Eléggé váratlanul annyira kiélesedett a franczia kabinet válsága, hogy De Selves külügyminiszter bukása maga után vonta az egész kormány szükségszerü lemondását.

Caillaux miniszterelnök De Salves lemondása után azonnal tanácskozásra hivta össze minisztertársait és megállapította, hogy a kabinet, ugy a mint van, nem maradhat együtt. A kabinet lemondását Fallieres köztársasági elnök elfogadta, de napokig zavarban volt az elnök a miatt, hogy kire bizza a kabinetalakítást. Delcassé, Bourgeois, Clémenceau miniszterelnökségei belső és külső harczokat, zavarokat, diplomácziai feszültséget jelentettek volna.

Igy hát Fallieres a miniszterelnökséggel Poincarrét kinálta meg, a ki a kényes nemzetközi helyzetnél fogva elvállalta még a külügyek vezetését. Poincarrénak sikerült kabinetet alakítani, a melyben a régiek közül Delcassé, Briand, Millerand megmaradtak.

A kabinetnek, alighogy elfoglalta a közügyek vezetését, nehéz kérdéssel kellett megbirkózni, t. i. a napokban felmerült olasz-franczia viszálylyal, a mely két szállítóhajó lefoglalásából keletkezett.