Juhász Gyula

Öregek az éjben

Öreg urak hűs holdvilágban
Ballagnak bús nyárfák alatt,
Beszélnek csöndesen halálról
És életről, a mely nekik már
A halál mesgyéjen halad.

S hűs holdvilágban, bús füzek közt
Ballagnak ők halkan, tovább,
A kegyelmes, dúslelkű élet
Halál ösvényen viszi őket
S mutat nekik még pár csodát.

Nézem e ballagó nyugalmat,
A szép, nagy évek csapatát
S nézem az örök, néma holdat
Mely egyaránt ragyog fölöttünk
S marad, mikor mi márnem valánk!

Szép öregek, jó itt maradni,
S érezni fáj, jó öregek,
Hogy én már a ti étetekben
Megfutva minden, minden ösvényt
Ott alszom régen köztetek!

Babits Mihály

Arany kísértetek

Be szép virágok a jégvirágok;
Be gyönyörű fény a lámpafény:
Dicsérd te a tavaszi bús világot,
A telet, a víg telet áldom én.
Tudod, tavaszszal járnak a vágyak,
Látatlan tőrös törpe manók.
Dongó darazsak — lelked füle bágyad —
Fulánkosak, csak ölve halók.

Minden tavasz tele szellemekkel,
Arany kisértet a napsugár,
Phoebus nyilaz égi fényidegekkel
S a légben látlan száz nyila száll
Minden rosz ettől jő a világra,
Bűn búja, betegség, gyötrelem,
Ettől a hervadás a világra
És az életre a szerelem.

Láttam a delfineket cziczálni,
Láttam az édes Adriát,
Villámokat éjjel szerte czikázni,
Havast, romokat, rózsát múmiát:
S szép és szomorú ma mind, barátom.
Szép és szomorú; szivembe száll.
Csak egy félelmem a nagy világon,
Egy ellenségem: a napsugár.