjának teljes figyelembevételével.

Justh Gyula, a képviselőház elnöke így nyilatkozott:
Azt hiszem, hogy sem Magyarországon, de Ausztriában sem élt egy politikus sem abban a rögeszmében, hogy az Osztrák-Magyar Bank által a magyar kormánynak előterjesztett és a közös bank szabadalmának meghosszabbítását czélzó javaslatot a magyar képviselőház elfogadhatja. Nem ma mondom ezt először, mert már évekkel ezelőtt figyelmeztettem arra az illetékes tényezőket, hogy egyenesen ki van zárva, hogy a jelenlegi bankszabadalom meghosszabbítása a parlamentben keresztülvitessék.

Nemcsak a függetlenségi párt, melynek programmja a közös jegybank szabadalmának meghosszabbítását egyenesen perhorreszkálja, követel e téren új állapotot, hanem más pártoknak számos tagja is. A kormány tisztában van a parlamenti helyzettel és azt is tudja, hogy a parlament megbizható munkaképességének előföltétele – a pártoknak esetleges fuziójáról nem is beszélve – a bankkérdésnek a függetlenségi párt álláspontját honoráló megoldása.

Én ezt a tényállást ismételten hangoztattam és nemcsak bizalmas beszélgetésekben, hanem a nagy nyilvánosság előtt is. Azokban a nyilatkozatokban is, a melyeket a „Zeit” reprodukált, óvtam az illuzióktól, mert Ausztria mértékadó faktorait azokra az álláspontokra, a melyek de facto fönnállanak, figyelmeztetni akartam.

Csodálatosképen egyes lapokban még most is azt lehet olvasni, hogy a közös bank szabadalma mégis meghosszabbíttatik s hogy a függetlenségi párt az utolsó pillanatban ismét engedni fog. A kinek csak halvány fogalma is van a tényleges állapotokról, tudja, hogy ez épenséggel politikai lehetetlenség. Komoly politikusok ennélfogva Magyarországon már régen nem foglalkoznak a kérdésnek ezzel az oldalával.

Az én álláspontomat a bankkérdésben, az én határozott állásfoglalásomat az önálló bank mellett egyes hírkovácsok úgy tüntetik föl, mint a magyar kormány elleni támadást. Ez ellen a legnagyobb határozottsággal tiltakoznom kell. Számítok arra, hogy a kormány a bankkérdést olyan módon fogja megoldani, hogy a kivánalmakat minálunk minden tekintetben ki fogja elégíteni és minden befolyásommal támogatni fogom azt a megoldást, a mely megfelel a függetlenségi párt programmjának.

Minden politikai intrikát gyűlölök és lojálisan s őszintén támogatom azokat a törekvéseket, a melyek a bankkérdésben békés megoldást czéloznak. De az ilyen megoldásnak első követelménye az, hogy történjenek kisérletek a közös bank jelenlegi szabadalmának direkt vagy indirekt meghosszabbításának a képviselőház által való megszavazására.

Az önálló bank, vagy a kartell-bank alapján a megegyezés lehetséges, mert Magyarországon senki sem akar gazdasági konfliktust Ausztriával vagy olyan kisérletet, a mely Magyarország gazdasági fejlődését veszélyeztethetné. Az én értesülésem szerint a megegyezés eshetőségei az utolsó napokban jelentékenyen javulnak, olyannyira, hogy a bankkérdésnek minden felet kielégítő megoldása remélhető.

Az osztrák pénzügyminisztérium vezetője, Jorkasch-Koch báró egy bécsi ujságirónak arra a kérdésére, hogy mi az álláspontja a kartell-bank kérdésével szemben, így felelt:

Az én egyéni véleményem a nyilvánosságot alig érdekelheti, hivatalos minőségemben pedig nem szeretnék nyilatkozni, hogy az ezután következő tárgyalásoknak ne prejudikáljak, határozottan kijelenthetem azonban, hogy a bankkérdésben a magyar kormány mielénk addig még semmi javaslatot nem terjesztett. Még eddig semmi sem történt, csak az, hogy a két kormány megegyezett abban, hogy az Osztrák-Magyar Banknak a szabadalom megnyitására vonatkozó kérelmét a két kormány közösen tárgyalni fogja.

Ezt már maga a dolog természete követeli; erre vonatkozólag legközelebb jegyzékváltás lesz, illetőleg a két kormány szakelőadói, kormányaik részéről megfelelő utasításokkal ellátva, össze fognak ülni, hogy a szabadalom megujításáról tanácskozzanak. Hogy a magyar tárgyaló felek ez alkalommal milyen kivánságokkal fognak előállni, ez majd csak ezen az érdemleges tárgyaláson fog kiderülni.

A hírlapoknak ama hírei, a melyek szerint a bankkérdésben nehézségek nagy része már el van hárítva az utból és hogy az osztrák kormány álláspontja e magyar kivánságokkal szemben nem elutasító, - teljesen alaptalan. Eddig a bankkérdésben még nem volt alkalmunk valamit elutasítani, vagy el nem utasítani, mert eddig még egyáltalán nem vagyunk tájékozva a felől, hogy mit kivánnak tőlünk. Ezt csak az érdemleges tárgyalások eredményezhetik. A tárgyalások folyama alatt elég alkalmunk fog nyílni arra, hogy álláspontunkat világosan preczizirozzuk.

Nem kell talán különösen hangsulyoznom, hogy összes érdekeink a bank közösség fönntartását kivánják.
Minthogy a nemsokára megkezdődő érdemleges tárgyalásoknak az eddigi bankközösség fentartása a tárgya, a bankkérdés tekintetében a két kormány utja egyelőre még párhuzamosan halad. Mint említette, eddig még nem voltak érdemleges tárgyalások vagy tanácskozások. Minden erre vonatkozó jelentés tehát alaptalan.

A legutóbbi időben annyit emlegetett kartell-bankról csak az ujságokból értesültem.
A „kartell-bank” szóról sem a magyar miniszterelnökkel folytatott beszélgetés közben, legkevésbé pedig hivatalosan nem történt említés. Quod non est in actis, non est in mundo. Micsoda értelme volna ma preczizirozni álláspontunkat, mikor még azt se tudjuk, mit akar Magyarország. Még azt is szükségtelennek tartom, hogy Magyarországot a bankközösség értékéről fölvilágosítsuk. A kompetens magyar körök erre nézve teljesen világosan tudnak itélni.